Takács Péter (Fidesz)

TAKÁCS PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Engedje meg először is, hogy a kinevezéséhez ezúton is gratuláljak, és a munkájához sok sikert kívánjak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitában egy rövid törvényjavaslatot tárgyalunk, azonban annak jelentősége túlmutat néhány jogszabályi rendelkezés módosításán, a vita valódi tétje ugyanis az, hogy a legösszetettebb méltányossági ügyekben továbbra is a szakmai és társadalmi mérlegelés kap-e elsőbbséget, vagy a politika és a bürokrácia hozza meg a döntéseket. A kérdés tehát nem pusztán az, hogy a méltányossági kérelmeket a jövőben melyik szervezet bírálja el. Az a valódi kérdés, hogy megmaradnak-e azok a garanciák, amelyek miatt az Országgyűlés alig másfél évvel ezelőtt létrehozta a Batthyány-Strattmann László Alapítványt a gyógyításért. Úgy tűnik, hogy ezeket most minden érdemi szakmai indoklás nélkül felszámolják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes felidézni ‑ ezt államtitkár asszony egyébként részben meg is tette ‑, miért is döntött úgy a kormány és az Országgyűlés, hogy 2024-ben létrehozza ezt az alapítványt. A döntés mögött nem szervezeti vagy politikai megfontolás állt, hanem egy nagyon konkrét szakmai és társadalmi cél. A kötelező egészségbiztosítás méltányossági rendszere hosszú ideje működött a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő keretei között, ugyanakkor volt egy olyan ügykör, amely sajátos megközelítést igényelt: azok a kérelmek, amelyek olyan gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre vagy eljárásokra irányultak, amelyek még egyetlen indikációban sem részesültek társadalombiztosítási támogatásban. Idetartoztak többek között a már említett ritka betegségek gyógyszerei, az orphan gyógyszerek is. A jogalkotó akkor meggyőződésem szerint helyesen ismerte fel, hogy ezekben a különösen érzékeny ügyekben nem elegendő kizárólag a hagyományos hatósági szemlélet, ezért döntöttünk úgy, hogy a kérelmek elbírálását egy olyan alapítvány végezze, amely nagyobb teret biztosít a szakmai mérlegelésnek, a civil kontrollnak, az egyedi élethelyzetek figyelembevételének és a betegközpontú döntéshozatalnak.

A Batthyány-Strattmann László Alapítvány az elmúlt időszakban olyan méltányossági támogatási rendszert alakított ki és működtetett, amely lehetőséget adott arra, hogy az egyedi élethelyzeteket, speciális betegutakat, a személyi körülményeket megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező független szakértők mérlegeljék. Ez különösen fontos volt azokban az esetekben, amikor a betegek olyan gyógyszerekhez, tápszerekhez vagy gyógyászati segédeszközökhöz kértek támogatást, amelyek a hagyományos társadalombiztosítási támogatási rendszer keretein kívül estek. A törvény indoklása ezt világosan rögzítette. Az alapítvány nem hatósági eljárás keretében hozta meg a döntéseit, a jogalkotó pedig tudatosan nem kívánt merev döntési paramétereket meghatározni, hanem a szakmai mérlegelést és a civil mérlegelést bízta az alapítványra. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy a döntések során ne csupán általános szabályok és ne csak szikár gazdasági dogmák érvényesüljenek, hanem az adott beteg egyéni körülményei és sajátos élethelyzete is valódi súllyal jelenjék meg.

Az alapítvány létrehozásának egyik fontos célja volt az is, hogy az állami költségvetési források mellett lehetőség nyíljon további források bevonására, tehát nem helyettesítendő az állami forrásokat, hanem ezeket kiegészítve megnyílt a személyi jövedelemadó 1 százalékának felajánlási lehetősége. Az alapítványt támogathatták gazdálkodó szervezetek és más adományozók is.

(14.30)

Egyébként meggyőződésem, hogy ahogy képviselőtársaim utaltak rá, ez még nem volt elég nagy nagyságrendű, viszont a másfél év szerintem kevés is ahhoz, hogy felfusson egy ilyen tevékenység. Erre meggyőződésem szerint több idő kellett volna. Tehát ez nem csökkentette az állami felelősségvállalást, hiszen nominálisan még nőtt is az ilyen gyógyszerekre fordítható összeg mértéke, amit az állam biztosított.

Igen, abban valóban igaza van, államtitkár asszony, hogy előfordulhatnak hibák, amikor egy több évtizedes, egyébként már idejétmúlt rendszert próbálunk megváltoztatni, és az elején valóban előfordulhatnak gyerekbetegségek. De ön is utalt rá, hogy mennyi beadványt, 13 ezer fölötti beadványt bírált el az alapítvány. Miután kialakult a döntési mechanizmus, megszületett a NEAK-kal a modus vivendi, a döntés-előkészítésbe bevonták a NEAK szakértőit, az alapítvány ledolgozta az ügyhátralékot ‑ ledolgozta az alapítvány az ügyhátralékot! ‑, és beállt egy normál működési rend.

És néhány, az államtitkár asszony által megfogalmazott kritikára is hadd reagáljak! Életmentő gyógyszerek: ha a beteg élete a tét, nem a Batthyány-Strattmann László Alapítvány döntése az egyetlen, ami adott esetben számít a beteg élete szempontjából. Más alternatív finanszírozási mechanizmusok is be vannak a rendszerbe építve. Tehát ha a beteg élete a tét, a kórház jogosult beadni az életmentő gyógyszert, és a NEAK különös eljárás tekintetében, ha szakmailag indokoltnak találta, ezt utófinanszírozza. Tehát a NEAK-nál ott van a döntés nem egy esetben, és ezt nyilván önök is tudják, hogy van erre lehetőség.

Azt, hogy indoklással kell ellátni a döntéseket, én rendeltem el még akkor, amikor a NEAK-nál volt az egyedi méltányosság, hiszen ebben is egyetértünk, hogy kell szakmai visszajelzés, amit én is úgy tapasztaltam, hogy nem minden esetben történt meg a kezelőorvos felé, hiszen adott esetben a kezelőorvos is olyan gyógyszert rendel a betegnek, aminek nincsen kézzelfogható… (A TISZA padsorai felé.) Én is fázom, frakcióvezető asszony! Már szóba akartam hozni, mert képviselő asszony is jól be van bugyolálva, ha már itt önkorlátozásra kérjük a lakosságot a klíma kapcsán, akkor esetleg mi is megtehetnénk ezt, mert itt 20-21 fok van a teremben, ami energiatakarékosság szempontjából nem túl hasznos ‑ bocsánat. Tehát az indoklás: az indoklást fontos visszacsatolásnak tartom én is, ezért kértem, hogy már a NEAK is minden egyes alkalommal indoklással lássa el a kérelmeket az elbírálásnál.

Befogadási kérelmet nem adott be a gyógyszercég. Ez nemcsak az alapítvány alatt probléma, a NEAK alatt is probléma volt, van és lesz. Ez a piaci szereplő egyedi döntése. Persze, vannak tárgyalási technikák, amikkel terelni lehet őt ebbe az irányba. Ezt a NEAK korábban is megtette, volt, ahol sikerrel járt, és volt, ahol nem. Ugyanezt tette az alapítvány is.

Önmagában az, hogy az alapítványt megszüntetjük, és ezt a tevékenységet visszaszervezzük a NEAK-hoz ‑ mert itt egy visszaszervezésről van szó, tehát gyakorlatilag az előző állapot helyreállításáról ‑, ezt a problémát nem fogja megoldani. Tehát ezeket a hibákat, amelyeket államtitkár asszony egyébként elmondott, részben már vagy kijavította az alapítvány, vagy pedig ki lehetne javítani, mondjuk, új szabályozással, és nem a megszüntetés lenne az egyetlen út.

Ehhez képest most azt látjuk, hogy a kormány azt javasolta, hogy ezt a rendszert teljes egészében szüntessük meg, és a feladat ismét kerüljön vissza az egészségbiztosítóhoz, váljon újra egy gépies és bürokratikus folyamattá. Ez az én megítélésem szerint visszalépés a civil kontroll tekintetében. Önmagában a szervezeti megoldásról persze lehet vitatkozni, de van egy kérdés, amire ez az előterjesztés sem ad választ: mi változott ez alatt a másfél év alatt? Melyik szakmai szervezet állapította meg, hogy az alapítvány létrehozásának indokai már nem állnak fenn? Hol van az az elemzés, amely szerint erre a betegközpontú, független, szakmai mérlegelésre épülő és civil kontrollt biztosító modellre már nincsen szükség? A törvényjavaslatban én nem láttam ezekre érdemi válaszokat.

Különösen sajnálatos, hogy a TISZA Párt már az alapítvány létrejöttétől kezdve politikai támadások célpontjává tette ezt az intézményt. Ahelyett, hogy a működésének a tapasztalatait értékelte volna, felelőtlen kommunikációt folytatott, és kétségbe vonta annak a létjogosultságát. Most pedig ugyanez a politikai kampány célba ér. Kormányra kerülve nem kijavítják a rendszert, amit adott esetben joggal kritizálnak egy-egy ponton, hanem egyszerűen megszüntetik. Ezt nem tartom helyesnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legyünk őszinték! Ezt a törvényjavaslatot nem azért kellett megalkotni, mert az alapítvány rosszul működött, vagy adott esetben késések voltak. Ez a törvényjavaslat azért került most ide, mert felelőtlen kommunikációval elérték, hogy az alapítvány kurátorai, akik nem politikusok, nem politikai kinevezettek voltak, hanem nagy tekintélyű szakemberek, nem kértek a boszorkányüldözésből és lemondtak. Hegedűs miniszter úr ugyan tett még egy kísérletet, amikor már kijelölt miniszterként bement az alapítványhoz, de nem tudta őket meggyőzni, hogy maradjanak. Ezért önök most, mondjuk ki, kényszerpályán vannak.

Azt azért szeretném kérni, hogy ha már a kormány ezt a döntést meghozza, akkor egyetlen garanciát adjon a magyar betegeknek: a feladatkör egészségbiztosítóhoz történő visszakerülésével a döntéshozatal ismét egy szervezet keretei között történik majd. Mi bízunk abban, hogy az alapítvány során meghonosodott, az egyéni betegutakat, egyéni élethelyzeteket figyelembe vevő betegközpontú szemlélet, a magas színvonalú szakmai mérlegelés és a civil kontroll a jövőben is érvényesülni fog.

Tehát összefoglalva én azt szeretném kérni, hogy ne megint a klasszikus bürokratikus, csak a gazdasági adatokra építő döntéshozatal valósuljon meg, hanem a döntés-előkészítő munkát akkor végezze el a NEAK, de magába a döntésbe a kormány vonjon be valamilyen civil kontrollt. Ezt szeretném kérni és javasolni, és a legjobb lelkiismerettel teszem mindezt.

De legalább ilyen fontos kérdés a finanszírozás kérdése is. A ’26. évi központi költségvetésben már 47,2 milliárd forintot biztosítottunk az alapítvány számára a közfeladat ellátására, és ezt egészíthetnék még ki az egyéb, a személyi jövedelemadóból és más felajánlásokból érkező támogatások is. Éppen ezért nyújtották be a törvényjavaslathoz KDNP-s képviselőtársaim a módosító javaslatukat. A módosítás azt a garanciát kívánja a törvényben rögzíteni, hogy a méltányossági támogatások biztosítására fordítható, a költségvetésben rendelkezésre álló összeg a jövőben se lehessen alacsonyabb annál, amely e közfeladat ellátására a feladatkör átadását megelőzően rendelkezésre áll. Ez most 47,2 milliárd forint/év. Ez tehát nem az alapítvány szervezeti formájáról szól, nem is az intézményt kívánjuk védeni, ez a módosító kizárólag a magyar betegek érdekeit szolgálja. A betegek érdekében bízom benne, hogy itt nem egy lopakodó forráskivonásról van szó.

Tisztelt Ház! A méltányossági támogatások mögött, ahogy itt is elhangzott, nem statisztikák állnak, hanem emberek, betegek, hozzátartozók. Őket tényleg nem érdekli az, hogy a döntést egy hivatal vagy egy alapítvány hozza-e meg. Őket az érdekli, hogy a döntés szakmai alapon, méltányosan, civil kontrollal szülessen meg, és legyen mögötte elegendő forrás. Ha az új forma ezeket a kívánalmakat teljesíteni tudja, részemről az egy támogatható dolog.

Mi másfél évvel ezelőtt azért hoztuk létre ezt a modellt, amit önök most megpróbálnak megszüntetni, illetve megszüntetik, tehát mi a megfelelő civil kontroll és a szakmaiság miatt hoztuk létre, az egyedi élethelyzetek elbírálása miatt hoztuk létre ezt a modellt. Ezt önök most megszüntetik ‑ ezt megtehetik. Viszont ha megteszik, azt kérem nagy tisztelettel, legalább garantálják a magyar betegeknek, hogy se ez a betegközpontú szemlélet, se a civil kontroll bevonása a döntés meghozatalába ne maradjon el, a betegek ne legyenek anyagilag sem ennek a döntésnek vesztesei. Mert lehet itt vitatkozni szervezeti formáról, lehet vitatkozni intézményi megoldásokról, de egyetlen dologban, azt hiszem, nincs is vita köztünk: a legnehezebb sorsú betegek esetében nem a politikának és nem a bürokráciának kell meghoznia a végső döntést, ezért a Fidesz a törvényjavaslatot a jelen formájában nem tudja támogatni.

Ugyanakkor tisztelettel kérem miniszter urat, államtitkár asszonyt és a TISZA-frakciót, hogy fontolják meg ezeket a kiegészítő javaslatokat, amiket én elmondtam, és kérem, hogy a KDNP módosító javaslatát pedig fogadják el. Ez a módosítás ugyanis egyetlen célt szolgál, hogy a betegek a jövőben se kapjanak kevesebb szakmai figyelmet és kevesebb anyagi ráfordítást annál, mint amit a rendszer eddig biztosított. Nagyon köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)