Benke József (TISZA)

BENKE JÓZSEF (TISZA): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánytagok! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban sok szó esik Magyarország jövőjéről ‑ és joggal. Az elmúlt másfél évtizedben soha nem látott mennyiségű európai uniós és hazai fejlesztési forrás állt Magyarország rendelkezésére. Joggal várhatták volna el a magyar emberek, hogy ennek eredményeként érdemben csökkenjenek az országon belüli területi különbségek és a leszakadó térségek felzárkózása is felgyorsuljon.

Sok vidéki közösség azonban ma is úgy érzi, hogy a fejlődésből kevesebb jutott neki, mint amennyit ezek a lehetőségek indokolttá tettek volna. A TISZA-kormány sikeres európai uniós tárgyalásainak eredményeként jelentős fejlesztési források érkezhetnek hazánkba. Ezek a források nem csupán számok egy költségvetési táblázatban, hanem lehetőséget jelentenek arra, hogy olyan térségek is új lendületet kapjanak, amelyek hosszú ideje a felzárkózásért küzdenek.

Amikor Magyarország fejlődéséről beszélünk, gyakran a gazdasági központokról, a kiemelt fejlesztésekről vagy nagyberuházásokról esik szó, sokkal ritkábban beszélünk azokról a térségekről, amelyek nap mint nap azért küzdenek, hogy lépést tudjanak tartani az ország fejlettebb részeivel.

Magyarországon több olyan térség is van, amely hosszú ideje a felzárkózásért küzd. Ezek közé tartozik Dél-Somogy is. Egy olyan vidék, ahol szorgalmas emberek élnek, ahol vállalkozók, gazdálkodók, szakemberek, pedagógusok, egészségügyi dolgozók és családok dolgoznak azért, hogy településeinknek legyen jövője. Mégis sokan azt érzik, hogy Magyarország fejlődéséből kevesebb jutott nekik.

A közlekedési kapcsolatok hiányosságai, a munkahelyek korlátozott száma, az egészségügyi és a közszolgáltatási nehézségek, valamint a fiatalok elvándorlása olyan problémák, amelyekkel nemcsak Dél-Somogyban, hanem Magyarország számos leszakadó vidéki térségeiben is nap mint nap szembesülnek az emberek.

Éppen ezért különösen fontos, hogy a most megnyíló fejlesztési lehetőségek ne csak oda jussanak el, ahol már most is könnyebb fejlődni, hanem azokba a térségekbe is, amelyeknek minden új munkahely, minden felújított út, minden megmentett szolgáltatás valódi esélyt jelent.

A vidék azonban sokkal több, mint amit sokan elsőre látnak belőle. A vidéket a gazdálkodók mellett a helyi vállalkozók, szolgáltatók, kereskedők, ipari dolgozók, közintézmények és mindazok is jelentik, akik nap mint nap életben tartják településeinket. Együtt alkotják azt a közösséget, amely helyben munkát, szolgáltatást, biztonságot és jövőt teremt.

Amikor egy térség lemarad, annak következményeit nemcsak az ott élők érzik meg. A fiatalok elköltöznek, a vállalkozások nehezebben fejlődnek, egyre kevesebb szolgáltatás marad helyben, és lassan meggyengül az a közösségi háló, amely egy települést valódi otthonná tesz. Ezért a leszakadó térségek felzárkóztatása nem pusztán helyi ügy és nem is segélyezési kérdés. Ez Magyarország jövőjének az egyik legfontosabb befektetése. Mert amikor Dél-Somogy és a hozzá hasonló helyzetű vidéki térségek erősödnek, abból az egész ország nyer: nő a foglalkoztatás, javul a versenyképesség, erősödnek a helyi közösségek és csökkennek a területi különbségek.

Ha szabad egy dél-somogyi ember szemszögéből fogalmaznom, a most megnyíló fejlesztési lehetőségek a mi térségeink számára olyanok, mint az eső a régóta szomjazó földnek: önmagában nem old meg mindent, de nélküle nagyon nehéz lenne fejlődést várni.

Ezért arra kérem a kormányt, hogy a következő időszak fejlesztési politikájában fordítson kiemelt figyelmet a leszakadó vidéki térségek felzárkóztatására. Olyan közlekedési, gazdaságfejlesztési, egészségügyi és oktatási programokra van szükség, amelyek valódi esélyt teremtenek azoknak a magyar embereknek is, akik nem a fővárosban vagy a nagyvárosokban élnek.

Dél-Somogy és a hozzá hasonló térségek nem különleges bánásmódot kérnek, csupán ugyanazt az esélyt a fejlődésre, ami minden magyar közösséget megillet. Magyarország akkor lehet igazán erős, ha fejlődése nem áll meg a nagyvárosok határában, hanem eljut minden településre, minden közösséghez és minden magyar emberhez. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárt soraiban.)