Dr. Nagy Márta (TISZA)

DR. NAGY MÁRTA, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon egy rövid, ugyanakkor nagyon fontos törvényjavaslatot tárgyalunk. A javaslat célja egyszerű: biztosítani, hogy egyetlen beteg se maradjon ellátás nélkül pusztán azért, mert egy intézményi rendszer nem működik megfelelően. Korábban is többször hangsúlyoztuk, hogy a méltányossági alapú gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-támogatás jelenlegi rendszerét mielőbb felül kell vizsgálni, és a betegek számára igazságosabbá, átláthatóbbá kell tenni.

(14.20)

A Batthyány-Strattmann László Alapítványt a Fidesz-kormány hozta létre, hogy egyedi méltányossági támogatást nyújtson azon betegeknek, akiknek olyan gyógyszeres kezelésre vagy nagy értékű gyógyászati segédeszközre van szüksége, ami szakmailag indokolt, de nem rendelkezik társadalombiztosítási támogatással. A kimondott cél az volt, hogy átvegye az egyedi méltányossági gyógyszer- és nagy értékű gyógyászatisegédeszköz-támogatások jelentős részének kezelését, és az állami költségvetési források mellett a személyi jövedelemadóból származó 1 százalékot és egyéb adományokat becsatornázza a gyógyszerkasszába. Valójában azonban az állam eltolta magától a feladatot, és egy fix, az innovatív gyógyszerek és technológiák mai árazása mellett magasnak egyáltalán nem mondható összeget rendelt hozzá, valamint a reményt, hogy az igények és a rendelkezésre álló források között keletkezett űrt majd az adó 1 százalékának felajánlásai és magán-, valamint vállalati adományok betöltik.

Mint azóta kiderült, a számítás nem vált be. 2025-ben az állam időarányosan 45 milliárd forintot biztosított az alapítvány számára a Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló törvény alapján. A társadalmi és magánforrásokból befolyó összegek ugyanakkor 2025-ben nem haladták meg a 2,5 millió forintot. Az így befolyt összeg tehát szinte észrevehetetlen töredéke volt az állami hozzájárulásnak. Az ismert példák szerint az emberek olykor hatalmas összegeket is összeadtak egy névvel és arccal rendelkező beteg kisgyerek kezelésére, de a jelek szerint nem kívántak hasonló módon támogatni egy, a Fidesz-kormány által alapított, nem is igazán átlátható döntéseket hozó alapítványt. A vállalati pénzeket pedig másfelé csatornázták, azok inkább a látványsportok felé vagy bizonyos előadók támogatására találtak utat.

De mindettől függetlenül a nemzetközi példák is azt mutatták, hogy magánadományokból egy ilyen jellegű alapítvány nem tartható fenn. Az alapítvány működtetésével, a feladat kihelyezésével pedig az állam eltávolította magától az innovatív terápiák értékelésének, támogatásba vételének feladatát is. Mindemellett az alapítvány működése az ott dolgozók minden jó szándékú igyekezete ellenére messze nem volt problémamentes. Kellő szakembergárda, kapcsolatrendszer és tárgyalási pozíció nélkül a gyógyszereket olykor az optimálisnál akár jelentősen drágábban szerezték be. A lassú és kiszámíthatatlan működés is számos panaszt generált a betegek, az orvosok és a betegszervezetek részéről.

A kormányváltást követően tovább nőtt a kockázat, hiszen az alapítvány kuratóriumának több tagja jelezte távozási szándékát. Reális veszéllyé vált, hogy a folyamatban lévő méltányossági kérelmek elbírálása ellehetetlenül. Ezt nem engedhetjük meg. A betegeknek sokszor nemcsak a betegségükkel, de az idővel is küzdeni kell. Várni kell egy időpontra, várni kell, hogy valaki felvegye a telefont, mert épp időpontot szeretnének kérni, és sokszor már az sem egyszerű, és várni kell, ha egyedi engedélyes gyógyszerre van szükségük. A betegség viszont nem vár. Az egészségügyben minden elvesztegetett nap számíthat. Egy ritka betegséggel élő gyermek, egy daganatos beteg vagy egy súlyos állapotú ember számára egy elhúzódó döntés nem egyszerű adminisztratív késedelem, hanem az állapotromlás, vagy akár az élet elvesztésének kockázata. Az idő könyörtelenül ketyeg számukra. A betegnek bíznia kell abban, hogy amikor a hagyományos finanszírozású terápiás lehetőségek már nem elegendőek, akkor az állam gyorsan, szakmai alapon és méltányosan dönt.

Ennek a bizalomnak a helyreállításáról is szól ez a törvényjavaslat, ezért döntött úgy a kormány, hogy visszaállítja az állami felelősséget. A törvényjavaslat a méltányossági kérelmek elbírálását ismét a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő hatáskörébe helyezi, oda, ahol rendelkezésre áll a szükséges szakmai apparátus, az átlátható döntéshozatali mechanizmus és az egységes felelősségi rendszer. Nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az ilyen nagy értékű, egyedi betegellátási támogatások akkor működnek megfelelően, ha azok szabályozott, állami finanszírozási rendszerben, világos szakmai szabályok alapján történnek.

A törvény ugyanakkor gondoskodik a biztonságos átmenetről is. A törvény hatálybalépését megelőző napig benyújtott kérelmeket az alapítvány bírálja el 2026. július 31-ig. A törvény hatálybalépését követően benyújtott kérelmeket a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő bírálja el. A betegeknek joguk van ahhoz, hogy támogatási kérelmeikről gyors, kiszámítható és szakmailag megalapozott döntések szülessenek, az államnak pedig kötelessége ezt biztosítani. Ezért támogatja a TISZA-frakció ezt a törvényjavaslatot, amely egy hibás konstrukció helyett ismét egy egységes, átlátható és szakmailag megalapozott állami rendszert hoz létre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)