Gyöngyösi István (TISZA)

GYÖNGYÖSI ISTVÁN (TISZA): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Ma egy olyan kérdésről szeretnék beszélni, amely túlmutat egy épületen, egy beruházáson vagy egy költségvetési soron.

Arról szeretnék beszélni, hogy mit jelent egy térség számára a folyamatos várakozás. Gyula városa Magyarország egyik legfontosabb vidéki turisztikai központja. A vár, a várfürdő, a kulturális rendezvények és a történelmi örökség évente több százezer látogatót vonzanak. Mégis, hosszú éveken keresztül egy olyan vasútállomás fogadta az ideérkezőket, amely méltatlan volt a városhoz és méltatlan volt az itt élő emberekhez is. A felújítás szükségességéről már több mint egy évtizede beszélünk. Ígéretekből nem volt hiány, határidőkből sem, csak éppen az eredmények maradtak el. Most végre megkezdődött a beruházás. Ennek örülünk, minden gyulai és minden békés vármegyei ember örül neki. De a kérdés ettől még jogos: miért kellett erre másfél évtizedet várni? Miért természetes az, hogy az ország délkeleti csücskében élőknek mindig egy kicsit többet kell várniuk ugyanazokra a fejlesztésekre. Miért van az, hogy amikor Budapest és a nagyvárosok közlekedési fejlesztéseiről van szó, akkor hónapokban mérjük az időt, amikor pedig a vidéki Magyarország kerül szóba, akkor években vagy akár évtizedekben?

Tisztelt Ház! A probléma azonban nem pusztán az állomásépület. A probléma maga a térségi közlekedési helyzet. A Gyulára érkezők ma sem érzik azt, hogy az ország egyik kiemelt turisztikai célpontjába érkeztek volna. A menetidők hosszúak, az összeköttetések sok esetben körülményesek, a határ menti térség közlekedési kapcsolatai pedig továbbra is fejlesztésre szorulnak. Pedig a közlekedés nem csupán infrastruktúra, a közlekedés munkahelyeket jelent, a közlekedés befektetéseket jelent, a közlekedés turizmust jelent és végső soron a közlekedés esélyt jelent. Esélyt arra, hogy a fiatalok ne elköltözni akarjanak ebből a térségből, hanem itt képzeljék el a jövőjüket. Ezért arra kérem a kormányt, hogy a gyulai vasútállomás felújítását ne tekintse lezárt ügynek!

A beruházás valóban fontos, de önmagában nem elegendő. Szükség van a térségi vasúti kapcsolatok fejlesztésére, a szolgáltatási színvonal emelésére, valamint arra, hogy Békés vármegye végre ne Magyarország peremterületeként, hanem értékes fejlődési térségként jelenjen meg a fejlesztéspolitikai gondolkodásban.

Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársaim! Most önökhöz szólnék, hogy érezzék a törődést, nézzenek a szemembe, legyenek szívesek! A gyulai vasútról egy másik jármű is eszembe jut, amikor erről beszélünk, és erről már többször volt szó. Ez nem más, mint a nyuszimotor, a kisgyermekmotor. De, ami még viccesebb és méltatlanabb ennél, az az, hogy ismét Gyula jut eszembe erről, de ilyenkor már nem a városról beszélek. Tudom jól, hogy ezt értik. (Szórványos taps a TISZA soraiban.)

Önök többszörösen túlárazott gyermekkismotorokkal, közpénzből vásárolt kismotorokkal kampányoltak a helyi bölcsődékben és óvodáinkban a helyi képviselők által, és ez nem biztos, hogy csak a mi megyénkben történt, hanem mindenhol máshol, úgy, hogy politikai hatást gyakoroltak a szülőkre a gyermekeken keresztül. Nem láttam sok kampányeszközt, ami ennél vérlázítóbb és szürreálisabb lett volna. Talán, ha kiemelnék még egyet, akkor az az, hogy a mi helyi képviselőnk úgy kampányolt, hogy az ételek borítására, amit osztott az embereknek, a maga arcát rakta. Szekunder szégyenérzet, tisztelt képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a kismotorokat, ételeket, vetőmagokat, facsemetéket tartsák meg maguknak, a jövőbeli intézkedéseket, vasúti fejlesztést, a megoldásokat és a tisztességes munkát pedig tartsák meg nekünk! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt soraiban.)