Dr. Barna-Szabó Tímea (TISZA)

DR. BARNA-SZABÓ TÍMEA (TISZA), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a benyújtott törvényjavaslat az örökbefogadás rendszerének egyszintűvé alakításával kapcsolatos 2026. július 1-jei határidőt 2027. január 1-jére változtatja meg. Ennek szükségessége egy súlyos, komplex problémára hívja fel a figyelmet. Ez a halasztás a problémára ugyan megoldást nem ad, de a rendelkezésre álló fél évben helyre tudjuk hozni a Fidesz elmaradását ezen a területen is, így meg tudjuk akadályozni egy szakmai körökben erősen kritizált döntés életbe lépését, és lehetőséget kapunk arra is, hogy pontos diagnózist készítsünk a helyzetről, és annak megfelelően olyan szakmai megoldásokat javasolhassunk, amelyek rendezik az örökbefogadás területén kialakult káoszt, hogy valódi szakmai és társadalmi párbeszéd indulhasson el.

(Az elnöki széket dr. Hallerné dr. Nagy Anikó, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De mi is a probléma? Az elmúlt években jelentősen sérült az örökbefogadás gyermekközpontú szabályrendszere, mivel a Fidesz politikai kampányra használta fel, és ennek következményeként a gyermekek érdekei és jogai háttérbe szorultak. A jelenlegi helyzet az alkalmas örökbe fogadni szándékozók létszámának csökkenésével és az örökbefogadhatóvá vált gyermekek számának drasztikus növekedésével állt elő.

Sosem volt ilyen rossz az elmúlt harminc évben a helyzet, ennek a krízishelyzetnek a kezelése az elsődleges feladat. Alapvetésként fogalmazható meg, hogy az örökbefogadási rendszer eredményét nem kizárólag az örökbefogadások számának a növekedése alapján kell megítélni. Az európai szinten legmagasabb magyarországi örökbefogadási arány a gyermekvédelem működési anomáliáinak lenyomata, hiszen azt mutatja, hogy egyre több gyermek kerül ki a családjából úgy, hogy a szülei nem tudnak gondoskodni róla; torz képet eredményez, ha a hangsúly elsősorban a statisztikai mutatók javítására irányul; magában hordozza annak a veszélyét, hogy a folyamat egyre inkább az örökbefogadók igényeit szolgálja ki, háttérbe szorítva a gyermekek hosszú távú érdekeit és szükségleteit.

Hogyan jutottunk idáig? A gyermekvédelem rendszere túlcsordult, rengeteg gyermeket emelnek ki a családjából, viszont olyan kevés a szakember és a férőhely, hogy nincs hely sem a nevelőszülőknél, sem a gyermekotthonokban, ezért az örökbefogadás egyfajta gyermekvédelmi intézkedéssé változott, az előző politikai rendszer pótcselekvésévé. A Fidesz-kormány számára nem az volt a kérdés, hogy mi a gyermekek érdeke, és ezt hogyan tudjuk figyelembe venni, hanem az, hogy hogyan tüntessék el a gyermekeket, és csökkentsék a rettenetes statisztikai adatokat.

Ezért is terjedt el az a kifejezés, hogy az örökbefogadásokat gyorsítani kell, miközben nem a gyorsaság az, ami sikeressé vagy hatékonnyá tesz egy örökbefogadást, hanem az, ha a gyermek és a számára megfelelő, róla jól gondoskodó, őt jól szerető örökbe fogadó szülő egymásra talál. Így mi most az előző kormány hibás döntéseit próbáljuk javítani.

Az utóbbi évek magyar statisztikai adatai alapján több mint kétezer gyermek várja, hogy örökbe fogadói családba kerüljön, miközben az alkalmas örökbe fogadni szándékozó családok száma egyre csökken: 2025-ben már csak 1478 család várt örökbefogadásra. Az örökbefogadások száma a csökkenő születésszám mellett növekszik: 2010-ben minden 123., 2025-ben pedig minden 50. gyermek került örökbe fogadó családhoz. Azonban a rendszer sikerességét nem az örökbefogadások száma alapján kell megítélni, mert változatlanul fontos alapelv, hogy a gyermekeknek keresünk alkalmas örökbefogadókat, és nem fordítva.

(12.40)

A megyék közt hatalmasak a különbségek az örökbe fogadott gyermekek és a várakozók számát tekintve is. Vannak megyék, ahonnan beáramlanak a gyerekek, és vannak régiók, megyék, ahol az örökbefogadásra várakozó szülők száma magasabb.

A Fidesz-kormány ennek megoldására egyszintűvé, országossá kívánta alakítani az örökbefogadást, hogy minden gyermeknek azonnal az egész országban kereshessenek alkalmas szülőt. Ez az irány azonban csak a nagy, teljes problémának egy részét emeli ki, nagyítja fel, és kínál rá palliatív kezelésként egy látszólagos választ, miközben magát a problémát valójában tovább súlyosbítja, és tovább erodálja az örökbefogadás rendszerét. Az egyszintűvé alakítás kapcsán ugyanis az illesztést az örökbe fogadandó gyermek és az örökbe fogadni szándékozó szülő között olyan csapat végezné az eredeti elképzelések szerint, akik nem ismerik személyesen sem a szülőt, sem a gyermeket; aktából döntenének azok a szakemberek, akik eddig is intézték az országos listás örökbefogadásokat. Tehát mit jelentene az egyszintű örökbefogadási rendszer? Felesleges centralizációt és túlzott kontrollt, személyre szóló döntések helyett aktákból hozott döntéseket generálna.

Meg kell értenünk, hogy az örökbefogadás nem csak egy mechanikus, adminisztratív folyamat. A jelenlegi decentralizált rendszerben a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok munkatársai személyesen ismerik a gondozásukban lévő gyermekeket és a környezetükben élő örökbe fogadni szándékozókat. Az egyszintű nyilvántartási rendszer ezt a jól működő dinamikát törné meg. Egy elsősorban algoritmusalapú központi rendszer képtelen leképezni azokat a humánus és egyéni árnyalatokat, amelyek a gyermek és a szülő valódi összeillesztéséhez szükségesek. A merev, központosított működés, amely a jelenlegi informatikai modellek szerint egyszerre csak egyetlen örökbe fogadni szándékozót ajánl fel, a folyamatok felgyorsítása helyett paradox módon növelné a várakozási időt.

A területi gyermekvédelmi szakszolgálatok egységes szempontrendszerének biztosításához nem központi nyilvántartásra, hanem hatékonyabb ágazati irányításra, szakmai, módszertani támogatásra, valamint hatásvizsgálatra, és a meglévő gyermekeink védelmében a nyilvántartási rendszer funkcionális továbbfejlesztésére van szükség, hiszen nem megfelelő az informatikai háttér sem. Napi szinten előfordul hibás működés, nem megfelelően jelenik meg egy-egy örökbe fogadni szándékozó személy vagy házaspár a GYVR-ben. Az örökbefogadás többszintű rendszerének megfelelő működéséhez pedig elengedhetetlen egy biztonságosan, a szakmai igényeknek megfelelően működő informatikai rendszer.

A több mint öt éve bevezetett GYVR a mai napig nem teszi lehetővé a benne rögzített adatok statisztikai célú kinyerését, nem használható vezetői ellenőrzésekhez, emiatt külön kell rögzíteni a GYVR-ben is megtalálható adatokat, s ezzel nagymértékben megnőttek a szakemberek adminisztrációs terhei, pedig a GYVR célja épp ennek a csökkentése volt.

Ezért is tartjuk indokoltnak az elhalasztást, és javasoljuk a Szociális és Családügyi Minisztériumnak a minél szélesebb körű szakmai és érintett egyeztetések lefolytatását, hiszen ezek elmaradtak. Az egyszintű rendszer bevezetésének modellezése, hatásvizsgálata, a szakma véleményének kikérése nem történt meg a jogszabály-módosítás előtt. A szakemberek meglátása szerint az örökbefogadások nagymértékű belassulását eredményezheti a bevezetése. Jelenleg nem megjósolható egy központosított, a gyermekeket és az örökbe fogadókat nem ismerő, szakemberek nélküli kiválasztási rendszer hatékonysága.

Melyek a legnagyobb problémák, és mik a víziók? Az egyik legsürgetőbb kérdés a kórházban hagyott gyermekek helyzete. A GYVR szerint továbbra is magas a kórházban hagyott csecsemők száma, különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol én is élek. A párhuzamos eljárások következtében az újszülöttek akár 3-6 hónapot is a kórházban töltenek, ami súlyosan károsíthatja a mentális és fizikális fejlődésüket. A szülői felügyeleti jog gyámhivatal általi megszüntetése, különösen a szülő meghallgatása nélkül, szintén komoly alapjogi aggályokat vet fel.

Jelenleg a gyermekvédelmi szakellátás tehermentesítése történik meg a kórházban hagyott gyermekek gyors örökbe fogadhatóvá tételével. A vér szerinti szülők sok esetben nem kapnak valós, hatékony támogatást ahhoz, hogy nevelni tudják a gyermeküket. Az a káros gyakorlat is előfordult, hogy hiába lenne megfelelő gondozási hely a számukra, csak azért nem helyezték oda őket, hogy örökbe fogadhatóvá váljanak. Ezért a kórházban rekedt mintegy 300 újszülött helyzetét mielőbb fel kell mérni, és a sorsukat gyermekközpontú módon rendezni kell.

Fontos tisztázni a nevelőszülők általi örökbefogadás helyzetét. Szükséges a nevelőszülő általi örökbefogadási kérelmek tekintetében megalapozott, átlátható és egyértelmű szabályok és módszertan megalkotása. A gyermekek számára a legmegfelelőbb örökbe fogadókat kell megtalálni, aki lehet maga a nevelőszülő, de nem szükségszerűen ő az. Meg kívánjuk teremteni a nevelőszülők eddig hiányzó jogorvoslatát, ezzel segítve a gyermeki jogok mellett a méltányolható felnőtti érdek érvényre juttatását.

A fentieken túl kiemelten fontosnak tartanánk az örökbe fogadni szándékozók hatékonyabb alkalmassági vizsgálatát. Fontos feladat az örökbefogadási alkalmassági vizsgálat hatékonyságának erősítése érdekében az örökbefogadói tanfolyam kötelezővé tételének visszavezetése, a Gyvt. szerinti erkölcsi bizonyítvány mint alkalmassági feltétel bevezetése. Elengedhetetlen az alkalmassági vizsgálat, a felkészítés jellegének hangsúlyosabbá tétele, az örökbe fogadni szándékozók alaposabb és hosszabb időtartamú felkészítése, különös tekintettel arra, hogy egyre nehezebb helyzetű gyermekek várnak örökbefogadásra. A várakozási idő alatt további tréningekkel, képzésekkel lehetne lehetőséget biztosítani, hogy minél felkészültebben fogadhassák leendő gyermeküket. Szükséges lenne az örökbefogadást követően is örökbe fogadó családokat támogató ellátórendszer kialakítása, hiszen jelenleg nincs ilyen rendszer.

Szeretnék még pár szót mondani az egyedülállók helyzetéről. 2021 márciusától került bevezetésre az a szabályozás, miszerint egyedülálló személyek csak különös méltánylást érdemlő esetben, a családokért felelős miniszter engedélyével és egyedi eljárás keretében fogadhatnak örökbe gyereket. Ennek a szabályozásnak is az eredménye, hogy az örökbe fogadható gyerekek és a várakozó szülők aránya megfordult. A 2021-es szigorítás előtt az örökbe fogadni szándékozók közül minden tizedik egyedülálló volt. Ehhez képest 2025-ben az 1468 örökbefogadásra alkalmassági vizsgálatot kérelmezők között 54-en voltak egyedülállók.

Különösen fontos, azt gondolom, hogy az örökbefogadás szabályai társadalmi valóságokból induljanak ki. Ma Magyarországon nagyon sok gyermek él egyszülős családban. Válás, különélés vagy más élethelyzet miatt egy szülő neveli a gyermekeket, de ettől még lehet stabil, szerető és biztonságos családi környezetet teremteni. Nehéz szakmai alapon indokolni, hogy miközben sok gyermek ma is egyszülős családban nő fel biztonságban és szeretetben, az örökbefogadásnál az egyedülálló szülői létet önmagában kockázatként kezeljük, miközben sok házasság válással fejeződik be. Mindemellett a korábbi tapasztalatok szerint a legtöbb esetben pont az egyedülálló szülők vállalták az idősebb, a súlyos vagy tartós betegséggel küzdő, netán fogyatékossággal élő, traumatizált gyermekek örökbefogadását.

Végezetül nem feledkezhetünk meg a társadalmasításról sem. Átfogó akcióterv kidolgozása szükséges a magyar társadalom örökbefogadási attitűdjeinek megformálására. Az örökbe fogadott gyermekek hátrányos helyzete, hátrányos megkülönböztetésének megszüntetése az elsődleges célunk, és az örökbefogadás mint érték elfogadtatása a társadalom minden területén. Mindezekből látszik, hogy az örökbefogadás szabályozásának helyrehozása kiemelt, rendkívül komplex feladat, melynek megoldását mielőbb el kell kezdenünk, első és legégetőbb lépéseként a most javasolt egyszintű örökbefogadási rendszer bevezetésének az elhalasztásával. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA soraiban.)