Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök asszony. Először is szeretném megköszönni Bujdosó Andreának a szavait, az őszinte szavait. Szerintem nagyon fontos, hogy ezek itt elhangoztak.

Én kicsit fiatalabb vagyok, nekem az a gyerekkori emlékem, amikor a szüleim kivittek az erdélyi falurombolás elleni tüntetésre, ahogy együtt készítettük a segélycsomagokat. De beszélgettem Bódis Krisztával is, aki akkor, amikor tényleg kellett bátorság, és nem csak színházat kellett játszani, akkor ott volt, gyógyszert és egyéb dolgokat vitt magára hagyott gyerekeknek, családoknak. Kitiltották a Ceaușescu-féle Romániából, nem úgy, mint önt, kedves Toroczkai elnök úr! Köszönöm, hogy ezek… (Toroczkai László: Engem is kitiltottak politikai okokból!) Köszönöm, hogy ezek a szavak elhangoztak. Akkor valóban kellett bátorság ehhez.

Örülök, hogy megnézhettem a líceumot Nagyváradon, ahova Bujdosó képviselő, frakcióvezető asszony járt. Nem láttuk önt Nagyváradon, amikor a békéért menetelt sok-sok ezer magyar ember, és kiálltunk közösen, egy nemzetként George Simion magyargyűlölő román elnökjelölt megtámogatása miatt. Nem láttuk önt a székely barátaink, az erdélyi és a partiumi testvéreink között. Én nagyon örülök, hogy újra emlékeztetett minket Bujdosó frakcióvezető asszony a szabadság és az elnyomás közötti különbségre.

Arról kevesebbet szokott handabandázni a frakcióvezető úr, hogy az Európai Uniónak milyen előnyei vannak.

(9.40)

Talán Bujdosó Andrea és a még ott élő rokonai és sok százezer honfitársunk tudna önnek történelemórát tartani arról, hogy mit köszönhetnek az Európai Uniónak, mit köszönhetnek a schengeni csatlakozásnak, akár gazdasági, akár kulturális, bármilyen értelemben. Erről ön nem szokott beszélni. Ön ki akarja léptetni az országot, Magyarországot például az Európai Unióból. (Toroczkai László: Nem igaz. Miért hazudsz?) Nem tudom, hogy el szokta-e magyarázni, amikor Nagyváradon jár, az ott élőknek, hogy ez mit jelentene.

Szerintem ez az együttműködés alapja. Természetesen, ha történnek szabálytalan és vállalhatatlan dolgok, azt fel fogjuk vetni. Az első találkozásomon, amikor ez megtörténik, az újonnan megválasztott vagy megerősített, egyébként elég instabil helyzetben lévő román miniszterelnökkel, akkor fel fogom ezt vetni.

Azt tudom önnek mondani még Lengyelország kapcsán, hogy megint valami megfoghatatlan liberálglobalizmusról kérdez, hogy arról beszéltem. Nem, képzelje el, amikor a krakkói érsekkel beszélgettem hosszan, egy órán keresztül az irodájában, akkor nem beszéltünk liberálglobalizmusról. Amikor megkoszorúztam Karol Wojtyła, II. János Pál szobrát a krakkói székesegyház előtt minden magyar ember nevében, vagy amikor a közös, magyar-lengyel királyaink és királynőink sírját koszorúztam meg a krakkói székesegyházban, nem beszéltem senkivel liberálglobalizmusról.

Mint ahogy azt is elfelejtette ön elmondani a saját, egyre fogyatkozó számú követőinek, hogy amikor Karol Nawrocki elnökkel találkoztam Lengyelországban ‑ merthogy nemcsak Donald Tusk miniszterelnökkel találkoztam, hanem a lengyel politikai szféra minden vezetőjével ‑, akkor sem beszéltünk liberálglobalizmusról, bármit is jelentsen az, egyébként Donald Tuskkal sem. Érdemes önnek is ellátogatnia, mert arról kevesebbet beszélt, hogy hova jutott el Lengyelország ebben az utolsó 10-15 évben, és azt javaslom a másik két frakcióvezetőnek is.

Bujdosó frakcióvezető asszony már említette, hogy Magyarország mennyivel járt például Lengyelország előtt. Ha most elmennek Krakkóba, Wrocławba, Varsóba, Gdańskba ‑ de mondhatnám bármelyik lengyel települést ‑, akkor egyszerre fognak meghökkenni és egy nagyon nagy szomorúságot érezni, hogy hova juthattunk volna el mi, magyarok is ebben a 10-15 évben, ha önök közösen (A Fidesz- és a KDNP-frakcióra mutat.) nem lopják el a magyar emberek pénzét, sok-sok ezer milliárd forintot. (Taps a TISZA padsoraiban.)

(Gulyás Gergely felé fordulva:) Ha ellátogatnak ‑ és javaslom, frakcióvezető úr, hagyja itthon az autót, bár tudom, hogy szeret autóval közlekedni ‑, próbálja ki a vasutat. Próbálja ki a lengyel vasutat, ami a magyarnál sokkal rosszabb állapotban volt, amikor önök átvették 2010-ben a kormányzást. Most pedig úgy fogja magát érezni, mintha valahol Nyugat-Európában járna. Föl tud ülni Krakkóban, de még más, déli, délebbi városokban is a gyorsvasútra: 220 kilométer/órával fog menni, kapaszkodjon! De jövőre már 250-300 kilométer/órával fog haladni Krakkó és Varsó között a gyorsvasút; sőt épül a nyugat-keleti tengely is fönt északon. Mindezt, Toroczkai elnök úr, az önök által kárhoztatott uniós fejlesztési forrásokból.

Szerintem nagyon fontos az például, hogy ma konkrét projekttervet fogunk mutatni a V4-es partnereinknek a Varsó-Prága-Pozsony-Budapest gyorsvasút kiépítési lehetőségeiről. Erről sokat beszéltek már, Lengyelországban szerencsére már nagyrészt ez kiépült, más országokban még nem. Erre külön tudnánk valószínűleg uniós forrást kapni a hétéves költségvetési keretből. Szerintem ez nagyon fontos lenne.

Fontos lenne egy eddigieknél erősebb kulturális együttműködés. Sokan nem is tudnak róla, megmondom őszintén, én sem tudtam róla, hogy van egy Visegrádi Alap, évi, talán 200 millió euróval. Ennek sokkal nagyobb szerepet kell és lehet adni. Fogok egyeztetni a miniszterelnökökkel arról, hogy ebbe fizessünk bele mindannyian többet, és próbáljuk erősíteni az egyébként meglévő közös, közép-európai identitást.

(Toroczkai László felé fordulva:) Ahogy egyre többen fogalmaznak, a liberálglobalista világban, kedves elnök úr, Európa szíve manapság Közép-Európában dobog. És ezt nem csak mi mondjuk. Ezt egyre többen látják, és ez jelenti a gazdaságot, jelent társadalmi kérdéseket, a biztonságot, és szerintem erre építeni kell, nem leépíteni kell ezeket a kapcsolatokat.

(Gulyás Gergely felé fordulva:) És lehet, hogy a frakcióvezető úrnak abban igaza volt, hogy volt időszak, amikor a visegrádi négyek együttműködése erős volt, de nem azért szakadt meg ez a visegrádi négyek együttműködés, nem azért került mélypontra, amit ön mondott. Egyáltalán nem. Önök, kedves frakcióvezető úr, Vlagyimir Putyint választották. Oroszországot. (Nagy taps a TISZA padsoraiban. Gulyás Gergely közbeszól.) És ezt Lengyelország nem nyeli le. (A TISZA-frakcióban többen bólogatnak.) Tudja, ezt Lengyelország nem nyeli le. Pedig nagyon hasonló a történelmünk. Bár, ha versenyezni kell, akkor lehet, hogy a lengyeleknek még szomorúbb és még nehezebb, mint a magyar, de ez egy nehéz verseny. Ők nem felejtették el, honnan jöttek, hogy mit (Ujjaival idézőjelet formálva:) köszönhetnek Oroszországnak. És nem alkudtak. És az elveikből nem adtak föl semmit. Önök igen. (Gulyás Gergely a fejével nemet int.)

Lehet, hogy ön személy szerint nem, de megint azt tudom mondani: ön ott ül azok között (A Fidesz-frakcióra mutat.), ott ül egy frakcióban Szijjártó Péterrel, aki Szergej Lavrovtól átvette a kitüntetést, elfelejtette visszaadni; lehet, hogy hűtőmágnesként ma is ki van téve a hűtőszekrényére. (Derültség a TISZA padsoraiban.) Büszke rá, büszke arra, hogy inkább Oroszországot tájékoztatta az európai miniszteri ülésekről, forródróton volt egy olyan országgal, amely lerohant, vagyis megpróbált lerohanni egy független európai országot. Ez az oka, ez az egyik oka annak, hogy a lengyel nép és a lengyel politikai vezetés azt mondta, hogy eddig és ne tovább!

Pedig, higgye el, vérzett a szívük. A lengyelek ugyanolyan fontosnak tartják a lengyel-magyar barátságot. Bármerre jártam, akár korábban magánemberként, akár most miniszterelnökként, mindenki örül, hogy a magyar-lengyel barátság, ez az ezeréves, nagyon speciális viszony, ami tényleg példátlan Európában, újra visszatér oda, ahol volt.

(Toroczkai László felé fordulva:) Egészen felemelő volt, egészen felemelő volt, kedves Toroczkai elnök úr, magyar miniszterelnökként végigsétálni a lengyel miniszterelnökkel Gdańsk utcáin, több ezer emberrel találkozni, lengyelekkel és magyarokkal, hallani őket lengyelül és magyarul beszélni a lengyel-magyar barátságról, és örülni. Azt kívánom önöknek, hogy egyszer önöknek is legyen lehetőségük ezt akár magánemberként, akár miniszterelnökként, bárhogyan végigélni. Higgyék el, nem a lengyeleken múlott!

És még egy dolgot elfelejtett megemlíteni a frakcióvezető úr: a lengyel vezetés nem nyeli azt le, mint ahogy valószínűleg semelyik normális, szuverén ország vezetése nem nyeli le, ha politikusbűnözőket, akiket több tucat súlyos bűncselekmény elkövetésével vádolnak a hazájukban ‑ igazságügyi minisztert, más vezetőket ‑, akkor ők elmenekülhetnek és menedékjogot kaphatnak Vlagyimir Putyin barátaitól. (A fejével nemet intve:) Hm, ezt nem nyeli le egyetlen normális, szuverén ország sem. (Taps a TISZA padsoraiban.)

Mert az, hogy Rétvári Bence nem beszélt egy szót sem tulajdonképpen a lengyel-magyar barátságról, az egy dolog. De ön (Gulyás Gergelyre mutat.) elfelejtett arról beszélni, hogy Ziobro ‑ ön biztos sokszor találkozott vele személyesen (Gulyás Gergely a fejével nemet int.) ‑, elfelejtett arról beszélni, hogy a lengyel volt igazságügyi minisztert, akit nem tudom, hány tucat ügyben vádolnak, miért nem hagyták, hogy a saját hazájában, egy európai uniós tagállamban az igazságszolgáltatás elé állítsák. És arról sem beszélt, hogy hány millió forint közpénzébe került ennek az embernek az itteni bújtatása. Kinek a lakásában lakott Ziobro, kedves Gulyás Gergely, kedves Panyi Miklós? Romanovsky, a másik idemenekített ember, kinek a lakásában lakott? Hány millió forintot kaptak ezek a lengyel bűnözők a magyar emberektől az Alapjogokért Központon keresztül? (Gulyás Gergely: Fogalmam sincs.) 5 millió forintot havonta? Erről miért nem beszél? Fogalma sincs? Akkor kérdezze meg Szánthó Miklóst! Kérdezze meg Szánthó Miklóst, hogy kinek a lakásában laktak ezek a bűnözők!

És én meg önt kérdezem, hogy miért nem adták ki ezeket az embereket egy másik európai uniós országnak. Talán csak nem arra számítottak, hogy ha megindul a Tisztítótűz művelet, ha létrejön a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatal, és végre-valahára elindulnak a valódi büntetőeljárások, akkor önök is cserébe, esetleg kaphatnak valahol menedékjogot, hogy ne kelljen Csádba menni vagy Kalinyingrádba vagy Moszkvába?

(9.50)

Nem ez az oka? Csodálkozik, hogy ezt nem vette tudomásul egy ezeréves büszke nemzet, mint Lengyelország? Önök milliókat fizettek ki ezeknek az embereknek, egyiküknek még talán magyar állampolgárságot is adott a most leköszönő köztársasági elnök. Önök ezekről nem beszéltek, ezekről nem kérdezték meg a magyar embereket. Önök feláldozták Vlagyimir Putyin és lengyel politikusbűnözők oltárán az ezeréves lengyel-magyar barátságot, mi pedig újraépítjük. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps a kormánypárt soraiban.)