Dr. Ruzsa Diána (TISZA)

DR. RUZSA DIÁNA, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ma sem leszek olyan hosszú. 22 éve dolgozom orvosként, és ez idő alatt rendszeresen találkozom betegekkel, több ezerrel találkoztam, és a kezelésük során mindig egy kérdés merül föl, hogy mit lehetett volna tenni korábban.

(20.40)

És ugyanez van akkor, amikor a mentő szirénája hajnalban megszólal, és beviszi a beteget a sürgősségire ‑ legyen stroke-ja, infarktusa, más betegsége ‑, ellátja az orvos a legjobb tudása szerint, de mindig eszébe jut az, hogy hol lehetett volna más irányba fordítani ezt a folyamatot.

Amit rólam tudni kell, hogy nemcsak én vagyok orvos, hanem orvoscsaládban nőttem fel, a szüleim orvosok, a férjem szülész-nőgyógyász, én kardiológus vagyok, és kevés olyan szakterület van, amely a szélesebb családban ne lenne vagy ne képviseltetné magát, és pont ezért nekünk teljesen természetes, hogy beszélgetünk komplikáltabb esetekről. És talán az egyik legfontosabb, amit megtanultam tőlük, az, hogy az igazi orvosnak az a sikere, ha megőrzi a beteg egészségét, és sokkal nagyobb siker az, hogyha megelőzünk egy betegséget, mint ha már csak kezelni tudjuk. Ezt tapasztaltam a munkám során is, és valahol a várandósgondozásnak is pont ez lenne a lényege, hogy időben felismerjük a betegséget, és azt kezeljük.

Úgyhogy én úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak egy technikai módosítás, hanem inkább egy új egészségügyi szemlélet bevezetése Magyarországon, azé, hogy az egészség megőrzése fontosabb vagy legalább olyan fontos, mint a betegségek kezelése.

És egy kis történelmi visszatekintést nézzünk akkor! Nemrég volt Semmelweis-nap, és különös érzés Semmelweis Ignác hazájában szifiliszről beszélni 2026-ban. Amit tudni kell, hogy körülbelül 70 éve úgy gondoltuk, hogy a szifiliszt magunk mögött hagytuk. ’28-ban Fleming felfedezte az antibiotikumot, a penicillint, az elterjedt, a 40-es, 50-es évekre leginkább azt hittük, hogy legyőztük. És Semmelweisnek sem maga a kézfertőtlenítés volt a nagy öröksége, hanem az, hogy felismerte, hogy a megelőzéssel életeket menthet. És ahogy az államtitkár úr is mondta, most szembe kell néznünk egy olyan betegséggel Európa közepén 2026-ban, amelynek tudjuk az okát, szűrjük a várandósainkat egyébként rendszeresen, és a penicillin gyógyítani tudná. És a statisztikai számok tragikusak, mert az a 26 és az a 22 meg nem született gyermek 26 és 22 olyan családot jelent, amelynek a legboldogabb napja a legtragikusabbá vált. Úgyhogy ezért fontos ezt a járványt megelőzni.

Úgyhogy én még egyszer megkérdezem mindenkitől, hogy megtett‑e a rendszer mindent időben, mert az elmúlt évtizedekben az egészségügyi rendszerben igazából a ’89-es rendszerváltás óta volt intézményátnevezés, voltak épületfelújítások, de valójában szemléletváltás nem volt, a modern egészségügy pedig a prevenciót helyezi a központba. Úgy gondolom, hogy ez a törvény most egy szemléletváltáshoz vezet Magyarországon, és ha ennek köszönhetően legalább egy családdal több lesz a közeljövőben, amely egészséges gyermeket tud hazavinni, akkor már jó úton haladunk. Mert szerintem az ország egészségügyi rendszerének a legfontosabb fokmérője az, hogy hány lakosunkat tudjuk egészségben megtartani. Úgyhogy ezért kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

És még egy gyors személyes megjegyzés. Örülök, hogy Máthé képviselő asszony itt van, és szomorúan látom, hogy a Mi Hazánk, amely magzatmodelleket osztogat, és rendszeresen a meg nem született gyermekét védi, most nincs itt jelen, amikor valójában gyerekéletekről van szó. Köszönöm. (Taps a kormánypárt soraiban.)