Bodóczi István (TISZA)

BODÓCZI ISTVÁN (TISZA): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Ma egy olyan döntés előtt állunk, amely alapjaiban határozza meg azt, hogy milyen országban akarunk élni: egy szabad, demokratikus Magyarországon, ahol az állam valóban megvédi az állampolgárait, vagy egy olyan országban, ahol egy állami hivatal hallgattathatja el a saját polgárait a szuverenitás védelme jegyében.

Van egy egyszerű kérdésem önökhöz, amire a mai napig nem kaptam őszinte választ: mitől félt a Fidesz-kormány? Mitől féltek annyira, hogy külön hivatalt hoztak létre a saját állampolgáraink megfigyelésére és megbélyegzésére? A valódi kérdésektől talán? A kritikától? Vagy magától a szabad gondolkodástól féltek? Mert aki valóban a magyar szuverenitást védi, az nem a saját polgáraiban keresi az ellenséget, tisztelt képviselőtársaim, az nem a hazai civil szervezeteket, a független sajtót és a politikai ellenfeleit kiáltja ki hazaárulónak. A valódi szuverenitásvédelem nem befelé, a nemzet tagjai ellen harcol, hanem kifelé: azok ellen, akik valóban veszélyeztethetik Magyarország függetlenségét és biztonságát, a nemzeti egységért dolgozik, nem pedig a megosztásért, ahogyan azt önök hosszú éveken keresztül tették.

Nézzünk szembe a tényekkel, és tegyük fel a legfontosabb kérdéseket ebben az ügyben. Amikor a Pegasus-ügy kirobbant, és kiderült, hogy magyar újságírókat, ügyvédeket és üzletembereket figyeltek meg egy terrorizmus elleni szoftverrel, hol volt ez a fene nagy szuverenitás? Amikor az orosz titkosszolgálatok lényegében átjáróháznak használták és kényük-kedvük szerint feltörték a Külügyminisztérium informatikai rendszereit, miközben a kormány ezt hetekig hazugságnak nevezte, hol volt ez a hivatal? Hol volt a nemzeti szuverenitás, amikor idegen hatalmak a diplomatáink és ügyeink legtitkosabb adatai között böngészgethettek szabadon?

Amikor Magyarország stratégiai és nemzetbiztonsági érdekei nyíltan veszélybe kerültek, ez a gépezet sehol nem volt, képviselőtársaim, csöndben maradt, félrenézett, és ami a legszégyenteljesebb: még falazott is. Viszont amikor újságírókat, oknyomozó műhelyeket, civileket vagy ellenzéki szereplőket kellett célkeresztbe állítani, vizsgálni, listázni és ellehetetleníteni, akkor hirtelen olajozott módon működött a gépezet, akkor hirtelen volt erőforrás, volt apparátus és volt politikai akarat is. Ez nem szuverenitásvédelem, tisztelt képviselőtársaim, nevezzük a nevén: ez egy politikai fegyver, egy adminisztratív bunkósbot a hatalom kezében.

36 éve azért bontottuk le az állampárt megfigyelőrendszerét, a III/III-as ügyosztályok világát, hogy az a sötét korszak soha többé ne térhessen vissza. Azért küzdött a népünk a rendszerváltáskor, hogy egyetlen magyarnak se kelljen attól félnie, hogy a véleménye, a munkája vagy a kritikus hangja miatt állami listára kerülhet. Önök pedig pontosan ugyanazt a logikát építették újjá, más néven, modern technológiával, de ugyanazzal a céllal.

A cél nem a haza védelme volt, a cél a megfélemlítés és az elhallgattatás volt. Az önök célja a társadalom végletes megosztása, a gyanakvás és a félelem légkörének folyamatos fenntartása volt. Azt akarták elérni, hogy az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt felemelik a szavukat az igazságtalanság ellen, azt akarták, hogy a civil kurázsit felváltsa az öncenzúra.

Mi azonban egy másik Magyarországban hiszünk, egy olyan Magyarországban, ahol a hatalom a saját állampolgárait szolgálja, ahol a kritikus hangokat a demokrácia elengedhetetlen részeként tiszteletben tartják és védik, egy olyan országban, ahol a hatóságok a valódi külső és belső nemzetbiztonsági veszélyek elhárítására összpontosítanak, és ezt határozottan, professzionálisan és a jogállami garanciák maradéktalan betartásával végzik.

A szuverenitás nem a kormány kizárólagos tulajdona, a szuverenitás kizárólag a népé, és a nép szuverenitását éppen az csorbítja a legjobban, ha megfosztják a hiteles információktól, a szabad vita lehetőségétől és a számonkérés jogától. Ezért támogatom és ezért kezdeményezzük a „szuveNERitásvédelmi hivatal” azonnali hatályú megszüntetését.

Ennek az intézménynek nincs helye egy európai demokratikus jogállamban, ez a hivatal egy történelmi tévedés, egy szégyenfolt a magyar demokrácia szövetén, ezért kérem most minden képviselőtársamat, pártállástól függetlenül szavazzanak a megbélyegzés ellen, ha eljön az idő, szavazzanak a szabadságra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a TISZA soraiban.)