Velkey György László (TISZA)

VELKEY GYÖRGY LÁSZLÓ külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Nagy figyelemmel hallgattam a felszólalását, frakcióvezető úr, de közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy micsoda önfegyelem kell ahhoz önöktől, hogy rezzenéstelen arccal, komoly ábrázattal önkényt kiáltsanak. (Nagy taps a kormánypárt padsoraiban.) Önkényt, önök.

Önök kiáltanak önkényt, akik 16 éven át úgy tekintettek a kétharmadukra, mint korlátlan felhatalmazásra. Úgy politizáltak, úgy közlekedtek a magyar közéletben, mint akik bármit megtehetnek. Önök 16 éven át a saját pillanatnyi politikai érdekeik szerint formálták az alkotmányos rendszert, írták át újra meg újra a gránitszilárdságúnak nevezett Alaptörvényüket.

(9.10)

Önök kiáltanak önkényt, pedig másfél évtizeden át saját kádereikkel töltötték fel az állami intézményeket, és mindent megtettek azért, hogy bebetonozzák az embereiket, hogy bátran azt csinálhassanak, amit csak akarnak. És önök beszélnek önkényről? (Taps a kormánypárti padsorokban.) Hol volt ez a felháborodás, amikor önök egy tableten írtak alaptörvényt, aztán egymás után módosították azt? Hol volt ez az érzékenység, amikor rendeletekkel kormányoztak? Hol volt az aggodalom, amikor Szijjártó Péter adófizetői milliárdokat szórt el pár év alatt a saját kényelmére?

Mert 50 nap alapján már világosan látjuk, hogy önök mindent és bármit megengedtek maguknak. Minden minisztériumból esnek ki a csontvázak, mindegyikből. Önök épp csak azt nem lopták el, ami nem volt mozdítható. És most hirtelen a jogállam szentsége lett a legfontosabb?

Nem, tisztelt frakcióvezető úr! Amit most önök éreznek, az nem az önkénytől való félelem, hanem a hatalom elvesztése fölött érzett iszonyat (Taps a kormánypárti padsorokban.), a hatalom fantomfájdalma, a hatalom elvonási tünete, tisztelt frakcióvezető úr. De az is lehet, hogy amit éreznek, az csak a félelem, hogy nem menekülhetnek többé a törvény és az igazságszolgáltatás elől. (Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Így van! ‑ Taps a kormánypárti padsorokban.) Frakcióvezető Úr! Ön ma minden mondatával azt bizonyította, hogy még mindig nem értette meg, hogy mi történt három hónappal ezelőtt Magyarországon. Ezt pedig őszintén sajnálom. Ha levonták volna a következtetéseket április 12-ből, akkor most nem rendeznének műbalhét.

A magyar emberek nem egyszerűen másik kormányt választottak, hanem visszavették a saját hazájukat, és mi értjük a szavukat, és azért dolgozunk, hogy érvényt szerezhessünk az akaratuknak. A magyar emberek többsége arra szavazott, hogy megszabadítsuk Magyarországot az önök hazug és korrupt rendszerétől; hogy ne tántorodjunk el, ne hátráljunk meg, legyen bátorságunk végigmenni az úton. És mi végig fogunk menni az úton, mert arra esküdtünk fel… (Taps a kormánypárti padsorokban.) Mert arra esküdtünk fel, hogy helyreállítsuk azt, amit önök 16 év alatt tönkretettek; hogy visszaadjuk a reményt a magyaroknak, hogy lehet békében és boldogan élni ebben az országban, hogy lehet végre egy jó kormányuk, és lehetnek végre őszinte és tisztességes politikusaik.

És nem, egyáltalán nem önkénnyel fogunk kormányozni, hanem munkával, alázattal, szakértelemmel, erővel és kitartással, közösen a magyar emberekkel. Megszüntetjük azt a rendszert, amelyben egyesek évtizedeken keresztül érinthetetlennek hitték magukat, frakcióvezető úr. Felszámoljuk a korrupciót, visszaadjuk az Alkotmánybíróság jogköreit, megerősítjük a bírói önigazgatást, és igen, olyan köztársasági elnököt választunk, aki valóban méltó arra, hogy megtestesítse a nemzet egységét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Az Alaptörvény módosítása nem több hatalmat ad a kormánynak, hanem korlátokat állít a hatalom elé, és visszaadja a demokratikus intézmények valódi súlyát. Sajnálom, hogy önök mindig magukból indulnak ki, és már nem tudnak hinni semmiben. Nem tudnak hinni abban, hogy mi, egyszerű magyar emberek, tanárok, orvosok, rendőrök és gazdálkodók azért vagyunk itt, mert valóban jót akarunk ennek az országnak. De önök csak a törpe kisebbség, a legtöbben ebben az országban pontosan tudják és értik, hogy mit miért csinálunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)