Tóthmajor Balázs (TISZA)

TÓTHMAJOR BALÁZS (TISZA): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy felszólalhatok az Országgyűlésben, s külön megtisztelő, hogy első parlamenti felszólalásomat egy olyan ügyben tehetem meg, amely túlmutat a napi politikán, valódi nemzeti ügy és történelmi léptékű. Mindez azonban nem valósulhatna meg választókerületem bizalma és támogatása nélkül. Ezért elsőként szeretném megköszönni a Dunakanyar, a Börzsöny és az Ipoly mente településeinek, hogy bizalmukkal megtiszteltek, és lehetőséget biztosítottak arra, hogy képviseljem őket itt a parlamentben. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Tisztelt Ház! 36 év telt el a rendszerváltás óta, mégis azt kell megállapítanunk, hogy a kommunista állambiztonsági múlt teljes körű feltárására mindeddig nem volt valódi politikai akarat. Ez régi adóssága a törvényhozásnak a magyar társadalom felé.

Sokan jogosan gondolhatják azt, hogy túl későn jutottunk el idáig. Véleményem szerint az idő múlása azonban nem teszi kevésbé fontossá az igazságot, hiszen a történelmi múlt feltárása nem évülhet el. A társadalomnak joga van megismerni a diktatúra működését és szereplőit. Az akták nyilvánosságra hozatala évtizedek óta nyitva maradt kérdésekre adhat választ. A nyilvánosság erősíti a közélet átláthatóságát és a társadalmi bizalmat, mert nem hagyja, hogy a múlt visszaélései rejtve maradjanak. Ezért tartom kiemelten fontosnak ezt a törvényjavaslatot.

A javaslat célja az, hogy megteremtse a történelmi tényfeltárás feltételeit, és nem az, hogy politikai ítéleteket mondjon. Éppen ezért bizottságot állít fel, hogy megteremtse a civil kontrollt, mely konkrét javaslatokkal kezdeményezője a nyilvánosságra hozatalnak. Ezzel egy időben a minősített iratok titkosításának feloldása továbbra is a nemzetbiztonsági szolgálatok feladata marad. A döntést kizárólag szakmai szempontok alapján hozzák meg, az ország érdekeit figyelembe véve.

Többször elhangzott, hogy vannak olyan nemzetbiztonsági érdekek, melyek indokolhatják egyes minősítések fenntartását. Azonban el kell jutnunk végre oda, hogy minden olyan dokumentum kutathatóvá váljon, melynek titokban tartását már semmilyen valós érdek nem indokolja.

Ez a törvényjavaslat egy több lépcsőből álló jogalkotási folyamat első állomása. Ennek köszönhetően az ’56-os forradalom 70. évfordulójára nyilvánosságra kerülő dokumentumokból nemcsak az derül ki, hogy kik voltak a megfigyeltek, és kik voltak a megfigyelők, hanem végre jobban megismerhetjük egy elnyomó, ugyanakkor rettegő rendszer belső működését is.

A politika feladata nem az, hogy eldöntse, ki volt bűnös, és ki volt áldozat. Ez a történészek tényfeltáró munkájára és végső soron a társadalom ítéletére tartozik. A mi felelősségünk az, hogy biztosítsuk a kutathatóságot, és hozzáférhetővé tegyük mindazt, aminek már semmi sem indokolja a titokban tartását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Öröm volt látni, hogy a múlt heti általános vita során a törvényjavaslat céljait és legfontosabb elemeit illetően érdemi egyetértés alakult ki a parlamentben. Meggyőződésem, hogy ez nemcsak a történelmi igazság feltárását szolgálja, hanem a társadalmi megbékélés ügyét is. Sőt, hiszem, hogy az ilyen ügyek nekünk, az itt ülő képviselőknek is jót tesznek, emlékeztetnek bennünket arra, hogy vannak kérdések, amelyekben képesek vagyunk a napi politikai viták fölé emelkedni, a nemzet hosszú távú érdekeit szem előtt tartva közösen cselekedni. A múltat nem lehet megváltoztatni, de meg lehet ismerni.

Egy érett demokrácia nem fél saját történelmétől, hiszen csak annak megismerése által képes fejlődni. Célunk sosem lehet a múlt politikai újraértelmezése, de a történelmi igazság feltárása, a társadalmi bizalom erősítése és a nemzeti megbékélés előmozdítása viszont kötelességünk. Ennyivel tartozunk a magyar embereknek, ennyivel tartozunk a közös történelmünknek is. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiban.)