Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Valóban, nagyon motiváló, hogy így utolsó felszólalóként nem saját magamnak és a levezető elnöknek kell elmondanom a napirend utáni felszólalásomat, mert az előző ciklusban sok ilyen volt. Úgyhogy köszönöm szépen, hogy hallgatóságra találtam. (Taps a TISZA soraiból.) Reméljük, hogy a hallgatóság mellett majd a mondandómnak lesz valamilyen foganatja is önökre nézve. (Derültség a TISZA soraiban.) De mindenesetre az előző kormányzat alatt négy éven keresztül próbáltam a saját választókerületem ügyes-bajos dolgait idehozni a Ház falai közé, hátha valamilyen érdemi előrelépés történik, ez viszont sajnos mindmáig várat magára. Így új kormány, új lehetőség, megpróbálom megint ezeket a dolgokat idehozni.

Nógrád vármegyéről beszéltem már a mai napon, elmondtam, hogy az egyik leginkább elnéptelenedő megye. Sajnálatos módon elmondható, hogy most már messze 200 ezer ember sem lakja, tehát gyakorlatilag most már Szeged város lakosságszámával fog vetekedni lassan Nógrád vármegye. Azt gondolom, hogy ez azért is méltatlan, mert olyan lehetőségeink vannak más vármegyékhez vagy megyékhez, most már önöknek köszönhetően megyékhez képest… (Taps a TISZA soraiban.) ‑ bár én a „vármegye” kifejezést történelmi okokból sokkal jobbnak tartottam, de ebbe most ne menjünk bele ‑, tehát azt gondolom, hogy Nógrádnak, akkor fogalmazzunk így, mindenképpen sokkal jobb lehetőségei kellene hogy legyenek, már csak azért is, mert a főváros elérhető, karnyújtásnyi távolságra van, de mégsem tudjuk kihasználni ezt a lehetőséget, egész egyszerűen azért, mert sem vasúton, sem közúton nem lehet most már lassan eljutni szeretett kis megyémbe. Egy drasztikus példát hoznék ide, ezt el szoktam sütni, mert jól hangzik, miszerint, ha Balassagyarmatról egy tapasztaltabb, mondjuk, versenykerékpáros elindul Vác felé, akkor hamarabb ér Vácra, mint ha mondjuk, ezt vonattal szeretné megtenni. Tehát azt gondolom, ez jól példázza azt, hogy milyen borzasztó, áldatlan állapotok vannak Nógrádban.

Nemcsak a vasútvonalak bezárása miatt vannak áldatlan állapotok, hanem a még meglévő vasútvonalak is gyakorlatilag járhatatlanok, tehát nem igazán lehet A-ból B-be eljutni. Már csak annál is inkább, mivel Trianonkor kettévágták a történelmi Nógrád vármegyét, és egész egyszerűen az Ipoly-völgyi vasút most a semmiből sehová vezet. Tehát ennek kellene valamilyen értelmet adni. Ezt már többször felvetettem, javasoltam, sőt az előző minisztériumban jártam is ennek okán, de valószínűsítem, hogy még nem hagytam el az épületet, amikor az általam vitt dossziét már iktatták és kidobták egy laza lendülettel. Szóval, úgy gondolom, hogy az Ipoly-völgyi vasútra azért lenne szükség, mert nemcsak Nógrádnak lenne ez jó, hanem nemzetközileg lehetne bekapcsolni ezeket a pályaszakaszokat a forgalomba, és akár Lengyelország, akár pedig Felvidék, Szlovákia felé lehetne nyitni ezeken a vonalszakaszokon. Illetve a főváros irányába valószínűleg a felvidéki magyarok is lényegesen többen jönnének.

És ha már vasúton nem tudunk eljutni a főváros irányába, akkor megpróbálkozunk közúton, de itt sem járunk sokkal nagyobb sikerrel, hiszen az M2-esről elmondható, hogy most már az előző évezred óta ígérik, hogy majd valamikor megtörténik az első kapavágás, de ez sajnos szintén mindmáig nem történt meg. Pedig óriási szükség lenne rá, Vác és Hont-Parassapuszta között szükség lenne arra a négysávos M2-esre, ami az idekoncentrálódó személy-, de inkább óriási teherforgalmat tudná lebonyolítani, hiszen jelen pillanatban az út mentén élőknek kell elviselnie ezt az óriási zaj- és forgalomterhelést, ami, azt gondolom, nemcsak méltatlan, de élhetetlenné is teszi a mindennapokat.

Tehát ha azt szeretnénk, hogy ne legyenek egyre inkább leszakadó térségei Magyarországnak, akkor, úgy gondolom, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az olyan megyékre is, mint Nógrád, hiszen tényleg egy karnyújtásnyira van Budapesttől, de nem tudja valamiért ezt az előnyét kihasználni.

Így én arra kérem önöket a kormány képviseletében, illetve a frakciójukat, illetve a Nógrád vármegyéhez bármilyen szinten kötődő képviselőtársaimat, hogy próbáljanak nagyobb hangsúlyt fektetni annak érdekében erre a témára, hogy ne legyünk végképp elszigetelve, ne maradjunk le végképp az országban, ne mindig az utolsók között kullogjunk a sor végén, mert a mutatóink sajnos többek között ezeknek a dolgoknak köszönhetően is a legrosszabbak között vannak. Ha a megközelíthetősége javulna ennek a megyének, akkor biztos vagyok benne, hogy nem az elnéptelenedés, hanem a prosperáló jövő lenne az, ami elmondható lenne rá. Úgyhogy a kérésem az az, hogy kicsit próbáljunk meg lobbizni szeretett megyém érdekében, mert azt gondolom, hogy ez mind az ott élőknek, mind pedig az egész országnak érdeke. Köszönöm szépen a szót. (Taps.)