Nacsa Lőrinc (KDNP)

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony, Miniszter Úr! A törvényjavaslat nem túl hosszú, a törvényjavaslat céljáról már beszélt az előterjesztő államtitkár asszony, illetve többen a vezérszónok kollégák közül. Nekem egypár megjegyzésem, illetve kérdésem lenne alapvetően.

Az egyik az, hogy ez a keret, akár a NEAK-nál volt korábban, akár a Batthyány-Strattmann László Alapítványnál, az elmúlt 13 évben jelentősen nőtt. 2013-ban ez néhány milliárd forint volt, és ahogy elhangzott, 2026-ban 47,2 milliárd forint, tehát körülbelül egy tízszeres növekedésnek lehetünk tanúi ez alatt a 10-12 év alatt. Én azt kérem, hogy ezt a nagyságrendet vagy ezt a léptéket ebben a nagyon fontos ügyben önök is folytassák, és szánjanak erre költségvetési forrásokat.

Egyetértek a bioetikus jelenlétével. Az eredeti kuratóriumban is volt bioetikus, hozzá szeretném tenni, a 2026-ban felállt eredeti Batthyány-Strattmann László kuratóriumban is volt, tehát nem idegen tőlünk sem ez a gondolkodás. Igenis a bioetikusok jelenléte, erkölcsi, szakmai véleménye fontos egy ilyen nehéz kérdésben. Mert nézzünk szembe: nehéz kérdésekről van szó. Azért van szó nehéz kérdésekről, mert valakinek, talán a teljes szakmának, talán a teljes ismeret hiányában, vagy csak részleges ismeretek alapján kell döntenie egészségről, betegségről, pénzről, sokszor ilyen szempontból, áttételesen, akár életről is. Ez mindenképpen nehéz döntés, és mindenképpen átlátható döntéshozatalt igényel mindenki érdekében, aki segítségre szorul, aki valamiféle olyan ritka betegséggel küzd, amelynek a kezelésében egyre újabb és újabb módszerek és gyógyszerek jelennek meg, vagy aki az egészségbiztosítási pénztár által nem támogatott készítményekre, gyógyászati segédeszközökre szorul, vagy különleges tápszerre. Ez még nem hangzott el, hogy itt különleges tápszerekről is szó van, nemcsak a gyógyszerekről és a gyógyászati segédeszközökről, hanem olyan különleges tápszerekről is, amelyekre esetleg valaki rászorul, és amelyek meghaladják az egészségbiztosítási pénztár lehetőségeit és a magánemberek, családok pénztárcájának a lehetőségét is.

Tehát egyre több és több pénzt költött az előző kormányzat is erre a területre. Én azt kérem, és ezért nyújtottunk be módosító javaslatot ‑ Takács Péter kollégám már elmondta ‑, hogy ez az összeg ne csökkenhessen, hogy írjuk le a törvényben, hogy ne lehessen csökkenteni az erre a keretre szánt költségvetési forrást. Egyébként számos nyugat-európai országban, például az Egyesült Királyságban is ‑ ezt miniszter úr nyilván nálam sokkal-sokkal jobban tudja ‑ nem a nagy egészségbiztosítási pénztárban van az ilyen különleges gyógyszereknek és gyógyászati segédeszközöknek, a méltányossági alapú gyógyszerdöntéseknek a kasszája, ha most úgy tetszik, ez a pénz például nem a NEAK központi kasszájába van beleöntve, hanem államilag elkülönített pénzalapok vannak. Pénzalapok vannak Franciaországban is, Olaszországban is, Lengyelországban is, és egyébként az Egyesült Királyságban is. Itt akár a Cancer Drugs Fundot vagy az Innovative Medicines Fundot említjük, ezek pontosan arra szolgálnak, hogy a kísérleti stádiumban lévő gyógyszerkészítményekhez, a nagyon drága és méltányossági alapú elbírálást igénylő, a rendes egészségbiztosítási rendszerbe bele nem férő gyógyszerkészítményekhez hozzájuthassanak azok, akik ezt igénylik.

Azért van így, hogy ne lehessen másra elkölteni, a NEAK más céljaira az egészségbiztosító pénztárból. Énnekem nem az a bajom a javaslattal, hogy egy alapítvány végzi-e ezt a munkát, az egészségbiztosító végzi ezt a munkát, az Egészségügyi Minisztérium végzi ezt a munkát. Az sem lenne ördögtől való. Az a problémám, hogy azt az egy dolgot nem látom benne, hogy garantáltan legalább ennyi pénz erre a célra rendelkezésre fog állni. Mert az NHS-ben is az Egyesült Királyságban a külön fundok, külön alapok pénzét, hiába, hogy az NHS-en belül van, nem lehet elkölteni másra, csak erre a célra lehet elkölteni. Ez az egy szerintem most nincsen benne ebben a törvényjavaslatban, azért nyújtottuk be a módosító javaslatot. Arra kérném képviselőtársaimat, akik ezt fontosnak tartják, hogy támogassák.

Azért van erre szükség, hogy azok, akik ehhez az alapítványhoz fordultak eddig, vagy ezentúl a NEAK-hoz fognak fordulni, lássák azt, biztosak lehessenek benne, hogy ebben a keretben még van tartalék, még van benne pénz, még van miért odafordulni. Szülőként azt tudja mondani valaki, aki a gyermeke gyógyulásáért küzd, hogy látja a honlapon közzétett döntésekből, hogy nem fogyott el az erre kijelölt állami keret. Vagy legyen egy felülről nyitott keret, vagy legyen egy éves szinten inflációval növekvő keret, vagy bármilyen módon működő keret. Találjuk ki közösen, hogy milyen módon tudjuk ezt a keretet, ezt az elkülönített pénzalapot megőrizni. Jelenleg ugyanis a törvényjavaslat mostani formájában nem elkülönített állami pénzalapként fog működni, nem lesz címkézett pénze.

Nyilvánvalóan a módszer, a helyszíne ennek a döntéshozatalnak ilyen szempontból másodlagos, az elsődleges, hogy az érintettek megkapják ezt a támogatást. Sőt, mondok még egy nyugat-európai példát. Van olyan hely, ahol hamarabb van egy ilyen early access-procedúra, ahol még a végleges támogatási döntés előtt előlegként, hogy az életmentő beavatkozásokat és gyógyszerezéseket el lehessen kezdeni, egy részét a támogatásnak a teljes méltányossági döntés előtt már megkapják az érintettek. Egy ilyen mechanizmust is be lehet építeni szerintem ebbe a rendszerbe.

Azzal kapcsolatban, amit államtitkár asszony az expozéjában elmondott, csak azt szeretném megkérdezni, illetve a nyilvánosság számára leszögezni, hogy ön ezzel azt állította ‑ és én örülök, ha így van ‑, hogy a NEAK-nál biztosan gyorsabb, hatékonyabb, jobb lesz, tehát senkinek nem kell majd várakoznia. Nem fogunk hallani ilyen történeteket, hogy a NEAK-ból nem válaszoltak neki, hogy valamiféle elakadás van, mert erre vállalnak garanciát, hogy biztosan jobban fog működni ennek az olajozottsága, a határideje, ennek a döntéshozatali mechanizmusa. Ha így lesz, akkor én örülök. Önök erre most politikai meg szakmai garanciát vállaltak ezzel a törvényjavaslattal.

Én azt az egyet kérem, és akkor tudjuk teljesen jó szívvel támogatni ezt a törvényjavaslatot, ha abban látunk garanciát, hogy ez a pénz nem egy nagy, óriási NEAK-tengerbe kerül, mint pár vödör víz, hanem elkülönítetten, más célra nem felhasználható módon, átlátható módon költve belőle csak erre a célra szolgál, mint egy államilag elkülönített pénzalap működik, ahogy ez egyébként számos nyugat-európai országban is már működőképes. Tehát valahol az alapítványi meg az egészségbiztosítási pénztár között vannak ezek a nyugat-európai országok. Többen rájöttek már arra, hogy a nagy egészségpénztár keretein belül egy kicsit talán kevesebb figyelem jut erre a területre. Arra is többen rájöttek már nyugat-európai országok, hogy talán így nem olyan átlátható és nem olyan hatékony a döntéshozatal. Ezért az általunk választott alapítványi modell, meg az önök által most választott egészségbiztosítási modell között találtak egy olyan jogi megoldást, amely Magyarországon is létezik, rendelkezésre áll, úgy hívják, hogy államilag elkülönített pénzalap. Ez egy működőképes dolog tud lenni.

Ettől még azok a szakmai sztenderdek, amelyeket ön elmondott, a NEAK tárgyalási technikája, a NEAK piacvezető gyógyszercégekkel való kapcsolata, orvosi szakértelme mind-mind rendelkezésre áll, akkor is rendelkezésre áll, ha felcímkézzük külön ezt a pénzt és nem csak a NEAK-költségvetésben ilyen módon hozzácsapjuk. Én azt kérem, hogy ezt a látásmódot, ezt a módosító javaslatot, ezt a szemléletet fontolják meg. Nyilvánvalóan abban nem lehet semmiképpen köztünk vita, hogy az elsőnek és legfontosabbnak a betegek érdeke kell hogy legyen, és minket az kell, hogy vezessen itt a parlamentben is, hogy a magyar betegeknek minél jobb legyen, minél egyszerűbb, minél könnyebb a nehézségekben is. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)