Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Üdvözöljük, hogy végre megindult az a folyamat, ami a közteherviselés alól kibújni akaró multinacionális vállalatok megadóztatására irányul, még úgy is, hogy látjuk, hogy rendkívül gyenge és tökéletlen. A globális minimumadóra szükség van és szükség is lesz annak továbbfejlesztésére, illetve a kivételek csökkentésére, az adóparadicsomok felszámolására és az adómérték további növelésére is a jövőben. Bár a törvényjavaslatot a kormány terjesztette be, aki követi az eseményeket, az tudja, hogy ebben a kérdésben is az a helyzet, hogy a jelenlegi magyar kormány a multinacionális vállalatok érdekeinek készséges kiszolgálója. Nem véletlenül nézett ki úgy a kormánypárti vezérszónokok sora, mint amikor a négyéves kislányommal fogorvoshoz kellett mennünk.

De hát ez a kritikátlan kiszolgálás tökéletes ellentétben áll mind Magyarország, mind a többi nemzetállam érdekeivel. Abban a globális gazdasági rendszerben, amit egyre inkább a multinacionális cégek uralnak, a nemzetállamok érdeke a multik megfékezése, minimum közteherviselésre kényszerítése volt, a jelenlegi magyar kormány viszont ezzel szemben a kevesebb szabályozásért harcol, ami egyértelműen a multik érdeke. Bolond módon azt hiszik, hogy ebből hasznot húzhatnak, ám ha vannak is ilyen pillanatnyi és múló hasznok, amik megjelennek, ezek nem pótolják a hosszú távú veszteséget.

A lefelé tartó adóverseny az, amiben a kormány sikeresnek gondolja magát. Varga Mihály miniszter úr expozéjában még büszkén ki is emelte, hogy mennyire erős célja a Fidesz-KDNP-kormánynak, hogy alacsonyan tartsa a multinacionális cégek adóztatását. Ez arról szól, hogy egyes országok az adók csökkentésével vagy más pénzügyi ösztönzőkkel próbálják a multinacionális vállalatokat, illetve azok befektetéseit a saját országukba csábítani. Ennek az eredménye a társaságiadó-kulcsok folyamatos csökkenése, ami a multik oldalán nyereséget jelent, iszonyatos vagyonok halmozódnak fel a multik oldalán, amit adóparadicsomokban tartanak, a másik oldalon viszont egyre nagyobb a deficit. Egyre nagyobb deficit mutatkozik a közszolgáltatások finanszírozásában, amit máshonnan, a saját lakosság magasabb adóterheléséből kell előteremteni, vagy a közszolgáltatások színvonalának a lerontásával kell a költségeket csökkenteni úgy, ahogy azt jelenleg a magyar kormány csinálja, az emberekre hagyva, hogy gondoskodjanak a saját egészségükről, oktatásukról, utazásukról; persze ha tudnak.

Érdemes megnézni, mert kézzelfogható mára már ennek a lefelé tartó adóversenynek az egyértelmű következménye Magyarországon.

Miről beszéltem? Az utazásról beszéltem. Érdemes megnézni, hogy milyen állapotban van a Magyar Államvasutak.

(14.30)

Gyakorlatilag most már nem azt írja ki a nagy táblára a MÁV, hogy mennyit késnek az adott járatok, hanem azt írja ki, amennyiben véletlenül nem késnek, és még azt sem biztos, hogy be tudják tartani. Gyakorlatilag csomagban közlik, hogy a következő vonatok késni fognak; már azt sem mindig merik odaírni, hogy mennyit. Leépült az egyik legfontosabb magyar közszolgáltatás.

De hogyha hazánk egészségügyi ellátásának színvonalát nézzük, ott sem rózsásabb a helyzet. Ha ma valaki elmegy egy ügyeleti orvoshoz például a SOTE-ra, akkor messze nem biztos, hogy orvossal fog találkozni. Egy medika megvizsgálja, majd aztán kétségbeesett telefonos segítséget kér az ügyeletes orvostól, akiről nem tudjuk, hogy hol van; és gyakorlatilag az egészségügyi ellátórendszer színvonala ma már alig-alig alkalmas arra, hogy a közszolgáltatás minimumszínvonalát biztosítsa, ha egyáltalán alkalmas.

De nagyon jó példa az oktatás, hogy az adóparadicsomi adószintek és az ezzel párhuzamosan leépülő közszolgáltatások mit eredményeznek a közoktatásban. Mai hír, hogy 1500 diploma nélküli, pedagógusmunkát végző munkatársat foglalkoztat a magyar közoktatás; mert már ‑ bár önök tagadják, hogy pedagógushiány van ‑ nincs elégséges munkaerő arra, hogy feltöltsenek minden álláshelyet. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy csak ebben a tanévben van olyan iskola, ahol több mint 15 pedagógus hagyta el a pályát ‑ nem egy vidéki kistelepülésen, Budapest belvárosában.

Szóval, a lefelé tartó adóversenynek nincsenek nyertesei az országok között. Ennek a nyertesei csak az országokat egymás ellen kijátszó multik tudnak lenni. Hiába tette az Orbán-kormány adóparadicsommá Magyarországot a 9 százalékos társaságiadó-kulccsal, ez csak addig jelent ideiglenes előnyt számunkra, amíg valaki alá nem ígér; és ez meg fog történni. Ez pedig csökkenti az egyes országok, így Magyarország adóbevételét is.

Érdemes megnézni azt, hogy a 2024. évi költségvetés tervezetében mindösszesen 1153 milliárd forint szerepel társaságiadó-bevételként a költségvetés tervezetében. Ezzel szemben a személyijövedelemadó-bevételek 4476 milliárdot tesznek ki. És érdemes megnézni, mert sokkal plasztikusabb, ha úgy vizsgáljuk, hogy amennyiben egy cég nyereséget termel ‑ és értelemszerűen ez a célja, és ez így is van jól ‑, akkor egy cég 9 százalékos adóteherrel kell hogy szembenézzen, ezzel szemben egy magánszemély az ő nyeresége vagy az ő bevétele után 15 százalékos adóteherrel szembesül.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy értelemszerűen a cégek költségeket tudnak szembeállítani a bevételeikkel, míg, legyünk őszinték, a személyijövedelemadó-rendszer nem vagy alig-alig ad arra lehetőséget, hogy egyébként hétköznapi életünk természetes költségeit levonjuk az adóköteles jövedelmünkből.

Ordító aránytalanság, a józan ész és az ép erkölcsi érzék is azt diktálja, hogy ezt az aránytalanságot felszámoljuk, igenis a multik is fizessenek legalább ugyanolyan arányban adót, mint az emberek. Ezt célozza a globális minimumadó, az országok ugyanis már régen rájöttek, hogy csak összefogva tudják érdekeiket rákényszeríteni a globális tőkére.

Ez természetesen annak az Orbán-kormánynak, amely a másik kijátszására, a potyautasságra és a multik kiszolgálására építi politikáját, leginkább gazdaságpolitikáját, persze eddig nem tetszett. Akadályozták is, ahol csak tudták, a folyamatot, végül kiharcolták, hogy Magyarországon az adót csak hosszú, tízéves átmeneti időszak után kelljen teljes egészében alkalmazni. Ez szégyen, tisztelt képviselőtársaim, nem siker!

A multinacionális vállalatok gátlástalan kiszolgálásával ugyanis az országnak és a gazdaságnak nincs haszna, legfeljebb egy szűk elitnek. A közhiedelemmel ellentétben az adóparadicsomokban nem jó élni, nem jó őslakosnak lenni, nagy szegénység jellemzi általában az adóparadicsomokat, a pénzes bankáreliten és az ott nyaraló külföldi gazdagokon kívül nem élnek jómódban az ilyen országokban élők.

Az ország számára az egyre több működőtőke-befektetés ára nemcsak az alacsony adó, hanem az egyre masszívabb támogatások vagy a közpénzen megvalósított infrastrukturális beruházások is jellemzik. Ez persze a betonozások és a csőfektetések erejéig hasznos a Mészáros és Mészáros Kft.-nek, de senki másnak nem az.

A működőtőke-vonzó politika csődje éppen azt mutatja meg, ami most történik. A korábban megváltónak kikiáltott autóipar válságba jutott, és most óriási mennyiségű közpénzen ‑ tehát mindannyiunk pénzén ‑ ezermilliárdokkal kell kisegíteni az autógyárakat, idehozva akkumulátoripart, ami segítheti a túlélésüket, teszem hozzá, hogy az akkumulátoripar működéséhez szükséges infrastruktúrát nem támogatásként adja oda a magyar állam ezeknek a cégeknek, hanem csak úgy. Mint hogyha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy infrastruktúrát fejlesztünk cégeknek úgy, hogy egyébként a magyar közműhálózat állapota ‑ csak hogy egy ellenpéldát is mondjak, és amit egyébként az itt élő honfitársaink használnak ‑ egészen kritikán aluli állapotban van.

Azt az akkumulátoripart hozzák most ide, ami súlyos környezeti és erőforrásválságot fog okozni, újabb és újabb költségeket okozva a köznek, mindannyiunknak, miközben alig adóznak, a foglalkoztatási hatása teljesen elhanyagolható, nem véletlen hoznak ide külföldi munkavállalókat ezeknek a cégeknek a működtetésére. A technológiai innovációs hozadéka elhanyagolható, hiszen pontosan látjuk, hogy egyébként a kutatás-fejlesztést jellemzően Nyugat-Európában tartják, és a legtöbb ilyen cég csak összeszerelteti, és összeszerelő üzemként használja hazánkat.

A hazai gazdaságra gyakorolt húzóereje megint csak elhanyagolható ezeknek a cégeknek. A magyar gazdaság szuverenitása ‑ bocsánat a kifejezésért ‑ a béka feneke alá került: 60 százalék feletti külföldi tulajdonosi aránnyal ezen a módon nem lesz egészséges és erős a magyar gazdaság.

Ehelyett az LMP azt ajánlja: más országokkal, elsősorban kelet-európai sorstársainkkal, de az egész Európai Unióval összefogva kell magasabb adófizetésre kényszeríteni a multikat, hogy ezek a cégek is igenis vegyék ki a részüket a közteherviselésből. Hiszen olyan kihívások és válságok közelednek ‑ élükön a klíma- és ökológiai válsággal ‑, amit nem lehet kezelni anélkül, hogy a multinacionális cégek ne vennének részt megfelelő mértékben a közteherviselésben úgy, hogy egyébként ennek a klíma- és ökológiai válságnak az előidézői elsősorban a multinacionális cégek. Köszönöm, hogy meghallgattak.