Gyuk Zsolt (TISZA)

GYUK ZSOLT (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy első plenáris felszólalásom elején köszönetet mondjak mindazoknak, akik bizalmat szavaztak a TISZA-nak, és ezzel lehetőséget adtak arra, hogy Magyarországért, a magyar emberekért dolgozhassunk. Köszönjük, nagyon köszönjük. (Taps a TISZA soraiban.)

A mai téma számomra nem egy elvont szakpolitikai kérdés. Magyarország hazai kőolaj-kitermelését gyerekkorom óta nagyon közelről láthattam, tapasztalhattam. A zalai dombok között a nagylengyeli olajmező bányászati központjában, Gellénházán nőttem fel. A telkünkről nap mint nap láttam a hatalmas ezüstös olajtartályokat, a szomszéd telken működő olajhimbát, az olajbányászok munkáját, az olajbányászat működését. Nekem ezért a kőolaj nemcsak adat egy táblázatban, hanem munkahelyek, települések, ipari hagyomány, ellátásbiztonság és nemzeti érdek.

Magyarország éves kőolaj-felhasználása nagyságrendileg 7-8 millió tonna, amelyből a hazai kitermelés az utóbbi években 1 millió tonna körül volt. Ez csupán a szükségletek 15-17 százalékát fedezi. A fennmaradó rész, azaz mintegy 6-7 millió tonna kőolaj importálására szorul hazánk évente.

Minden, kőolajjal kapcsolatos döntésnél egyszerre kell figyelni az ellátásbiztonságra, a költségvetési stabilitásra és az igazságos közteherviselésre. Ez a T/273. számú törvényjavaslat egyetlen adónemet érint, a kőolajtermék-előállítók különadóját, közismertebb nevén a Brent-Ural különadót. Ez nem egy új adónem, egy 2022 óta működő szabályozásnak a megváltozott piaci környezethez történő hozzáigazításáról beszélünk. Az adó lényege eddig is az volt, hogy ha a Brent típusú kőolaj világpiaci ára és az orosz eredetű nyersolaj beszerzési ára között pozitív árkülönbözet keletkezik, akkor az ebből származó rendkívüli előny ne maradjon teljes egészében a kőolajtermék-előállítók zsebében, hanem abból a magyar költségvetés is részesedjen.

Az elmúlt években ez az adónem érdemi költségvetési bevételt jelentett, ugyanakkor az is látszik, hogy a Brent és az Ural típusú olaj közötti árkülönbözet jelentősen csökkent, és 2026-ban különösen ingadozó mozgást mutatott. Vagyis a korábbi szabályozás mellett egyre gyakrabban állhatna elő az a helyzet, hogy ugyan van árkülönbözet, van gazdasági előny, de a költségvetés ebből nem vagy csak nagyon korlátozottan részesül.

Ez a mostani javaslat erre ad választ. Sávossá teszi a szabályozást, a 2-5 amerikai dollár között pozitív árkülönbözetrészre 50 százalékos adókulcsot állapít meg, az 5 dollár feletti részre pedig változatlanul 95 százalékos kulcsot alkalmaz.

A parlament Pénzügyi és Költségvetési Bizottságának tagjaként különösen fontosnak tartom, hogy egy adó ne politikai rögtönzés legyen, hanem világos képletre, előrelátható feltételekre és havonta követhető adóalapra épüljön. Ebben az esetben pontosan ez történik. A szabály tisztán árkülönbözethez és a beszerzett mennyiséghez kapcsolódik.

Magyarország üzemanyag-ellátása stratégiai kérdés. A kormány felelőssége, hogy az ellátásbiztonság, a finomítói működés és a beruházási képesség ne sérüljön. A TISZA-kormány ebben az ügyben kiegyensúlyozott megoldást választ, nem ellátási kockázatot okozó lépést, nem fogyasztói adóemelést, hanem sávos, kiszámítható közteherviselési szabályt.

A javaslat 2027-re is kiterjeszti az adókötelezettséget. Ez azért indokolt, mert az energiapiaci bizonytalanság nem zárul le egyik hónapról a másikra. A költségvetésnek, a piacnak és a kőolajtermék-előállítóknak is tervezhető szabályozási környezetre van szükségük.

Összefoglalva: a törvényjavaslat nem új terhet rak a magyar emberekre, hanem a rendkívüli Brent-Ural árkülönbözetből származó extra előnyt vonja be igazságosabban a közteherviselésbe. Egyszerre szolgálja a költségvetési stabilitást, a kiszámítható adózást és az ellátásbiztonság megőrzését. Ezért a TISZA parlamenti képviselőjeként a törvényjavaslat elfogadását támogatom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a TISZA soraiban.)