Nacsa Lőrinc (KDNP)

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pár megjegyzésem lenne. Amikor meghallottam, hogy benyújtásra kerül a törvényjavaslat, érdeklődéssel olvastam. Szerintem egy fontos törvényjavaslat, és érdemes beszélni az előnyeiről és arról az egy-két pici hátrányról, amiket én olvastam a törvényben.

Nem tudom, Néher képviselő úr megengedi‑e, hogy erről a témáról beszéljek, de én sosem szavaztam ellene, sosem szavaztam nemmel az ügynökakták nyilvánosságára. Nem tudom, hogy ezt így megengedi-e nekem, hogy itt flexeljünk vagy beszélgessünk erről a témáról, mert akkor talán lehet. Már csak az életkoromból fakadóan sem voltam érintett. Sőt családilag olyan érintettségünk volt, hogy a nagyapám 1956-os műegyetemista nemzetőr és hős, és őt az egész kommunizmusban megfigyelték. Aztán kikérhette a róla szóló, hát, elég vaskos és súlyos iratanyagot, amikor is azzal szembesült, hogy róla a legközelebbi besúgónak csak a fedőneve volt az aktában, az igazi neve pedig nem volt abban az aktában. Ezt csak „A rendszer és a kommunisták ügyesen tüntették el a saját nyomaikat” című fejezethez akartam hozzátenni mint egy érdekes adalékot.

Alapvetően három dolgot szeretnék mondani. Az első szerintem egy nagyon gyors és egyszerű dolog, még az is lehet, hogy ebben az előterjesztővel is egyetértünk. Mi nyújtottunk be módosító javaslatot: legyen nemzetbiztonsági átvilágítása azoknak, akik benne vannak a bizottságban. (Melléthei-Barna Márton jelzésére.) Oké, csak most, jelen állapotában nincs benne a törvényben, és lehet sürgős tárgyalásunk is. Tehát azért mondom, hogy ezeket rendezni kell, mert nyilván, ha valaki olyan iratokat ismerhet meg, amelyek valamiféle titkosítás alatt vannak, akkor annak a személynek is vagy azoknak a személyeknek is kell egy ilyen garancia.

A másik a határon túli magyarok. Tarr miniszter úr ezt felhozta, és örülök neki, hogy ő is felhozta ilyen módon a határon túli magyarok védelmét, hogy ebben óvatosan kell eljárni. Én azt javaslom, hogy ha ez a verzió kerül majd elfogadásra, hogy miniszterek javasolnak bizottsági tagokat, ilyen módon legyen benne egy olyan személy is, akinek erre különös érzékenysége van ‑ akár határon túl született történész, levéltáros, nemzetbiztonsági szakértő ‑, mert itt azért alapvetően vannak olyan szempontok, hogy a szomszédos államokban, az utódállamokban ilyen módon annak a magyar közösségnek ne legyen kára, ne szenvedjen ilyen módon kárt. Tehát nagyon fontos, hogy a bizottságnak legyen ilyen irányultságú tagja, mert azt gondolom, ismerve ezt főleg az elmúlt 30 vagy az elmúlt 106 év működéséből, hogy az utódállamok titkosszolgálatai ezeket az információkat kihasználhatják, a magyar közösségnek ezzel valamilyen módon akár árthatnak is. Örülök, hogy miniszter úr felhozta, hogy ezt a kormány is egy szempontnak tekinti. Én is azt gondolom, hogy erre a szempontra szükség van.

Néher képviselő úr azt mondta, hogy Latorcai alelnök úr fel akarja puhítani a törvényjavaslatot. Szó sincs erről! Itt semmi puhításról nincsen szó. Azokra az esetleges kérdésekre, véleményekre hívta fel a figyelmet, amelyek egyrészt a szakma irányából is érkeznek, másrészt meg érdemes tisztázni őket. Az általános vita pont arról szól, hogy ezeket a kérdéseket tisztázzuk, hogy pontosan milyen keretben is tud zajlani egy ilyen munka.

És ott van a legfontosabb kérdés. Amikor elolvastam a törvényjavaslatot, akkor az első gondolatom az volt, hogy visszanéztem: igen, ez nem egy kormányindítvány, ez egy egyéni képviselői indítvány, kikerülve ezáltal a kötelező konzultációt, de nem baj, semmi gond nincs ezzel.

(12.20)

Csak egy egyéni parlamenti képviselői indítvány nem a parlamentnek szeretne több hatáskört adni, hanem a kormánynak. Számomra ez a furcsa. Ha a kormány nyújt be egy ilyen előterjesztést, azt gondolom, jogos, hogy a kormány magához szeretne vonni ilyenfajta jogköröket. Miért nem az Országgyűlés nevezi ki a bizottságot, miért nem az Országgyűlés alá tesszük, és miért nem az Országgyűlés által létrehozott Nemzeti Emlékezet Bizottságot használjuk, mondjuk, akár az önök szája íze szerint átalakítva?

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága minden évben beszámol az Országgyűlés előtt erről. Idén is lesz erre lehetőség, és ott fogunk arról a munkáról vitatkozni és azt a munkát értékelni, amelyet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága az elmúlt években végzett. Én nagyon ajánlom mindenkinek, akit ez a téma érdekel ‑ Czirbus képviselőtársam is mondta, hogy ez a téma őt mennyire foglalkoztatja ‑, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának bizonyos kiadványait, ezekben láthatják, hogy akár a könnyűzene világára hogyan telepedett rá a kommunista rendszer, akár az egyházi világra, akár például a nemzetet megosztó határon túli magyarok világára. Tehát rengeteg olyan kiadvány, konferencia, könyv született az elmúlt években a Nemzeti Emlékezet Bizottságának műhelyében, amit minden képviselőtársamnak jó szívvel ajánlok, érdemes ezeket elolvasni.

Ők kezdeményezték a mágnesszalagok áthozatalát, ők kezdeményezték a kutathatóság bővítését. Korábban is kutatható volt, de sokkal nagyobb bővítést adott a 2017. évi törvény. Ők segítették ennek a részről részre történő feldolgozását és konferenciákon, kiadványokban történő bemutatását. Ott már van egy tízéves tapasztalat ezzel a témával kapcsolatban. Tehát akár azt is lehetne tenni, azt gondolom, hogy egy egyéni képviselői indítványban egy országgyűlési képviselő azt mondja, hogy a parlamenthez vonjuk ezeket a hatásköröket, ne az legyen, hogy a törvényben megnevezett egy-két miniszter beültethessen egy-két delegáltat, egy-két bizottsági tagot.

Mert az a helyzet, abból a szempontból egyet kell értenem Novák Előddel, hogy itt fölmerül az a vád, az a kísértés, hogy akkor egy kormány vagy egy miniszter saját maga megmondhassa, mi nyilvános, meg mi nem egy személyben, hiszen ő delegálja be a tagokat, a tagok ilyen módon, ha van valami kérdés, a kormányhoz fordulnak, és a kormány azt mondja, hogy ez a kormány valamelyik tagjára, a rokoni kapcsolataira nézve terhelő, úgyhogy ne hozzuk nyilvánosságra. Nem feltételezek ilyet, csak ne is legyen ilyen, a látszatát is kerüljük el, ha jó törvényt akarunk alkotni. Ha ezt az aktanyilvánosságot és ilyen módon a múlt feltárását meg akarjuk alkotni, akkor olyan törvényt hozzunk létre, olyan törvényt alkossunk, amely alapján az árnyék sem vetül a kormányra ilyen módon.

Én ezért kérdezem az előterjesztőt (Melléthei-Barna Márton bólogat.) ‑ bár a bólogatásából látom ‑, hogy a nemzetbiztonsági átvilágítást akkor támogatja. A módosító javaslatunk ott van, el lehet ezt majd fogadni a bizottságban. Erre még nem nagyon volt precedens az elmúlt hónapokban, de bármilyen módon lehet ezt kezelni. Ugyanakkor a Nemzeti Emlékezet Bizottságának munkáját se dobjuk ki, hiszen rendkívül sokat tett ebben a kérdésben a kommunista bűnök feltárásáért.

Igen, azt az érzékenységet mindenkor szem előtt kell tartani, hogy sajnos voltak olyan emberek, akiket a gyerekükkel fenyegettek, az életükkel fenyegettek, a feleségükkel fenyegettek, és ilyen módon, bár aláírtak egy-két papírt, de nem vallottak soha a társaikra, nem vallottak soha a szomszédaikra, nem vallottak soha a munkatársaikra. Tehát ezt a részt is figyelembe kell venni. Sajnos a történelem, a kommunisták gonoszsága odáig terjedt, hogy nem átallottak embereket a saját családtagjaikkal fenyegetni és saját családtagjaik életével, egészségével, szabadságával fenyegetni, és ilyen módon ezt is tiszteletben kell tartani, és ezt az érzékenységet is, amely számos helyen megjelenik, szintén tiszteletben kell tartanunk, azt gondolom. Akkor alkotunk jó törvényt, és akkor hozunk jó döntést, ha ezt is tiszteletben tartjuk.

Úgyhogy alapvetően a külhoni magyarok védelme érdekében szólaltam fel, a nemzetbiztonsági átvilágítás érdekében, és a munka használatának és bevonásának érdekében, amit a Nemzeti Emlékezet Bizottsága az elmúlt tizenpár évben végzett. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)