Gulyás Gergely (Fidesz)

GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan javaslat van az Országgyűlés előtt, amelyre a rendszerváltoztatás óta nem volt példa, és nyugodtan mondhatjuk, hogy azért nem volt példa, mert ez nem a rendszerváltoztatás utáni időszakhoz tartozik, szemben ahogyan tévesen Melléthei-Barna Márton képviselőtársam külön rendszernek nevezte az előző 16 évet. Az előző 16 évet nyilván különbözőképpen ítéljük meg, bizonyára ez a vita még a következő időszakban is fenn fog állni, de itt 1990 óta a magyar nép dönthetett mindig arról, hogy kiket akar az Országgyűlésbe választani, kit akar kormányon látni, kit akar ellenzékben látni; és ennek volt köszönhető az is, hogy a Fidesz-KDNP-kormány kormányzati pozícióból is háromszor kapott felhatalmazást, és ennek volt köszönhető az is, hogy önök az előző választást ‑ ráadásul ilyen parlamenti többséget eredményező eredménnyel ‑ nyerték meg. Ebből következik, hogy 1990 óta Magyarországon demokratikus körülmények voltak, 1990 óta azok a jogszabályok, amelyek megszülettek, alapvetően a demokrácia követelményeinek megfeleltek. Lehet vitatkozni, hogy melyik inkább, melyik kevésbé, de olyan, amely alapvető demokratikus értékeket számolt volna föl, a kommunista diktatúrában volt utoljára. Amit most miniszter asszony és a kormány előterjesztett, az ebbe a körbe tartozik. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) Ilyen 1990 óta nem volt.

Ez nem azt jelenti, hogy a javaslatnak egyébként ne lennének olyan részei, amelyek akár önmagukban üdvözlendők is lehetnének; és hogy ne a végén dicsérjem a javaslat egyes részeit, ezért ezekkel kezdem. Ha van alkotmányosan elfogadható kritika az 1990 utáni időszak AB-jogköreivel kapcsolatosan, akkor kétségkívül a 2010-es alkotmánybírósági jogkörkorlátozás legalábbis tűri a vitát. Bár miniszter asszony rendkívül kemény szavakat használt, arra azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha ilyen erős szavakat használt erre, akkor a saját előterjesztésére minősíthetetlen szavakat kellett volna hogy használjon.

Másrészt pedig arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az 1990-es évek második felének liberális követelése volt ‑ többek között Kis Jánosé ‑, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét költségvetési tárgykörökben korlátozni kell, mert az hagyományos közpolitikai döntés. Én ennek ellenére sosem voltam lelkes ettől a megoldástól, még akkor sem, ha az az állítás sem igaz, ami elhangzott a miniszteri expozéban, hogy ez kizárt tárgyköröket a vizsgálatból, mert valójában bizonyos tárgykörök vizsgálatát korlátozottan tette lehetővé. Tehát minden tárgykör vizsgálatát lehetővé tette, de voltak olyan tárgykörök, amelyekét korlátozottan, a pénzügyi vagy adókérdésekben, adó-, illetékkérdésekben kétségkívül csak meghatározott alapjogok sérelme esetén, de miután ezek között az emberi méltóság jelen volt, az emberi méltóságból pedig bármely alapjog levezethető, ezért nem igaz, hogy kizárt lett volna ez. Erre jó példa egyébként, hogy a végkielégítésekkel kapcsolatos törvényi szabályozást az alaptörvény-módosítást követően ‑ tehát ha úgy tetszik, a hatáskör-korlátozást követően is ‑ megsemmisítette és megsemmisíthette az Alkotmánybíróság. Ennek ellenére ez az egyetlen olyan része a javaslatnak, amely pozitívumnak tekinthető, ezeknek a hatásköröknek a helyreállítása önmagában egyébként még üdvözlendő is lenne.

Vannak semleges részei ennek a módosításnak. Az, hogy az Alkotmánybíróság tagjait a jövőre nézve 9 évre választja az Országgyűlés vagy 12 évre, ennek olyan nagy jelentőségét nem látom. Volt egyébként egy koherens rendszer: amíg 9 év volt Magyarországon, addig újra lehetett választani az alkotmánybírákat. Amikor ennek a lehetőségét kizártuk ‑ hozzátéve, a bírói függetlenséget növelve, hiszen az újraválasztás lehetősége mindig is ezért egy függetlenségi korlát, hiszen a bíró akkor tekintettel kell hogy legyen arra, hogy az újraválasztása politikailag lehetséges‑e vagy sem ‑, tehát amikor mi ezt kizártuk, akkor a német gyakorlatnak megfelelően 12 évre növeltük az alkotmánybírói megbízatást. Ennek a 9 évre változtatása különösebb jelentőséggel nem bír. Ahogy én idesorolom a kúriai elnöki és OBH-elnöki megbízatásnak a 6 évre történő csökkentését is.

Nagyjából itt véget érnek a semleges módosításai ennek a javaslatnak.

Még a kétharmados kör szűkítésén lehet vitatkozni. Ott van két nagyon durva lépés, amelynek a következményeit, csak remélem, hogy nem látta át az előterjesztő, és nem szándékosan kívánja ezt előidézni. Mert a nemzeti vagyon esetén azt elfogadom, hogy egy szűkebb kört meg lehet határozni, mint amit most a törvény meghatároz, ahol viszont egy kétharmados kör fenntartása indokolt. Ha e tekintetben ez nem a politikai bosszú része, akkor az előterjesztő ezt a részt még átgondolhatja. A termőföldnél viszont óriási hiba a kétharmados védelem megszüntetése. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) Ezzel önök azt teszik lehetővé, hogy egy olyan szabályozást, amely ma még az európai szabályok szerint is elfogadottan vagy az elfogadottság határán lévő módon a külföldi termőföldtulajdon-szerződést kizárja, meg lehessen gyengíteni, azt bármilyen minimális többséggel rendelkező kormány eltörölhesse, és a külföldiek termőföldszerzését Magyarországon lehetővé tegye. Ha nincs ilyen szándékuk, akkor ettől a módosítástól tekintsenek el! Ennek rendkívüli kára lehet hosszú távon, rendkívüli veszélyeket rejt magában. Ha valahol indokolt a kétharmados szabályozás fenntartása, akkor az ez a terület.

Ami a Kúriával és az OBH-val kapcsolatos visszahívhatósági szabályokat illeti: volt ilyen 1990 előtt; amit önök helyreállítanak, a kommunista diktatúra szabályozása volt e tekintetben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Úgyhogy azt hozzák vissza, amin egyszer már túl voltunk. Úgy gondolom, ha az Országgyűlés választ, főleg, hogy egyébként már az Európai Unióval való megállapodás jegyében mi is mindenféle előzetes országos bírói tanácsi jóváhagyást a leendő kúriai elnök megválasztásának feltételévé tettünk, és ezt meg lehet tenni az Országos Bírósági Hivatal esetében is, ezért a jelenlegi rendszerben minden garancia biztosítható. Ha egy olyan, a bírákat egyébként politikai véleménynyilvánításra, aktivitásra késztető visszahívási intézményt bevezetnek, az kifejezetten káros az igazságszolgáltatás függetlensége szempontjából, és még egyszer mondom, egy olyan időszakot hoz vissza, amikor a bírói függetlenség nem volt garantált, és amikor a politikai befolyás a bíróságokon nyíltan érvényesülhetett. Ha volt olyan terület, ahol egyébként bármilyen mértéktartó jogász pontosan tudta, hogy az elmúlt 36 évben a bírák függetlenül ítélkezhettek, és politikai ráhatás nélkül volt lehetőség a legkényesebb ügyeket is eldönteni, akkor ez ilyen terület volt. Kár ide a politikai akcionizmust behozni, ez a gyakorlatban akkor is káros lesz, ha elsőre egy demokratikus intézkedésnek tűnik.

Ami az Alkotmánybíróságot illeti: bár miniszter asszony kerülte a teljesen nyílt igazság minden elemének kibontását, de valójában önök lefejezik az Alkotmánybíróságot, és szerzett jogokat vonnak el. Azt ugyanis, hogy önök a jövőre nézve milyen korhatárt vezetnek be, természetesen az alkotmányozó hatalom megteheti, azt azonban, hogy olyan bíráknál, akiket úgy választottak meg, hogy az ő megbízatásuk 12 évre szól, és nincs életkori korlát, rájuk vonatkoztatva bevezetni a 70 éves életkori korlátot, ez minden alkotmányos demokratikus szabállyal ellentétes.

A miniszter asszony azt mondta, hogy 2013-ban indokolás nélkül történt meg ennek az eltörlése, de valójában csak azért, mert a miniszter asszonyt megtévesztik a kollégái, ugyanis soha nem volt ilyen alkotmányos szabály ‑ soha nem volt ilyen alkotmányos szabály! A helyzet az, hogy az alkotmánybírósági törvényben volt ilyen szabály, és miután minden hatásköri korlát, beleértve az életkori korlátot is, az alkotmányban nevesített, ezért ez a szabály valójában ellentétes volt az alkotmánnyal. Kétségkívül megtehette volna 2013-ban az akkori alkotmányos többséggel rendelkező Fidesz-KDNP-kormány is, hogy az alkotmányba átteszi a 70 éves szabályt ‑ és mi nem ezt választottuk, hanem eltöröltük a törvényben is. De ilyen alkotmányos szabály Magyarországon soha nem volt. Az AB-törvényben volt ilyen szabály. És ezt vissza lehet hozni, sőt be lehet írni az alkotmányba is, akkor legalább alkotmányos lesz, de azokra érvényesíteni, akiket korábban választottak meg, és akiknek szerzett joguk van ahhoz, hogy meghatározott mandátum végéig alkotmánybírák legyenek, ez egy alkotmányos demokráciában lehetetlen és elfogadhatatlan.

A 12 éves képviselőimandátum-korlátozás kapcsán, amit a miniszter asszony elmondott, ha azt néhány hónappal ezelőtt ‑ a választások előtt, mondjuk ‑ egy egyetemi felelet kapcsán meghallgatja, akkor fejvesztve rohan ki ön is és különösen az alkotmányjogi tanszék ‑ tudom, hogy civilista a miniszter asszony ‑ összes tanára a teremből, és még az egyes beírására sem biztos, hogy lett volna idejük. Azt mondani, hogy a passzív választójognak a durva és visszamenőleges hatályú korlátozása az a választójog kiterjesztése, ne haragudjon, miniszter asszony, ez egy diktatúra cinizmusa (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van! ‑ Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) ‑ ez egy diktatúra cinizmusa!

(10.50)

Én azt elfogadom, hogy itt a kétharmados TISZA-többség nem jogász végzettségű tagjai kellően utálják a korábbi kormány képviselőit ahhoz, hogy örülnek, hogy ez a most már ellenzéki pártokat érinti. Hozzáteszem, hogy egy olyan intézkedést hoznak, ami minden ellenzéki frakció több mint felének az újraindulását lehetetlenné teszi, beleértve a Mi Hazánkot is, a KDNP-t is és a Fideszt is (Dr. Apáti István a TISZA tagjaira mutatva: Ott meg egyet sem.), önöknél pedig egyetlenegyet sem, de akkor legalább olvasta volna fel ezt a rendelkezést! De ez a cinikus indoklás, hogy a választójog kiterjesztése, ne haragudjon, jogászhoz méltatlan és elfogadhatatlan. (Balla György: Úgy van! ‑ Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ráadásul az ilyen nyílt valótlanság állítása ‑ hogy a miniszteri tisztség iránti tisztelettel viseltessek ‑, tényleg egy diktatúrának a cinizmusát idézi fel.

Ez a választójog-korlátozás semmilyen nemzetközi jogi szabálynak nem felel meg. Semmilyen nemzetközi jogi szabálynak nem felel meg, a demokratikus versenyt torzítja, és én azt értem, hogy önök jobban örülnek, ha nem minket látnak a parlamentben, de addig van demokrácia Magyarországon, amíg ezt nem ön dönti el, kedves miniszter asszony, nem is az a 141 ember, aki itt jó szívvel meg fogja szavazni a javaslatot, hanem majd a választópolgárok. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) És ha majd egy választópolgár úgy gondolja, hogy nem négy év képviselőség után egy TISZA-s képviselőt vagy képviselői tapasztalat nélkül egy új képviselőt, hanem negyven év után Németh Zsolt képviselőtársamat szeretné a parlamentben látni, akkor hogy jönnek önök ahhoz, hogy ezt megakadályozzák? És ha ezt megteszik, akkor miért a demokráciára hivatkoznak? Akkor azt mondják, hogy önök okosabbak a magyar népnél, ezért szűkítik a demokratikus szabályokat, és eldöntik, és korlátozzák a magyar nép szabadságát. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. ‑ Dr. Apáti István: Peru, Chile, Bolívia...)

Képviselő úr azt látni fogja, hogy nekem ez mennyire nem fáj. Nekem semmilyen személyes fájdalmat az ügy nem okoz, semmilyen személyes fájdalmat nem okoz. (Zaj, közbeszólások. ‑ Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezek jogi tények.) 12 perce beszélek ‑ hogy államtitkár úr is értse ‑, 12 perce beszélgetünk, és két percet szánok erre. Kétségkívül az arcátlanságnak és a visszaélésnek az egyik legdurvább példája, ezért szeretném ezt önöknek jelezni, hogy amit tesznek, az elfogadhatatlan, és amit tesznek, az példátlan is. Senki ilyen módon, ilyen cinikus módon, ilyen durván, a diktatúrát idéző módon ilyen szabályokat nem fogadott el (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), és egyetlenegy európai példát nem tudnak hozni, egyetlenegy jogállami példát sem tudnak hozni hasonlóra. (Bujdosó Andrea Anna: Orbán rendszerét sem? ‑ Zaj.)

Az alkotmányos demokrácia helyreállítására hivatkozni a tizenhetedik módosítás kapcsán kifejezetten cinikus éppen ezért, de mégis a mélypontja ennek a javaslatnak a köztársasági elnöki tisztség érdemi felszámolása, hiszen ezt követően aligha lehet arról beszélni, hogy a magyar köztársasági elnöknek ‑ bárki legyen is az ‑ méltósága van, és pont azokat a feladatokat, amelyeket az alkotmányból a miniszter asszony is, illetve a TISZA vezérszónoka is idézett ‑ megtestesíti a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett ‑, már előre lehetetlenné teszi, hogy ezt az ezt követő köztársasági elnökök megtegyék, különösen az a következő, akit előre megaláznak azzal, hogy még csak nem is meghatározott időre választják, hanem majd az új alkotmány elfogadásáig.

Nyilvánvaló, hogy ez a döntés nem legitim, a következő köztársasági elnök legitimitása is alapvetően lesz megkérdőjelezhető. Ennek beláthatatlan következményei vannak a jogrendszer egészére nézve és a kinevezésekre nézve, arról már nem is beszélve, hogy egyébként a köztársasági elnöknek ‑ és ezt önöknek, legalábbis a jogvégzetteknek tudni kell ‑ politikai felelőssége nincsen. Amikről önök beszélnek, hogy a köztársasági elnök milyen politikai hibákat követett el, én nem értek ugyan egyet, de a vita szempontjából irreleváns, nincs a köztársasági elnöknek politikai felelőssége, éppen ezért a politikai hibák nem szolgálhatnak indokul az eltávolításra.

Ráadásul a miniszter asszony tisztában van azzal, hogy ha viszont a köztársasági elnök bármi olyat tett volna, ami szándékos alkotmánysértés, a hivatalával összefüggő szándékos törvénysértés, akkor van erre az alkotmányban egy megfosztási eljárás. Miért nem azzal élnek? Az egy jogrendszeren belüli megoldás. Önök is tudják, hogy semmi ilyet a hivatalban lévő köztársasági elnök nem tett. Egész egyszerűen az, hogy önöknek, még egyszer mondom, … (Bujdosó Andrea Anna: Semmit nem tett.) Frakcióvezető asszony azt mondja, hogy semmit nem tett. Én ezzel nem értek egyet, hogy semmit nem tett, de még egyszer, az, hogy a köztársasági elnök hivatali felfogása egyezik‑e a frakcióvezető asszony véleményével, ennek nincs jelentősége, illetve tényleg csak akkor van, ha egy diktatúra működése az irányadó mostantól, mert akkor le lehet váltani más független állami hivatalok vezetőit, akár a magyar állam első polgárát is, a köztársasági elnököt, mert a párt frakcióvezetőjének nem tetszik a működése vagy a miniszterelnöknek nem tetszik a működése. Ilyen egy demokráciában nem fordulhat elő, ilyen egy jogállamban nem fordulhat elő.

Az biztos, hogy a végrehajtó hatalommal szembeni intézményi egyensúlyok kiüresedése ekkor következik be. (Velkey György László: Az már rég bekövetkezett.) Amit a miniszter asszony indoklásként mondott, az azután indokolt, amit most önök csinálnak, nem pedig eddig volt így. Eddig a köztársasági elnöki tisztség viselői döntöttek arról, hogy mikor, milyen formában élnek a hatásköreikkel. Áder János élt a legtöbbször az alkotmányos vétó lehetőségével és a politikai vétó lehetőségével is. (Velkey György László: Fidesz-alapító! Ne vicceljünk már!) Áder János élt a legtöbbször. Áder János nem Fidesz-alapító, de ha Velkey képviselőtársam (Takács Péter: Ő jobban tudja.), ön már jobban tudja… (Közbeszólások a Fidesz soraiból. ‑ Bujdosó Andrea Anna közbeszól. ‑ Derültség.) Most már ott tartunk, hogy a TISZA frakcióvezetője jobban tudja, hogy ki a Fidesz-alapító, mint a Fidesz-alapító Németh Zsolt. Erről nehéz... (Derültség, taps a Fidesz és a KDNP soraiban. ‑ Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!) Frakcióvezető asszony, ha egy ilyen alkotmánymódosítást is elfogadnak, hogy Áder János Fidesz-alapító volt, akkor így lesz, de amíg nem, addig nem így lesz, legyen kedves elfogadni! (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Úgyhogy azt szeretném csak jelezni ‑ ha már Velkey képviselő úr a Külügyminisztériumban kapott fontos megbízatást ‑, legyen kedves, mondjuk, a német köztársasági elnökök politikai hátterét tanulmányozni (Velkey György László: Az teljesen más rendszer.), nem nagyon fog olyat találni, aki ne lett volna pártpolitikai tisztség viselője, sok esetben kifejezetten magas pártpolitikai tisztségek viselője. Szívesen egyesével is átvehetjük, de ez volt a gyakorlat. (Közbeszólások, zaj a TISZA és a Fidesz soraiból.) Tehát önmagában az, hogy egyébként pártpolitikai múlttal rendelkező személyeket választanak meg köztársasági elnöknek, egy teljesen bevett európai gyakorlat, de akivel szemben most ezt az alkotmányos akciót vezénylik itt, illetve a miniszter asszony vagy a miniszterelnök vezényli ‑ távolmaradása miatt most éppen ez a hálátlan szerep a miniszter asszonyra jutott ‑, ő még pártpolitikus sem volt, és párttag sem volt soha, és az Alkotmánybíróság elnökeként olyan nagyon fontos határozatokat hozott meg, amelyeket egyébként még a liberális jogászi világ egy része is üdvözölt. Úgy gondolom, hogy ilyen szempontból még a pártpolitika vádja is teljesen alaptalan ebben az esetben.

Úgyhogy összességében azt tudom mondani erről az előterjesztésről, hogy tárgyalásra alkalmatlan, a Fidesz-frakció módosításokat, módosító javaslatokat nem is fog benyújtani (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Hála istennek!), semmilyen formában asszisztálni ehhez nem tudunk. A még megmaradt demokratikus alkotmányos jogok közepette a gyülekezési jog lehetőségével fogunk élni, amikor is csütörtökön délután 6 órakor a Sándor-palotánál fogunk az alkotmánymódosítás ellen tüntetni. (Bujdosó Andrea Anna: Ez az önök joga. ‑ Zaj.) Egyébként pedig semmilyen olyan módosítás ezt a javaslatot nem tudja a közös európai alkotmányos hagyomány részévé tenni ‑ hogy újra a miniszter asszonyt idézzem ‑, ami egyébként nem iktatja ki mindazokat a rendelkezéseket, amelyeket a Kúriával, az Alkotmánybírósággal, a köztársasági elnök hivatalával, a képviselőséggel kapcsolatosan hoznak, és kifejezetten kártékony lesz az, ami a nemzeti vagyonra vonatkozó szabályozás, és különösen ami a termőföldre vonatkozó szabályozás kétharmadosságát szünteti meg.

Természetesen most önöknek nagy többségük van, önök a választást nemrég nyerték meg, a választópolgárok nagy többsége sem alkotmányjogász, de ettől még önök 16 évvel ezelőtti, ehhez képest egészen minimális határátlépést kérnek rajtunk számon. Az biztos... (Közbeszólások a kormánypárt soraiból: Óóó! ‑ Derültség a kormánypárt soraiban.) Nyugodtan nevessenek! Nyugodtan nevessenek, mert az, amit a miniszter asszony joggal kritizált, az alkotmánybírósági hatáskör-korlátozás, egy szerény határátlépés volt ahhoz az alapvető demokratikus normákat felszámoló, a választójogot korlátozó, a demokratikus választást érdemben lehetetlenné tevő, a köztársasági elnököt a tisztségétől megfosztó, az Alkotmánybíróságot lefejező javaslathoz képest, amelyet előterjesztettek.

Még egyszer mondom, ez nem a sérelme a jogállamnak, hanem a vége. Köszönöm a figyelmet. (Hosszú taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(11.00)