Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon tárgyaljuk az Alaptörvény tizenhetedik módosítását. Ennek a szövegéről még nyilván nagyon sok felszólalás lesz a mai napon, de ezt nemcsak önmagában kell nézni, hanem most már kirajzolódott két hónap alatt egy olyan folyamat, amely valóban egyfajta önkény kiépítéséhez vezet Magyarországon.

A TISZA Párt azzal kampányolt lényegében két éven keresztül, hogy erősíteni fogja Magyarországon a demokráciát. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ezek a lépések, ezek a törvényjavaslatok, ezek a kormányzati döntések, amelyek születtek az elmúlt hetekben, két hónapban, és ami itt fekszik most a Ház asztalán is, nem erősíti a demokráciát, hanem gyengíti a demokráciát.

Nem csoda, hogy ezeknek az intézkedéseknek az indokolásában, akár a törvényjavaslatok indokolásában, az előterjesztések indoklásában vagy a szélesebb közvélemény előtti indokolásban soha, sehol nem tudnak európai példát felhozni azokra a döntésekre, azokra az intézkedésekre, amelyeket megtesznek. Azt mondta a TISZA Párt, hogy Nyugat-Európához fogja Magyarországot közelebb vinni, hogy újra becsatornázza ‑ bár ez nyilván teljesen téves állítás volt, hogy újra be kellene csatornázni, de ‑, megerősíti az Európai Unión belüli pozícióját Magyarországnak. Ehhez képest ezek a jogi lépések, amelyeket megtesz a TISZA Párt, még a balkáni színvonal alatt vannak, ha azt nézzük, hogy hova vezet az, amit a TISZA Párt az önkény kiépítése kapcsán tett.

Mégiscsak: mit vétettek, mit vétettek azok a referensek, azok az adminisztrátorok, akiket negyvenesével, megalázó módon, tömegesen rúgtak ki a közigazgatásból? Nem a vezetőket, akiknek megszűnik a mandátuma, hanem hétköznapi embereket, akikkel lehet találkozni a villamoson, az aluljáróban, megalázó módon, azonnali hatállyal, negyvenesével távolították el őket.

Mit tettek azok a diplomaták, akiket szintén tucatszámra ‑ sokan karrierdiplomaták ‑, egyik napról a másikra kitettek, megszűnt a megbízatásuk? Nem úgy, ahogy a diplomácia rendjében szokás, hogy el tudnak búcsúzni, hanem egyik pillanatról a másikra, statáriális jelleggel tették ezt.

Mit tett a székesfehérvári Tóparti Gimnázium vezetője, akit korábban az önkormányzatban mindenki, minden képviselő, politikai hovatartozástól függetlenül, támogatott az igazgatói minőségében? Most pedig indokolás nélkül megvonták tőle azt a lehetőséget, hogy iskolaigazgatóként folytathassa a tevékenységét, és a minisztérium semmifajta indokolást nem tett mellé, miközben azt mondták, hogy transzparensebbé teszik a működést, mindent indokolni fognak, mindenkinek a véleményét figyelembe veszik. Hogy lehet, hogy valakivel kapcsolatban ekkora konszenzus volt, mindenki támogatta, szakmai és helyi elismeréseket egyaránt kapott, aztán indokolás nélkül megszűnik az igazgatói státusza? Bárkit így ki lehet rakni, indokolás nélkül?

Mit tettek a polgármesterek, a vármegyei közgyűlési elnökök, hogy őket is láthatólag bünteti a kormányzat? Valamiért ellenséget lát bennük, ezért jövedelemcsökkentésről, jövedelembefagyasztásról szóltak a javaslatok itt a parlament asztalán is.

Amikor lex Orbánról vagy lex Sulyokról beszélünk, akkor ennek a folyamatnak a tetejét látjuk, de aztán ez lecsurog a mindennapokba, a hétköznapi kormánytisztviselők szintjére, a hétköznapi iskolaigazgatók szintjére. Mindenhol megjelenik az indokolás nélküli, politikai alapú bosszú, aminek ezek az emberek csak az áldozataivá válnak.

Mondjanak még egy olyan országot, ahol ilyen rövid idő alatt, pár hét, pár hónap alatt a hatalomra került új kormánypárt eltávolítja erőszakkal a köztársasági elnököt. (Derültség és zaj a kormánypárt padsoraiban.) Nem hiszem, hogy bárhol önök ‑ bárhol önök! ‑ Európában találnak még egy országot, amelyik egy egysoros alaptörvény-módosítással távolítja el a politikai útjából, politikai okok alapján a köztársasági elnököt. Mindemellett kizárja a volt miniszterelnököt abból, hogy a demokratikus versenyben indulhasson, hogy az emberek rá szavazzanak; mindemellett az Alkotmánybíróságot is lefejezi; mindemellett a Kúria és az OBH vezetésében is óriási változásokat visz végig alkotmányos szinten; és mindemellett kizárja az országgyűlési mandátumból is azokat, akik az elmúlt időszakban akár jobb-, akár baloldali képviselőként, de több cikluson keresztül a parlamentben voltak.

Ez azt jelenti, hogy az önkény korszakában Magyar Péternek új időszámítása van: van a Magyar Péter előtt, meg a Magyar Péter után (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!), és akik az előtt voltak, azok nem léteznek az ő számára, hiszen nem ő nevezte ki őket. (Velkey György László: Ez nem igaz.) Csak azokat az embereket tűri meg maga körül a politikában, a közéletben, nemcsak a kormányzatban, hanem a független közjogi méltósági tisztségekben is, akiket ő maga delegál oda, akiket ő választ meg. Ez az önkény, amikor valaki senkit nem bír elviselni (Velkey György László: Amit nem bír elviselni.), akit mások választottak meg, csak azt bírja elviselni, akit az ő idejében, az ő javaslatára az ő politikai közössége, az ő elképzelése szerint tett oda. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Senki mást nem tűr meg, ez az önkény! (Közbeszólás a TISZA padsoraiból: Orbán!) Ez épül Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban. ‑ Tanács Zoltán: Na, csüccs! ‑ Dr. Lőrincz Viktória: Csodálatos.)