Bujdosó Andrea Anna (TISZA)

BUJDOSÓ ANDREA ANNA (TISZA): Köszönöm szépen, elnök asszony. Toroczkai úr tegnap is és ma is, ma másodjára vette a szájára Ceaușescu nevét, és arra gondoltam, hogy amikor a dicsőséges karrierje ennek a diktátornak véget ért, ön tizenegy éves volt, tehát nagyon nem emlékezhet, hogy mi történt abban az időszakban. (Toroczkai László: Fú!) Én ebben az érában nőttem fel, és ott voltam Temesváron a forradalomban, kiálltam a tankok és a katonák elé, hogy legyőzzem azt a rendszert. (Taps a TISZA soraiban.) Úgyhogy nem emlékezhet arra, hogy milyen volt az, ne tegyen összehasonlításokat a mai időszakkal. Ettől függetlenül értem, amit mond.

És tudják, amikor a miniszterelnök úr beszélt a szabadságról, amikor a szabadságról beszélünk, azt ’89-ben ott, Temesváron átélte az a nép, aki fellázadt egy diktatúra ellen, és ezt megéltem most, április 12-én ismét. (Közbeszólások a TISZA soraiból: Bizony! ‑ Így van! ‑ Taps a TISZA soraiban. ‑ Derültség az ellenzéki padsorokban.) És nincs joguk nevetni az én érzéseimen és azoknak az érzésein, akik hasonlóan gondolják. Nagyon sokan hasonlóan gondoljuk, akik ott voltunk Temesváron is, és most is itt voltunk április 12-én. (Taps a TISZA soraiban.)

És akkor a szabadság… ‑ emlékszem rá, hogy én találkoztam akkor Tőkés Lászlóval, és védtük azt, hogy ne vigyék el őt onnan Temesvárról, a református templom és plébániáról. Emlékszem, hogy találkoztam vele, és mondtam, hogy nekem van egy álmom ‑ ez még ’88-ban volt, még a forradalom előtti évben ‑, azt mondtam neki, hogy én azt szeretném, hogy ne legyenek határok, és hogy a népek működjenek együtt. Mert mi be voltunk zárva egy országba. Tehát azt a szabadságot az érzi, aki egyszer be volt zárva egy országba, és nem mehetett onnan ki. Emlékszem rá, hogy azt mondta nekem, hogy valószínű, hogy teljesülni fog ez az álmom egyszer ‑ és teljesült. Tehát 2004-ben nagyon boldogan ünnepeltem, amikor az Európai Unióhoz csatlakoztunk, és nyilván ugyanez volt a V4-együttműködésnél is.

Én hiszek az együttműködésben, a magyarok együttműködésében, egymással, a határon túli magyarokkal, és az európai együttműködésben is hiszek. Azt gondolom, hogy nagyon szépen indult ez a történet, és Magyarország az élvonalban volt, amikor csatlakoztunk, az újonnan csatlakozók között. Elmondanám, hogy Romániából Magyarországra úgy néztünk, mint a mennyországra valamikor, tényleg ez volt az álomország számunkra.

Nagyon jól indult ez az együttműködés, és Magyarország, azt hiszem, minden országot, talán Csehországot nem előzte meg abban az időszakban, de hát Lengyelország, Szlovákia lényegesen mögöttünk volt, és a térség összes többi országa. Ez nagyon szépen elindult, aztán teljesen megfordult, és ezért önök a felelősek, azért is, hogy a V4-es együttműködést is elvesztettük, azért is, hogy Európa bizalmát elvesztettük, ez az önök felelőssége.

Most itt az alkalom, hogy visszaépítsük ezeket a szövetségeket, amivel valóban elmondták, Magyarország helye is sokkal erősebb lehet, a régió helye is sokkal erősebb lehet Európában, és sokkal többet is adhatunk Európának közösen. Ez mindannyiunk érdeke, a magyar emberek érdeke is. Köszönöm. (Taps a TISZA soraiban.)