Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miért maradhatnak pártállami ügynökök a TISZA-kormány alatt is titkosszolgálati alkalmazásban?

Sem az ügynökakták érdemi felülvizsgálatát, sem a későbbi teljes körű nyilvánosságát egyáltalán nem garantálja e törvényjavaslat. A tervezett szabályozás szerint pusztán az az ügynökakta lenne nyilvános, amelyikről lényegében Magyar Péter is úgy gondolja, hogy nyilvánosságra szabad hozni, mert nem sérti az érdekeiket.

De például az országgyűlési képviselők kettős állampolgárságának nyilvánosságra hozatala kapcsán már láttuk, hogy bár Magyar Péter megígérte azt az Országgyűlés alakuló ülését előkészítő első tárgyaláson nekem/nekünk, a TISZA mégis kifarolt ebből ‑ tudjuk, hogy miért. Azóta például kiszivárgott, hogy Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszterük is angol állampolgár, és ki tudja, hány külföldi állampolgárt rejtegetnek még, akik egy idegen állam alkotmányára esküdtek csak fel. (Moraj a TISZA soraiban.) Tehát épp ezért azt gondolom, hogy Magyar Péterre és az ő kormányára bízni ezt a kérdést, hogy mit hozzanak nyilvánosságra és mit nem, és nem pedig generálisan biztosítani az átláthatóságot, az meglehetősen felelőtlen, elfogadhatatlan.

A módosítás tárgyát képező, az 1990 előtti rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény megengedte, hogy egy akta titkosítását fenntartsák, ha az érintett személy 1990. február 14. napja után is a nemzetbiztonsági szolgálatok állományába tartozott vagy velük titkosan együttműködött. A mostani törvényjavaslatuk 3. §-a ezt a dátumot csupán módosítaná 2020. január 1. napjára. Miért? Bár ez elméletben több akta megnyitását teszi lehetővé, hiszen aki 1990 és 2019 között kilépett a szolgálattól, annak az aktája elvileg kutathatóvá válna.

De a kérdés adja magát: miért kell egyáltalán ez az időkorlát? Miért élveznek továbbra is védelmet és titkosságot azok a pártállami ügynökök, akik 2020 után is, a jövőben is a nemzetbiztonság kötelékében maradtak és maradnak akár ezután is? A valódi nyilvánosság elve alapján az időbeli korlátozás indokolatlan.

Továbbá a bizottság mind a 11 tagját kizárólag a kormány nevezné ki, ráadásul a nemzetbiztonsági ellenőrzésüket, tehát átvilágításukat nem is követeli meg a jogszabály, úgy férnek hozzá minősített titkos iratokhoz, hogy még csak egy nemzetbiztonsági ellenőrzésen sem kell átessenek. A bizottság ugyan elvileg rendszeresen beszámolna és készítene nyilvános jelentéseket, de egy ügynökakta minősítését, tehát titkosságát nem oldhatná fel, hanem csak javaslatot tehetne a minősítés feloldására, amit a minősítőnek, tehát mondjuk, egy titkosszolgálatnak csak megvizsgálnia kellene.

Ha a minősítést a bizottság javaslata ellenére is fenntartanák, arról a miniszterek rendszeresen a kormánynak kötelesek tájékoztatást nyújtani, de más nem történik. Így a javaslat valójában nem garantálná a transzparenciát, csupán egy olyan, szigorúan kormányzati kontroll alatt tartott szűrőt hozna létre, amely lehetőséget adna a politikai érdekek szerinti szelektív nyilvánosságra. Másképpen: az az ügynökakta lehetne tehát nyilvános, amelyről Magyar Péter is úgy gondolja, hogy megéri nyilvánosságra hozni.

Ezért módosító javaslatot nyújtottam be, hogy legalább a bizottságba delegálhasson két szakértő tagot az ellenzék is. Most persze kérdés, hogy a Fidesz megérdemli-e ezt a lehetőséget, hiszen a kormányzásuk alatt nem volt fontos nekik a nyilvánosságra hozatal, sőt, keresztbe feküdtek minden ilyen javaslatunkra, csak csepegtették a titkosított információkból a nekik kedvezőket. (Nacsa Lőrinc egyik kezét felemelve: Történelmi párt!)

(12.00)

Például három éve hozta nyilvánosságra az ÁBTL azt a jelentést, amelyet Vikidál Gyula írt zenésztársáról, Nagy Feróról negyven évvel ezelőtt, az „István, a király” premierje után. De nem ismerjük a részleteit számos kormánypárti exügynök munkájának, akiket akár zsarolhattak is, akár most is zsarolhatnak a múltjukkal, így ez nemzetbiztonsági kockázat is. Például ilyen zsarolható személy lehetett a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet vezetője is, Horváth József, aki egykor III/III-as ügynök volt, tehát a magyar szuverenitás védelmezését abszurd módon pont a szovjet időkben sikerült a belügynél elkezdenie, és az egykori spicliből most a Fidesz-kormánynak köszönhetően nemrég állami vezető lehetett.

Sajnos még az Orbán kormánynak is tagja lehetett a D-209-es fedőnevű Medgyessy Péter egykori kollégája, egy szintén III/II-es ügynök, Martonyi János, illetve a fideszes kormányzat oszlopos tagjává válhatott az ugyanúgy III/II-es Tasnádi László rendészeti államtitkár is. Még mondhatnánk példákat, részleteket azonban kevésbé ismerünk, a Fidesz sajnos titkosította. Ügynöklisták pedig nincsenek ‑ mondták sokszor a vitapartnereink. Most bebizonyíthatnánk, hogy a mondat helyesen így hangzik: ügynöklisták pedig addig nincsenek, amíg össze nem állítjuk azokat.

Ha a cél valóban az ügynökakták nyilvánosságra hozatala lenne, ahogy azt a magyar emberek évtizedek óta várják, akkor arra sokkal egyszerűbb és egyenesebb jogi megoldások is léteznének egy tanácsadó testület felállítása helyett. Ez csak újabb maszatolás, mint amilyet már láttunk a Nemzeti Emlékezet Bizottságával, melyet azért hoztak létre, hogy az időt húzzák, a felelősséget hárítsák, hogy széttárják a kezüket, ahogy tette ezt a kormány, mondjuk, a média ügyében is, hogy ez nem kormányzati hatáskör. Kíváncsi leszek, hogy kiket fognak delegálni ebbe a bizottságba, most a TISZA-kormány kit fog delegálni. Szinte borítékolom, hogy az egykori SZDSZ holdudvara, az úgynevezett radikális antikommunisták, valamint az akadémiai történész céh, vagyis az igazi konzervatívok közül fognak válogatni.

Örülök viszont, hogy legalább részben kikerült a minősítést fenntartó okok közül a Magyar Honvédség nemzetközi kapcsolatainak és a magyar nemzetgazdaságnak a sérelme, mert az 1990 előtt keletkezett iratok esetében ez valóban nehezen értelmezhető, miközben erre hivatkozva talán pont azokat az MNVK 2-es iratokat lehetett visszatartani, amelyek dr. Borvendég Zsuzsannának az impexes kutatásaihoz lennének fontosak. De vannak további javaslataink is: a múltfeltárás és az információs kárpótlás teljessége érdekében a levéltárak számára átadandó iratokat a nem minősített iratokkal is ki kellene egészíteni, ugyanis a levéltári törvény szerint az intézményeknek be kell szolgáltatniuk az irataikat bizonyos idő eltelte után a levéltáraknak, de nincs szankcionálva a mulasztás, így sokan nem teszik. Például a MÚOSZ irattára is tele van 1990 előtti anyagokkal, amelyekhez nem lehet hozzáférni. A levéltári törvény módosításával szankcionálni kellene a mulasztásos törvénysértést. Köszönöm, ha van erre nyitottság (Melléthei-Barna Márton bólogat.), ahogy látom, az előterjesztő részéről.

Illetve azt is meg kellene vizsgálni, hogy az 1990 előtti iratok, valamint a privatizáció során keletkezett iratok kapcsán értelmezhető‑e, illetve megalapozott-e a „minősített adat” kitétel, hiszen erre hivatkozással számos levéltárban őrzött irat kutathatósága korlátozott ma is. Itt egykori állami vállalatok iratairól van szó elsősorban, de érintettek lehetnek a pártállami minisztériumok, pénzügyi szervezetek, például az MNB, tehát több szervezet is. Tehát az iratnyilvánosságot ki kellene terjeszteni az állambiztonsági iratokon túl is.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesszel szemben a Mi Hazánk Mozgalom mindenkor következetesen támogatta az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát, azért, mert a rendszerváltás óta eltelt időszak súlyos adóssága az átmentett állambiztonsági múlt teljes körű feltárása, törvényes rendezése. Az 1990 utáni politikai elit felelőssége, hogy 35 év elteltével is megmaradt a jogállamisággal ellenkező tisztázatlanság és bizalmatlanság légköre, a zsarolás, az időzített lejáratás és az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége.

A mai nemzetbiztonsági szolgálatok örökölték elődeiktől a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs monopóliumot, amelyekről maguktól nehezen vagy sohasem fognak lemondani. „Aktív nemzetbiztonsági érdek” címszó alatt tartanak vissza a politikai hatalom támogatásával, amit csak akarnak; e törvényjavaslat szerint sajnos a jövőben is. A pártok segítségével kijátszották az átvilágítási törvényt, menekülő-kiskapukat nyitottak az érintetteknek. A megvezetett politikusok jogi következetlensége miatt nem sikerült szinkronba hozni a rendezés alapvető kritériumait: a közérdekű adatok nyilvánosságát, az állami és szolgálati titok védelmét, a személyes adatok tiszteletben tartását, a levéltári szakmai szempontokat, a tudományos kutatás szabadságát és a nyilvánosságra hozás módját.

A rendszerváltó magyar Országgyűlés fiatal demokratái több mint 20-szor szavazták le az ismételten benyújtott ügynöktörvény-javaslatokat, így nem csoda, hogy nem működik az állampolgár kontrollja sem. Az elszegényedő, gyűlöletre hangolt ember morálisan is leépül egy megosztott országban, az ellenséges pártot jobban gyűlöli a besúgó bűnösségénél, ezért ha választania kell, inkább a besúgóra szavaz. Az ezzel kapcsolatos társadalmi jelenségek sora így egyre bővül: erkölcsi relativizmus, cinizmus, nihil, közöny, szubjektivizmus és önkény. Az én ügynököm vétlen áldozat, bezzeg a te ügynököd egy mocskos gazember.

Úgy tűnt, hogy az Antall- és Boross-kormány hamis filozófiát követve nem értette meg, hogy történelmi korszakváltásoknál a meghaladott rendszer iratai elvesztik titoktartalmukat, az új rendszer társadalmának joga és kötelessége megismerni a valós múltját. A Rákosi- és Kádár-rendszer állambiztonsági iratai a Magyar Köztársaság kikiáltásával automatikusan el kellett volna veszítsék szigorúan titkos jellegüket, hiszen a választópolgárokat már nem kötötték a Magyar Népköztársaság egykori titkai, amelyeket a Varsói Szerződéshez és a Szovjetunióhoz való viszony határozott meg.

Érezhetően változó belpolitikai, külpolitikai és katonapolitikai érdekeink ellenére, időtlenül megkopott közhelyekre hivatkozva próbálták ellehetetleníteni az új nemzedéket a fájdalmas múlt feldolgozásától. A fiatalok azonban szerencsére nem fogadták el, hogy törvényi tisztázás helyett egyszerűen az idő múlására bízzák az ügynökmúlt megoldását. A kihalásos rendezés elhíresült tanácsát egyik nyilatkozatában így fogalmazta meg Boross Péter ‑ idézem -: „Lassan az idő egyébként ezt az egész problémát felszámolja.” Kissé cinikus jóslata mintha ösztönözte volna az ügynökügyek törvényes rendezését célzó ellenzéki törvényjavaslatok elutasítását.

De volt ennél nagyobb bűnük is a rendszerváltás konfliktuskerülő elsikkasztóinak. A BM III/III. Csoportfőnökségének, a politikai rendőrségnek a legsárosabb ügynökeit átmentették az 1990. február 14-én megalakult Nemzetbiztonsági Hivatal állományába. Februártól májusig válogattak közülük több emeletnyi mélységben a BM egykori banktrezorjának titkos iratai között, miközben eltüntettek 18-20 ezer dossziét, melyekkel a mai napig sem tudnak elszámolni. Így váltottak rendszert egyik napról a másikra a rutinos besúgók, és lettek továbbszolgáló elhárítók és hírszerzők, akiknek átírták a múltját, soha nem kellett átvilágítani őket. Sőt azt a mágnesszalagtekercset sem kapta meg az ÁBTL, amelyen feltehetően a legtöbbjük neve hírszerzőként szerepel. Az Információs Hivatal semmilyen korabeli nyilvántartást nem adott át.

Hozzáteszem, velük egy sorban nem kutathatók a különleges, különösen fontos KFT-személyek, akikre a legfelsőbb politika vigyázott, hiszen az érintettek java közülük került ki. Ám a legnagyobb iratvisszatartó változatlanul a katonai hírszerzés, a VKF/2., amely utódjának, a felderítésének még 2002-ben is volt bátorsága elvinni a levéltárból hatvan kötet hálózati naplót. Máig nem tudni, hogyan és hol tartották nyilván a Szovjetuniónak átadott információkat, az illetékes szovjet szervekkel folytatott levelezést, illetve a két ország közös akcióival kapcsolatos dokumentumokat.

Fehér foltok a társadalmi kapcsolatok létesítésére vonatkozó feljegyzések. Keveset tudunk a „Szaturnusz” fedőnevű gépi adatfeldolgozó rendszerről, melyben részletes keresési szempontok alapján lehetett választani egyes operatív feladatok elvégzésére legalkalmasabb hálózati személyeket. Alig ismert a „Szivárvány” fedőnevű rendszer, amely a napi operatív információs jelentésekben szereplő információk összekapcsolására szolgált, a logikai összefüggések feltárására. Központi számítógépen volt, valószínűleg a mai Alkotmányvédelmi Hivatalnál a 301-es Statisztikai és Kutató Adattár, amely az alap- és kutató-nyilvántartásban szereplő személyi és kompromittáló adatait tartalmazta.

Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök az ÁBTL főigazgatójával állapodott meg az október 22-ei nyilvánosságra hozásról, de a szakmai közvélemény csak meghirdetett politikai célként kezeli, gyakorlatilag végrehajthatatlannak tartja ilyen rövid idő alatt.

(12.10)

Ha a megalakítandó testület tagjai csak a legindokoltabb tanácsokat fogadják el, és a titkosszolgálatok képviselői ‑ rossz szokásaik szerint ‑ nem problémásítják a döntéseket meghaladott érvekkel és módszerekkel, akkor sem jön nyomban létre nyilvános közlésre kész, egységesen publikálható és kutatható adatbázisa ‑ több ezer folyóméter, különböző típusú és állapotú, beömlő, heterogén iratból papíralapú, szálas, digitalizálatlan, mikrofilmen lévő fényképrajz, összefüggéstelen, magyarázat nélküli és a többi ‑, ugyanis iratokról van szó, így a nagyszabású munka akár éveket is igénybe vehet.

És még egy megjegyzésem van az előterjesztéshez: amikor majd tagokat javasolnak a bizottságba, akkor ne csak levéltárosban és történészben gondolkodjanak, hanem például olyan szakértőben, aki jogászként az ÁBTL tudományos kutatója immár 21 éve, és mellesleg országgyűlési képviselőként tagja volt az első nemzetbiztonsági bizottságnak. Elsőként írta meg a tanulmánykötetét arról, az állambiztonság hogyan küldte az ügynökeit 1990-ben képviselőnek a magyar Országgyűlésbe.

Szakértőnk és barátunk, dr. Ilkei Csaba 14 könyvet írt abban a témakörben, amelyről ma itt tárgyalunk, de fél mondatot sem kellett neki soha helyreigazítania. Megtalálják őket az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában is. Köszönöm a figyelmüket. Hazámat szolgálom! (Szabadi István tapsol.)