Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Honfitársaink! Történelmünk legnagyobb eredményei rendre akkor születtek, amikor a magyarok megtalálták a közös nevezőt. A reformkor nagyjai sok mindenben vitáztak egymással, mégis közös ügyük volt a polgári átalakulás, a magyar nyelv, a közteherviselés, a jobbágyfelszabadítás, a gazdasági modernizáció és egy korszerűbb Magyarország megteremtése. Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és a kortársaik fantasztikus vitákat folytattak egymással. Gyakran nagyon eltérő utakat és megoldásokat javasoltak Magyarországnak, de összekötötte őket az, hogy mindannyian tudták: Magyarország csak tanulással, munkával, intézményépítéssel és felelős nemzeti gondolkodással emelkedhet fel.

Ebből a közös munkából születtek meg 1848 áprilisi törvényei, amelyek évszázados rendet változtattak meg, és a szabadság, a jogegyenlőség, a közteherviselés és a népképviselet valódi alapjait teremtették meg. 1956-ban diákok, munkások, értelmiségiek, katonák és családok álltak egymás mellé a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és az emberi méltóságért. Egészen eltérő élethelyzetű és világnézetű magyarok voltak, mégis ugyanazt a nagyon egyszerű igazságot mondták ki: az ország sorsáról a magyar embereknek kell dönteniük, és a hatalomnak tiszteletben kell tartani a nemzet akaratát. A rendszerváltás után széles nemzeti egyetértés vitte Magyarországot a NATO-ba és az Európai Unióba, mert felismertük, hogy a biztonságunk, a fejlődésünk, a szabadságunk és a nyugati kötődésünk közös ügy.

Ezek a történelmi példák éppen azt mutatják meg, hogy a hazáért végzett munka nem követel véleményazonosságot. A nemzeti egység soha nem jelentette a viták eltűnését. A magyar történelem nagy alakjai keményen vitatkoztak egymással, de közben mindig tudták ‑ mindig tudták! ‑, hogy a vita célja az ország előbbre vitele, és léteznek határok, amelyeken a pillanatnyi politikai előny kedvéért sem szabad átlépni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma ismét ilyen történelmi pillanatban vagyunk, mert egy hosszú, dicstelen időszak, korszak lezárult, és rajtunk múlik, milyen országot építünk a helyére. A választók felhatalmazása nem egyszerű kormányváltásról, hanem rendszerváltásról szól, arról, hogy egy nép azt mondta: elég volt! Egy nép azt mondta: itt az ideje, hogy az állam újra a közös érdekeket szolgálja; a törvény mindenkit egyformán védjen; a teljesítmény többet érjen a kapcsolatoknál, és a közéletben újra legyen súlya a tisztességnek.

Az Orbán-kormánytól ránk hagyott örökség súlyos: történelmi költségvetési hiány, meggyengült, szétzilált közszolgáltatások, eladósodott intézmények, leszakadó térségek, bizalmukat vesztett állampolgárok és egymással szembefordított társadalmi csoportok. Mindez hatalmas munka elé állít bennünket, ugyanakkor egy új kezdet lehetőségét is megteremti, mert végre Magyarország közös jövőjére fordíthatjuk az állam erejét. A magyar érdek első feltétele a működő, független és tisztességes állam. Olyan ügyészségre, bíróságokra, alkotmánybíróságra, számvevőszékre, hatóságokra és köztársasági elnöki intézményre van szükség, amelyek a törvényt, a közvagyont és a polgárok jogait védik.

Ezért is módosítottuk az Alaptörvényt, és ezért építjük újjá a közjogi intézmények függetlenségét. A jogot az Orbán-kormány kiváltságok bebetonozására, vagyonok kimentésére és politikai ellenfelei ellehetetlenítésére használta. Megígérhetem önöknek, hogy amíg mi vezetjük az országot, a jog feladata a közösség védelme, a hatalom korlátozása, az alapvető jogok biztosítása és az elszámoltathatóság megteremtése lesz.

A magyar érdek második feltétele az erős, tisztességes és fenntartható gazdaság. Magyarország örömmel fogad minden beruházót, amely munkahelyeket teremt, tudást hoz, erősíti a magyar beszállítókat, megbecsüli a dolgozókat és tiszteletben tartja földjeinket, vizeinket, levegőnket, valamint a helyi közösségek jogait.

(13.10)

Egy beruházás akkor szolgálja a magyar érdeket, ha a dolgozó tisztességesen keres, a település fejlődik, a magyar vállalkozó megrendelésekhez jut, a természet és nem a magyar víz, levegő és föld fizeti meg a profit árát. Egységes, nyilvános és kiszámítható szabályokat teremtünk minden vállalat számára, mert a gazdasági fejlődés és az emberi biztonság igenis lehetnek egymást erősítő célok.

A magyar kis- és középvállalkozásoknak ugyanilyen figyelem jár. Olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely segíti a családi vállalkozások növekedését, támogatja az innovációt, ösztönzi a magasabb hozzáadott értékű termelést, és lehetőséget teremt arra, hogy a magyar fiatalok tudásukkal és munkájukkal itthon is boldogulhassanak. Erről szólnak a múlt héten benyújtott adójavaslataink is.

Rendet teszünk a globális nagyvállalatok társaságiadó-fizetése kapcsán, ami egyet jelent az adóalapok bővítésével és bizonyos adókedvezmények szűkítésével. Megszüntetjük a bizalmi vagyonkezelők adóelkerülési gyakorlatát. Emellett duplájára emeljük a szennyező vállalatok által fizetett levegőterhelési díjat, és olyan környezetvédelmi szabályok és adóváltoztatások bevezetését készítjük elő, amelyek arra kényszerítik a nagy vízfelhasználókat és a szennyező vállalatokat, hogy betartsák, végre betartsák a környezetvédelmi és egészségügyi előírásokat, és egyben óvják a természeti kincseinket. Emellett több kisebb adófajtát eltörlünk, és megszüntetjük az Orbán-kormány uniós jogszabályokba ütköző, egyes vállalatokat szelektíven büntető adóztatási gyakorlatát is.

Energiabiztonságunkat, vízkészleteinket, termőföldjeinket és ipari fejlődésünket egyetlen hosszú távú stratégia részeként kell kezelnünk. A következő évek döntései évtizedekre meghatározzák a településeink életét, ezért minden nagyberuházásnál nyilvános adatokra, valódi hatástanulmányokra, erős hatóságokra és a helyi közösségek érdemi részvételére van szükség; vagyis mindarra, amit az Orbán-kormány elmulasztott megtenni Magyarország védelmében. Ez nem véletlen.

Szijjártó Péter két hónappal miniszteri távozása után éppen annál a vállalatnál talált munkát, amelynek magyarországi beruházásait miniszterként közpénzszázmilliárdokkal, diplomáciai támogatással és állami infrastruktúrával segítette. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy meg fogjuk vizsgálni Szijjártó Péter minden olyan döntését, tárgyalását és az állami vállalásait, amely a BYD Magyarország beruházásához kapcsolódott. Fel fogjuk tárni a kiválasztott óriásvállalatoknak nyújtott valamennyi támogatás, adókedvezmény, gyorsított engedély, környezetvédelmi kivétel és közpénzből finanszírozott beruházás történetét. Meg fogjuk vizsgálni, ki hozta meg ezeket a döntéseket, ki készítette elő azokat, milyen szakmai figyelmeztetéseket hallgattak el, és mekkora terhet hagytak a magyar adófizetőkre, a dolgozókra, a helyi közösségekre és a természetre.

A magyar érdek harmadik feltétele a tudás, mert Magyarország jövője már ott van az iskolákban, az egyetemeken, a műhelyekben, a kutatóintézetekben és a magyar családokban. Egyetlen magyar gyermek jövője sem függhet a szülei lakóhelyétől vagy pénztárcájától, egyetlen pedagógus munkája sem maradhat megbecsülés nélkül, a tehetség útját nem zárhatják el társadalmi különbségek, előítéletek vagy éppen politikai kapcsolatok.

Az iskolakezdési támogatás ‑ amelyet a héten tárgyal az Országgyűlés ‑ éppen azt próbálja elérni, hogy a gyerekek és a családok, még ha a legnagyobb bajban is vannak, egyenlő esélyekkel indulhassanak legalább a szeptemberi iskolakezdéskor. Ennél persze sokkal többre van szükség: kármentésre és gyógyításra az oktatásban is, de az nem lehet vita tárgya ellenzék és kormánypártok között ‑ hiszem, hogy az egész országban ‑, hogy a gyerekeink jövője a legfontosabb közös ügyünk.

A magyar érdek negyedik feltétele a biztonságos, emberhez méltó mindennapi élet. Az Orbán-kormány itt is romokat hagyott maga után. Tönkretették a magyar közszolgáltatásokat, az oktatást, az egészségügyet, a mentőszolgálatot, a közbiztonságot, a tűzvédelmet, a szociális ellátórendszert, a gyermekvédelmet, az idősellátást, a fogyatékossággal élők támogatását, a vasúti és autóbusz-közlekedést, a postai szolgáltatásokat, az ivóvízellátást, a környezetvédelmet, a hulladékgazdálkodást, a lakhatási támogatások rendszerét, a kulturális intézményeinket, a közigazgatást és az önkormányzatok működését is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Óriási, emberfeletti munka lesz mindennek a rendbetétele, és persze nem is fog egyik pillanatról, egyik napról a másikra menni. De a magyar érdek egyértelmű: azért kell dolgoznunk a hét minden napján, a nap minden órájában, hogy javuljon az egészségügy, biztonságosabbá váljon a gyermekvédelem, legyen tisztességes idősellátás, elérhető lakhatás, kiszámítható közlekedés és erős önkormányzatok.

A magyar érdek ötödik feltétele a nemzet biztonsága és a kiszámítható nemzetközi helyzet. Magyarország erejét saját honvédelmi képességei, európai és atlanti szövetségei, józan diplomáciája, valamint az adja, hogy a döntéseit magyar szempontok alapján, szövetségeseivel együttműködve, a béke és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával hozza meg.

A határon túli magyar közösségek biztonsága, nyelvi jogai, szülőföldön való boldogulása és kulturális öröksége szintén közös nemzeti ügyünk. Ezek a közösségek a magyar nemzet elválaszthatatlan részei, és nem szolgálhatnak senkinek kampányeszközként. Ezért küzdünk valamennyi határon túli magyar kisebbség jogaiért a diplomácia számos eszközével keményen és felelősen.

Végül a magyar érdek hatodik feltétele a nemzeti egység. Ennek lényege a kölcsönös tisztelet, a közös alkotmányos keretek, a másik magyar ember méltóságának elismerése, elfogadása és tiszteletben tartása, hogy politikai ellenfeleink, vitapartnereink, más párt választói is ugyanennek a hazának a polgárai. (Novák Előd: Ezt ki írta?) A nemzeti egységhez mindannyiunknak önmérsékletre van szüksége, mert a közös ügyeket nem lehet kizárólag saját táborunk győzelmeként kezelni.

Arra kérem a kormánypárti és az ellenzéki képviselőket, hogy a köztársasági elnöki intézményt, a közjogi intézmények függetlenségét, gyermekeink biztonságát, a közvagyon védelmét, az oktatás jövőjét és Magyarország nemzetközi biztonságát tekintsük olyan ügyeknek, amelyekben a pártpolitikai érdek alárendelendő a magyar érdekeknek.

(13.20)

Nem lesz könnyű, és mindannyiunknak sokat kell tanulnunk ezen az úton ‑ nekem is. De történelmi pillanatokat, heteket, hónapokat élünk. Versengjünk, vitatkozzunk, örüljünk az élénk közéleti vitáknak és párbeszédnek, mert ez érték, amelyet a magyar választók harcoltak ki. De minden vitánk mögött, előtt, után kérem önöket, hogy tegyük fel a kérdést, hogy mi is a magyar érdek. Hazánk történelmének legfontosabb pillanatai újra meg újra azt bizonyítják, hogy erre képesek vagyunk. Tanuljuk újra ezt a képességünket ebben a soha vissza nem térő történelmi pillanatban!

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Két hét híján 36 évvel ezelőtt, 1990. augusztus 3-án választotta köztársasági elnökké a Magyar Országgyűlés Göncz Árpádot. Ma már kevesen emlékeznek, de az akkor a magyar közvélemény előtt szinte teljesen ismeretlen Göncz Árpád megválasztása annak az MDF-SZDSZ-paktumnak volt a része, amely a kormány és az ellenzék közti együttműködés kétharmados sarokpontjait fektette le. A közvélemény nagyobb része ezekben a hetekben, hónapokban a régi rendszer egyik tagját, Pozsgay Imrét szerette volna köztársasági elnökként látni.

Az elmúlt 36 évben hét köztársasági elnöke volt Magyarországnak. Valamennyien politikai megállapodások, paktumok, pártpolitikai döntések következményeként kerültek megválasztásra. Ez önmagában persze nem determinálja elnöki tevékenységüket, de az elfogadottságukra nagyban kihatott. Az Alaptörvény legutóbbi, júliusi módosításakor egyértelművé tettük: a módosítások önkorlátozóak és a jogállam helyreállítását szolgálják. A célunk, hogy ősszel elkezdjük Magyarország új közös alkotmányának megalkotását a magyar társadalom, a teljes magyar társadalom bevonásával.

Az alkotmányozási folyamat végéig átmeneti ‑ átmeneti! ‑ köztársasági elnököt választ az Országgyűlés a meglévő törvényi keretek között, de semmiképpen sem az utóbbi 36 évben megszokott módon. Esélyt kaptunk a magyar választóktól arra, hogy most először, 1990 óta most először pártokon felül álló, a pártpolitikai megosztottságon túlmutató jelöltet találjunk és válasszunk. Ez történelmi lehetőség, amellyel bűn lenne nem élni. Ezért mondtam azt, hogy döntsünk együtt az új magyar köztársasági elnökről, mert bár formálisan a Magyar Országgyűlés választja, a jelölés erkölcsi alapját a társadalmi bizalom adja. Őszintén, jóhiszeműen fordulok a pártok, minden párt, a közélet szereplői, civilek és magánemberek felé: mondják el, kit és milyen értékek alapján tartanak méltónak arra, hogy a köztársaságot képviselje. Igen, éljünk a nekünk adott történelmi felelősségünkkel és lehetőségünkkel!

Mindannyian most tanuljuk a szabadságot és az ezzel járó felelősséget is. Ebben a hatalmas közös tanulási folyamatban lesznek vitáink, nézetkülönbségeink, és ez így van jól. Nem lesz olyan döntés, amiben minden egyes magyar ember egyet fog érteni a másikkal. Ez természetes. Nem lesz, bármennyire is szeretnénk, nem lesz olyan köztársasági elnök vagy jelölt, aki mindenkinek megfelel. Ez is természetes.

Tisztelt Honfitársaim! Miközben a nyilvánosságban vitatkozunk egy-egy döntés helyességéről, fel sem fogjuk, hogy mekkora érték ez a vita, hogy a magyar közéletben arról beszélünk, beszélhetünk, hogy kellőképpen szigorú‑e a nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, hogy arról beszélhetünk, azt látjuk, hogy szakértők megvitatják, hogyan lehetne igazságosabb a magyar iskolarendszer, hogy az utcán arról beszélhetnek az emberek, hogy túl hosszú vagy túl rövid‑e a képviselői mandátumkorlát, hogy a családi ebédnél azon gondolkodhatunk közösen, hogy ki is lenne a jó magyar köztársasági elnök. Minden ilyen közös gondolkodás, párbeszéd, vita hatalmas érték. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ha szívünkre tesszük a kezünket, három hónapja a legtöbben még el sem tudtuk volna képzelni, hogy ilyen dilemmák előtt állhatunk, ilyen kihívásokra válaszolhatunk, hogy ilyen feladataink lesznek.

Honfitársaim! Becsüljük meg ‑ becsüljük meg! ‑ ezeket a dilemmákat, kihívásokat, feladatokat, mert a magyar nép vívta ki magának a jogot április 12-én, hogy újra a valóságról, újra a közös dolgainkról és újra szabadon beszélhessünk, dönthessünk. Becsüljük meg ezt a szabadságot és éljünk vele felelősen! Legyen bennünk minden vita, mérlegelés, párbeszéd során emberség és megértés a másikkal szemben, s emberség és megértés azokkal szemben is, akik magukra veszik a közügyek képviseletének terhét. Ne váljunk ítélőszékké, zsűrivé, ügyésszé akkor se, amikor a köztársaságielnök-jelöltekről beszélünk. Értékeljünk szempontokat, mérlegeljünk feltételeket, de soha nem elfelejtve, hogy egy hazához tartozunk, egy hazáért dolgozunk, és felelősek vagyunk egymásért ezekben a vitákban és azután is.

Tisztelt Ház! Történelmi esélyt kaptunk a magyar választóktól, hogy megváltoztassuk, hogyan gondolkozzunk a mindenkori köztársasági elnökről, hogy megváltoztassuk, hogyan választunk köztársasági elnököt. Tiszta lappal indulunk, tabula rasa után. Nem kötnek minket korábbi paktumok, alkuk vagy éppen szokások. A köztársasági elnöki intézmény is felszabadul. Nem azt várja tőle senki, és ne is várja tőlünk, hogy a régi ellenzéknek vagy a TISZA szavazóinak választunk elnököt. Akkor döntünk jól, ha olyan jelöltet választunk, aki végre az egész ország elnöke akar lenni, és az is lesz. Ha nem így döntünk, nem ilyen államfőt választunk, semmivel sem leszünk különbek a régi gárda különböző színű tagjainál. (Pócs János: Önkény!)

Tisztelt Honfitársaim! Tiszta lappal indulunk. Végre nem kell hétköznapi értelemben vett politikusnak lennie a köztársasági elnöknek. Sőt! Sőt, minden ellentétes állítással szemben jogásznak sem kell lennie. Erre jó példa Göncz Árpád is, akit nem az 1944-ben szerzett jogi diplomája, hanem a műfordítói zsenije és embersége miatt őriz sok-sok magyar ember a szívében a mai napig. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Akik ma kissé álságosan azt állítják fennhangon, hogy csak egy volt gyakorlott politikus vagy jogász, közgazdász lehet alkalmas és eléggé emberséges köztársasági elnök, azok nem értik, hogy miért jött létre a TISZA, és hogy mit szeretnénk megváltoztatni Magyarországon, és nem értik azt sem, hogy miről szólt az április 12-ei rendszerváltás, amikor egy nép egyöntetűen azt mondta, hogy elég volt. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.30)

Tisztelt Honfitársaim! Hazánkat hosszú éveken át hivatásos, nagyon gyakorlott politikusok, kiváló jogászok vezették, akik pontosan ismerték a hatalom szabályait, a betűket, a törvények és az alkotmány útvesztőit, és mégis ‑ vagy pontosan ezért ‑ a saját érdekeik szolgálatába állították az államot és a jogot. Láttuk mindannyian ‑ láttuk! ‑ hogy mindez hová vezetett.

A köztársasági elnöknek olyan embernek kell lennie, aki őrködik a nemzet egysége és az alkotmányosság fölött. Pont. A köztársasági elnök lehet biológus, történész, orvos, művész, és igen, lehet jogász is, ha integritása és életútja alapján hihetjük róla, hogy erővel, tisztességgel, kitartással és hazaszeretettel el tudja végezni ezt a munkát. Mindegy, hogy nő vagy férfi, mindegy, mi a végzettsége, mindegy, milyen családból származik, mindegy, hogy vidéki vagy budapesti, vagy hogy milyen szakmában teljesedett ki, a lényeg, hogy feltétel nélkül szeresse a hazánkat. (Taps a kormánypárt soraiban.)

A következő köztársasági elnökre nehezedő teher nem könnyű. Azt kérjük a megválasztandó köztársasági elnöktől, hogy egy átmeneti időszakban ‑ egy átmeneti időszakban! ‑, az alkotmányozási folyamat végéig, átmeneti időre vállalja el ezt a nehéz, ámde szép feladatot. Feladata ebben az időszakban sem lesz más, mint az egész nemzet képviselete. Olyan államfőre van szükségünk, aki szereti ezt a hazát, ismeri az örömeit, a sebeit és az erejét; aki számára a haza egy élő közösség, múltunk, a közös otthonunk, valamennyi honfitársunk és legfőképpen a gyermekeink jövője; aki érti a kimondott szó súlyát, képes higgadtan mérlegelni, meghallgatja az eltérő véleményeket, és tudja, hogy minden döntésének következménye van.

Azért jöttünk és dolgozunk, hogy a közéletben újra az ember számítson, a jelleme, a teljesítménye, a tisztessége, az ítélőképessége és a hazája iránti elkötelezettsége; hogy az számítson, képes‑e meghallgatni másokat, felelősséget vállalni a döntéseiért, ellenállni a hatalom nyomásának, és minden tudását Magyarország szolgálatába állítani.

Tisztelt Ház! Végre lehetőségünk van tiszta lappal indulni, és nem egyik vagy másik párt egykori vagy mostani politikusát, jelöltjét köztársasági elnöknek választani. A lehetőség ugyanakkor nem bizonyosság. A következő napokban minden erőmmel azért fogok dolgozni, hogy ez a lehetőség bizonyossággá váljon. Ez azonban közös felelősségünk is, mindannyiunknak, a TISZA frakciójának is, az ellenzéki frakcióknak is, a közbeszéd minden alakítójának, a nyilvánosságnak is közösen kell megtalálnia és átugrania a saját árnyékát; felülemelkednünk napi vélt vagy valós érdekeinken és sérelmeinken; vigyáznunk a hazára, a most közösen kivívott szabadságunkra, és bölcs, méltányos döntést hoznunk. Ebben kérem minden magyar ember és az itt ülő minden képviselő együttműködését, közreműködését. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Pócs János: Taps! ‑ Taps a kormánypárt soraiban.)