Kapitány István (TISZA)

KAPITÁNY ISTVÁN gazdasági és energetikai miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Köszönöm szépen az érdemi és szakmai vitát. Nyilvánvalóan vannak véleménykülönbségek, és ezekre szeretnék visszatérni.

Ahogy a bevezetőmben mondtam, egy piacgazdaságban, egy jól működő piacgazdaságban, ha a piac tudja szabályozni a tevékenységünket, az az egész gazdaság működésére pozitív hatással van. Mi voltunk azok, akik javasoltuk, a Fidesz bevezette a védett árat. Ebben mindenki egyetértett, ez egy nemzetközi krízishelyzet volt. Ez egy jó dolog, hogy így tudtunk, és gondolom, a jövőben is tudunk együttműködni.

Jelen pillanatban az a helyzet ‑ igen, erről lehet beszélgetni, hogy mennyi lesz az olajár, de ha ezt valaki tudná, akkor nyilvánvalóan több lehetősége lenne bárhol lenni, itt is, meg bárhol másutt is ‑, higgyék el nekem, ezzel egy életet töltöttem el, azt nem próbálnám meg, hogy eltaláljam, hogy mennyi lesz az olajár. Azt viszont tudjuk, hogy jelen pillanatban az olajár jelentősen alacsonyabb, mint volt; azt is tudjuk, hogy a piaci ár Magyarországon jelentősen alacsonyabb, mint a védett ár volt. Tehát ma reggel például a MOL-kutakon 578 forintért adták az üzemanyagot ‑ ami benzin ‑ az 595-ös védett árához képest, és 597-ért a dízelt a 615-öshöz képest. Tehát kialakult egy olyan piaci helyzet, mely piaci helyzetben a védett ár fenntartása nem szükséges.

Más a véleményünk arról, hogy vajon egy védett árat fenntartani akkor, ha nincs rá szükség, annak van-e bármilyen közgazdasági vagy piaci értelme. Mi azt gondoljuk, hogy fenn kell tartani azt a képességet, hogy reagáljunk egy krízishelyzetre, és a krízishelyzetre reagálni fogunk, ha ez kialakul. Remélem, hogy nem lesz ilyen. A forint erősödik. Az a célunk, hogy a magyar gazdaság jobban működjön.

Talán azt is látták, hogy a jövedéki adót nem emeltük, mert gyakorlatilag emelhettük volna tovább a jövedéki adót. Nem emeltük a jövedéki adót tovább, azért nem, mert mi is azt gondoljuk, hogy a vállalkozások, a vállalatok számára, a gazdaságok számára, az agrárvállalkozások, a szállítók számára ez egy fontos dolog. Az is egy jó dolog, és erre egészen büszke vagyok ‑ mert nem teljesen egyértelmű úgy általában, és erre mi, magyarok azért valamennyire büszkék lehetünk ‑, hogy van egy bizonyos fokú önkontroll is a piaci szereplők részéről, hogy milyen árréseket alkalmaznak jelen pillanatban; tehát ez egy jó dolog. Itt a piaci szereplők, a kormányzat közösen, együtt dolgozik azért, hogy egy kedvezőbb ár legyen, egy piaci ár legyen, mely mindenki számára fenntartható.

Itt a kisbenzinkutasokról szó volt. A kisbenzinkutasok üdvözlik azt, hogy gyakorlatilag egy piaci ár kialakul, és ezen a piaci áron belül is a sapkákat eltávolítjuk. Őnekik gyakorlatilag a saját mozgásterük nő ezáltal meg, hiszen nyilvánvalóan nincsenek beszorítva semmilyen kontroll mögé, tehát ők ezt a dolgot támogatták.

(12.20)

Itt említésre került egy tétel, amit ténylegesen hallottam. Nem tudom, talán Simicskó István említette ‑ nem emlékszem most pontosan erre ‑, hogy mit ígért a Fidesz-kormány a benzinkutasoknak. (Németh Balázs Lajos: Én voltam!) Ön volt, Németh képviselő úr. Nem találtuk a költségvetésben, tehát ezek gyakorlatilag nagyon jó dolgok, hogy mindenféle miniszterek ajánlottak mindent, mert nem ez az első dolog, csak nekünk van az a rossz szokásunk, hogy megnézzük a költségvetésben, de nem találtuk meg. Tehát nem láttunk olyat, hogy ott el lett volna határolva ennek a költségvetési tétele, sem a régi költségvetésben, sem az új költségvetésben, sem az új prognózisban. Úgyhogy én nyilvánvalóan nem gondolom, hogy ezzel így bármit tudnánk tenni.

Egyébként nagyon fontos számunkra a kis benzinkutasok helyzete. Ezért is jó az, hogy ez a védett ár kivezetésre kerül, mert számukra piaci helyzetet teremt, amely piaci helyzetben el tudják érni a nyereségességüket, és ezt egyébként ők is üdvözölték.

Volt szó egy-két dologról, ami számunkra is fontos, és én azt gondolom, hogy összességében egy jól működő nemzetgazdaságnak fontos. Ilyenek például, hogy ha vannak beavatkozások, akkor, amennyire lehet ‑ amennyire lehet! ‑, azok ideiglenesek legyenek, ha már nincs rájuk szükség. Tehát addig, amíg az üzemanyag ára alacsonyabb, mint a védett ár ‑ és jelen pillanatban jóval alacsonyabb, mint a védett ár ‑, ilyen ideiglenes beavatkozásra nincs szükség, és ideiglenes kell hogy legyen a szó, mert ha nem ideiglenes, akkor ez nem egy funkcionális piacgazdaság, hanem egy kormány által vezérelt gazdaság.

Többen említették itt, hogy mekkora az én felelősségem. Köszönöm szépen, hogy ezt megemlítették. Valóban nagyon fontos az, hogy ezzel a felelősséggel tisztában legyünk, és a felelősség arról szól, hogy egy olyan gazdaságot építsünk, ami elkezd dinamikusan növekedni, de közben meg tudjuk védeni, hogyha krízis lesz. És mi ezt tudjuk ígérni, hogy ha még egyszer előfordul egy olyan krízis, mint a Hormuzi-szorosban, és ha a lakosság védelme, a vállalatok, a vállalkozások védelme ezt megköveteli, természetesen ezt meg fogjuk tenni. Én itt leszek egyébként a parlamentben, tehát ha hirtelen óriási változás lesz, én állok elébe, hogy akkor beszéljünk róla. De én azt gondolom, hogy sokkal jobb egy olyan gazdaság felé elmennünk ‑ és fontos, hogy ezt értsük ‑, amelyik piaci körülmények között tud dolgozni, de közben megvédi az állampolgárokat, ha erre szükség van. És mi ezt ígérjük.

Szó volt itt a versenyről a termékpiacon, tehát voltak ajánlások, hogy legyen verseny a termékpiacon. Én azt gondolom, a verseny az egy jó dolog. Én beszéltem itt róla, és még egyet is értettünk néhány kollégával, akik dolgoztak a szakmában, hogy a verseny általában jót tesz egy termékszolgáltatási piacnak. Tehát nagyon fontos dolog, hogy amennyire lehet, a versenyhelyzetet kialakítsuk, és csak akkor avatkozzunk be, ha annak szociális okai vannak, mint ahogy beszéltünk erről. De az, hogy verseny kialakuljon egy országban… ‑ és azt is szeretném mondani, hogy itt voltak olyan iparágak, ahol nem volt verseny, de nem az Európai Unió miatt nem volt verseny, hanem mert kialakult ebben a NER-rendszerben egy olyan helyzet, hogy bizonyos iparágakat, úgy, ahogy van, leuraltak vállalkozók, és senki másnak nem volt lehetősége ebben részt venni. Én biztos vagyok benne, hogy ebben egyetértünk, hogy ez egy jól funkcionáló piacgazdaságban nem szerencsés, és ezért nem kellene részt vennünk a verseny korlátozásában, hacsak nem kell szociálisan, társadalmi alapon beavatkozni, amire mi természetesen mindig készek vagyunk. (Taps a TISZA soraiból.)

A fosszilis kivezetése az európai ajánlásokban. Megint csak említettem, és azért jó, hogy elkezdődött ez a dialógus, és szakmai alapon zajlik. Abban egyetértettünk, hogy diverzifikálni kell. Tehát jó egy országnak, ha különféle energiaforrásokból szerzi be az energiaszükségletét. Mi tervezzük a szélerőművek sokkal nagyobb használatát, erre nemsokára egy pályázat is kiírásra kerül. Fontos az, hogy hogy a naperőművek szerepét megtartsuk és növeljük. Fontos az, hogy egy olyan energiamixszel rendelkezzünk, ami Magyarország számára az energiafüggetlenséget is tudja biztosítani egy adott időszakon belül. Nyilvánvalóan Magyarországon fontos a nukleáris energia, a hőerőművek, az elektromos áram termelése, vásárlása, importálása, illetőleg a megújuló energiák aktív használata.

Arról is beszéltünk itt az Országházban, hogy ha ez az 1,5 milliárd euró, amit az európai uniós forrásokból mi hazahozunk, nem jött volna haza… ‑ önök említik, hogy hazahozták volna. Én hallottam ilyeneket, hogy év végéig hazahozták volna, de nem lehetett volna hazahozni, mert augusztus 31-én ez lejárt volna. (Gulyás Gergely közbeszól.) De maradjunk a szakmai részénél: ez most megjön, és mindannyian egyetértünk abban, hogy ez egy jó dolog, hogy az energiahálózatra, az elektromos hálózatra fogjuk költeni, és ezáltal képesek leszünk egy sokkal jobb energiaellátást biztosítani Magyarországnak.

Tehát mi a magyar gazdaság érdekét képviseljük, mi a magyar emberek érdekét képviseljük. Mi arra esküdtünk föl, hogy a magyar közt szolgáljuk. Önök tudják, hogy nyilvánvalóan én sem, és a minisztertársaim sem azért vannak itt, hogy bármi mást csináljunk, mint hogy a köznek jó legyen. Azt nyilvánvalóan tudják tőlem is, hogy én felajánlottam a fizetésemet jótékonysági célra. Én azért vagyok itt, hogy amit megtanultam az energiaiparban, azt hasznosítsam a magyar emberek részére. (Taps a TISZA soraiból.)

Aki ismer engem régebbről, az tudja, hogy nem olyan típus vagyok, akit csak ide-oda lehet küldeni. Én nem vagyok ideküldve. Én azért vagyok itt, mert magyar állampolgár vagyok. Engem megválasztottak, ötödik voltam a listán. Részt vettem a kampányban, és a saját személyes döntésem volt az, hogy erre teszem fel azt a következő négy-nyolc évet ‑ attól függ, hogy hogyan döntenek a szavazók ‑, hogy ezt az országot szolgáljuk.

És én azért örülök ezeknek a vitáknak, amik itt kialakulnak, mert azért kezdenek szakmai jellegűek lenni, és nem kell, hogy mindenben egyetértsünk, de meg kell találni azt a közös nevezőt, és el kell hinnünk azt, hogy ezt azért csináljuk, hogy ennek az országnak jó legyen, nem pedig bármilyen más okból.

A kkv-król is beszéltek, meg említették itt, hogy ez a 3 százalékos forgóeszközhitel felemelésre került a vállalkozások számára 3 százalékról 5,9 százalékra BUBOR-alapon. Ha nézték a kommunikációt, önök is tudják, hogy ez egy likviditási alap. A befektetési alap maradt a vállalkozások részére. Önök is tudják, hogy a Garantiqa biztosítja ezt, tehát gyakorlatilag azoknak a vállalkozóknak, akik ezt a likviditási kártyát használják, a legnagyobb előnye ennek a likviditási formának, hogy gyakorlatilag az állam garantálja ezeket a likviditási hiteleket. Ezeket fenntartjuk. Ezek még mindig piaci alapúak olyan szempontból, hogy sokkal előnyösebbek a vállalkozók részére, mint a piaci feltételek.

Említettem abban a videóban, amit kiraktam, hogy ennek a költsége gyakorlatilag körülbelül 150 milliárd forint volt évente a költségvetés részére, és mi azt láttuk, hogy ez nem minden esetben került felhasználásra likviditásra, hanem arbitrázsra is adott lehetőséget, ami nem célja egy ilyen kártyának. A döntés lényege megint csak az, hogy a magyar államnak, a magyar költségvetésnek és ezért a magyar adófizetőknek legyen igazságos az a megoldás, amit mi használunk. Ezt nem mondták nekünk. Ha valakit ezért challenge-elni kell, el kell mondani, hogy az nem jó, azok mi vagyunk ‑ ezt senki más nem mondta. 150 milliárd forintot egy arbitrázsra nem hiszem, hogy jó ötlet kifizetnie egy költségvetésnek. Különösképpen úgy nem, hogy a költségvetés borzasztó helyzetben van, mint tudjuk: az éves költségvetésnek gyakorlatilag a 90 százaléka elköltésre került.

Sok volt a hasonló, azért nézem. (Az iratai között lapozgat.) A diverzifikációról meg az energiabiztonságról, az orosz agresszióról, háborúról volt szó. Igen, ez egy fontos téma, erről régebben már beszéltem a tisztelt Házban. Ez pedig az volt, hogy amikor a Druzsba leállt, akkor nem voltunk abban a helyzetben, annak ellenére, hogy fizikailag azonnal tudtunk volna az Adrián kőolajat hozni, mert ez a lehetőség, ez a technikai lehetőség nem volt kihasználva, éppen nem volt használatban, ezért eltelt körülbelül 6-7 hét aközött, hogy leállt a Druzsba, és hogy megérkeztek az első kőolajszállítmányok az Adrián keresztül.

(12.30)

Tehát fontos, hogy azokat a technikai képességeket, amelyekkel rendelkezünk ‑ ugyanez a szlovák-magyar vezetékrendszer ‑, mind folyamatosan kell használni. Lehet beszélni például arról, hogy technikailag az Adria képes-e ellátni a magyar és a szlovák finomító teljes éves szükségletét, de az egészen biztos, hogy egy nagyon nagy részét képes ellátni. Mi azt mondjuk, hogy minden egyes adott pillanatban az országnak képesnek kell lennie arra, hogy az összes képességét használja energiaellátásra, legyen opciója ebben az üzletben, és ne legyen soha senkinek kiszolgáltatva.

Önök említették itt többször az Európai Uniót, amit azért mókásnak tartok, mert itt olyanfajta orosz elkötelezettség volt az önök részéről az energiarészen, ami hihetetlen. Beszéltünk erről, hogy 60-ról 90 százalékra ment föl az orosz kitettség. Nem gondoljuk, hogy ez egy jó dolog az energiaellátás szempontjából, és nyilvánvalóan ezt mi megpróbáljuk egyensúlyozni.

(A papírjai között lapozva:) Nem szeretnék kihagyni semmit sem; a független benzinkutasokról beszéltem. Egyetértek a tűzifával kapcsolatos véleménnyel, hogy nyilvánvalóan ez a része a társadalomnak óriási kihívásokkal küszködik. Többször mondtuk egyébként a kampány során, a kampány után is, én is többször mondtam, hogy nyilván bejártuk Magyarországot, osztottunk tűzifát, és azok az állampolgárok, akik kénytelenek még 2026-ban is fával fűteni, mindenféleképpen segítségre szorulnak, és ezt a segítséget tőlünk meg fogják kapni.

Visszatérő kérdés volt, utalva rá, hogy állami vagyont az energiaszektorból adott esetben a TISZA-kormány értékesíteni akarna, erről a múltkor is beszéltem ‑ nincs ilyen terv. Minden héten itt vagyunk, nem hiszem, hogy bárkinek bármilyen ilyen terve lenne (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hiszen ezek az állami tulajdonok az energiaszektorban jó, hatékony és potenciálisan nyereséges formák az állam számára. Tehát ezt nem tervezzük.