Izer Norbert

IZER NORBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselők! Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást és az aktív vitát. Igyekszem reagálni a felvetésekre, de az első gondolatom mégis az, hogy ha jól értettem, a legtöbb képviselői felszólalásból pozitív reakciókat lehetett kihallani, tehát összességében, a kritikák ellenére is, ha jól értem, a legtöbb párt támogatni fogja ezt az előterjesztést.

Valóban elhangzott az az expozéban is miniszter úr szájából, illetve több képviselő felvetette, hogy milyen energia volt ennek a javaslatcsomagnak az összeállításában. Ezt én is hadd erősítsem meg, hogy talán a legnagyobb horderejű változást tudtuk kifejteni egy nemzetközi adóirányelvre vagy adójavaslatra, így rengeteget formálódott ez a javaslatcsomag.

És ahogy el is hangzott, az eddigi ellenző álláspontból Magyarország azért tudta elfogadni ezt a jelenlegi változatát a globális minimumadónak, mert annyit javult már a feltételrendszere, hogy az már nem sérti magyar cégek versenyképességét, és gyakorlatilag a lehető legszűkebbre szorítottuk azt a negatív hatást, amit az eredeti, kezdeti javaslat jelentett volna.

(14.40)

És akkor szeretnék reagálni a képviselők felvetéseire tételesen.

Varju képviselő úr több felvetés mellett jelezte azt, hogy nem adóztatjuk meg a nagy cégeket és ezt méltatlannak tartja. A mostani javaslat mégiscsak arról szól, hogy bevezetünk egy adót a nemzetközi vállalatok magyarországi leányvállalatára, illetve akár a nemzetközi vállalatokra magukra is, ha más országban nem kooperálnak vagy nem fizetik be a minimumadót. Tehát ez a mostani javaslatcsomag egy adóemelés a nemzetközi vállalatoknak. Az is igaz, ami az expozéban is elhangzott, hogy cserébe a lehető legkisebb mértékű az adóemelés, amit a nemzetközi szabályrendszer megenged.

Tehát a célunk az, hogy a lehető legversenyképesebbek maradjanak a magyar cégek, és egyetértve más elhangzott felvetésekkel, nem cél az, hogy az irányelv automatikus, gondolkozás nélküli átültetésével letudjuk ezt a feladatot, hanem olyan helyzetet kellett teremteni, hogy a lehető legjobban jöjjenek ki belőle a magyar vállalkozások.

Nacsa képviselő úr is említett két, talán technikainak tűnő pontot. Az egyik a magyar számvitel használhatósága, a másik pedig a halasztott adó bevezetése. Számviteli kérdésekről ritkán beszélgetünk itt a parlamentben, de ezt a két pontot azért emelném ki, mert a magyar számvitel használhatósága egy óriási adminisztratív előny a magyar cégeknek, hogy nem kell feltétlenül az anyavállalat által használt nemzetközi sztenderdek szerint átszámolni az összes pénzügyi beszámolóját vagy kimutatását. A halasztott adó bevezetése megint csak egy reformértékű óriási előny a magyar cégeknek, ugyanis a legtöbb nemzetközi cég ezt a halasztottadó-rendszert ismeri, és a globális minimumadó ennek tudatában készült el. Tehát azok az országok vagy azok a vállalkozások, amelyeknek nincs halasztott adója, versenyhátrányba kerülnének. A mostani javaslat ezt is helyre tenné.

Hiszékeny képviselő úr felszólalásából azt emelném ki, hogy káros adóversenyt említett, és hogy Magyarország is erre rátett egy lapáttal. Én azt gondolom, régóta mondjuk azt, hogy Magyarország nem adóparadicsom, kikérjük magunknak. Látjuk, hogy milyen országok vannak az adóparadicsomok listáján. Magyarország nagyon-nagyon messze van ezektől a cégektől. Most szerintem érdekes lesz megnézni majd az egyes országokban, hogy ki milyen összegeket szed be a globális minimumadóból, és látni fogjuk, hogy Magyarország messze nem lesz azon országok között, ahol ez a minimumadó óriási adóbevételeket generál.

Ennek mi az oka? Az egyik legfontosabb oka, hogy Magyarországon van egy helyi iparűzési adó nevű adónemünk, amiről sikerült elérnünk, hogy szintén beszámítódik ebbe a szabályrendszerbe. Tehát amikor egy cég terhelését nézzük, majdnem minden felszólaló, mindenki a társaságiadó-kulcs mértékét hasonlítgatja össze, senki nem veszi a fáradságot ahhoz, hogy megnézze, hogy az egyes országokban van‑e esetleg másfajta adó, ami a vállalkozásokat generálisan sújtja.

Magyarországon az önkormányzatok finanszírozásának gyakorlatilag a bázisát adó adónem az iparűzési adó. Ez is egy olyan adó, ami a legtöbb vállalkozás iparűzési tevékenységét sújtja. Igenis ezt hozzá kell adni a vállalatok adóterheléséhez. És amikor megnézzük, hogy egy cég mennyit fizet Magyarországon, meg mennyit fizet egy külföldi államban, akkor igenis azokat az adókat is hozzá kell számítani, amelyek úgymond a jövedelmet adóztatják, tehát a profitját adóztatják a cégeknek, illetve levonható vagy beszámítható adónak minősülnek. Ebből az összevetésből ki fog derülni, hogy Magyarország nagyon-nagyon messze van az adóparadicsomi állapotoktól. Cserébe, ahogy mondtam is, megpróbáljuk mindig a lehető legversenyképesebb szintre beállítani ezeket az adókat.

Az is elhangzott, hogy a káros adóverseny a nevéből kifolyólag káros. Mi azt gondoljuk, hogy az adóverseny, mint a legtöbb verseny, szerencsés, tehát a versenyt támogatni kell. A versenyt támogatni kell akkor, ha valódi gazdasági tevékenységekért folyik ez a verseny. Tehát az adócsalás, adóelkerülés szitokszó nálunk is. Magyarország élenjáró azokban a vitákban, elsőként csatlakozunk azokhoz az eszközökhöz, amik az adóelkerülést vagy akár az adóalapok erózióját vagy a nyereségátcsoportosítást támogatnák. Tehát Magyarország minden eszközzel küzd az adócsalás és az adóelkerülés ellen.

Viszont az, hogy idevonzzunk egy befektetőt, idevonzzunk egy gyárat, idehozzunk egy szolgáltatóközpontot, azt gondolom, egy fair, korrekt versenyben egy nemes cél, és én azt gondolom, fontos is, hogy fennmaradjon ez a verseny, tehát igenis tudjunk akár nyugat-európai uniós tagországokkal versenyezni azért, hogy Magyarországon valósuljon meg egy szolgáltatóközpont, ne pedig egy másik uniós tagállamban. Úgyhogy azt gondolom, hogy ez egy nemes verseny.

A káros adóverseny azokra a befektetésekre igaz lehet, amelyek nem valódi gazdasági tevékenységet szolgálnak, ahogy elhangzott, az offshore tevékenységek, ezek mind olyanok, amiket Magyarország határozottan a legtöbb eszközzel, ami a kezünkben van, ellenez, és harcolunk ellene.

Z. Kárpát képviselő úr kérdezte, mi van a jogdíjakkal, hogyan talicskázhatják ki a nemzetközi cégek akár a jogdíj, akár a know-how, akár mindenféle különleges módszerrel a pénzt Magyarországról. Ki kell ábrándítanom képviselő urat: nem tudják kitalicskázni a cégek ezeket a pénzeket. Magyarország évek óta, sőt azt mondom, hogy elsőként bevezette már a transzferárazási szabályokat, mikor a társaságiadó-rendszer kialakult. Tehát nagyon határozottan meg van határozva, hogy milyen összegeket lehet kifizetni jogdíjként, know-how-ként. Tehát mindenféle nemzetközi összehasonlító elemzéseket kell végezni, és kvázi piaci árat kell fizetni ezekért a szolgáltatásokért. Tehát van egy szabályrendszer, egy világszintű, OECD által koordinált szabályrendszer, amely ezeknek a kifizetéseknek az összegét korlátozza. Felső korlát ilyen szempontból maga a piaci ár, tehát piaci áron bármit lehet csinálni, piaci ár fölött pedig nyilván bünteti az adórendszer, ha valami ilyen tranzakció történik.

Apáti képviselő úr felszólalásában nagyon sok érdekesség volt. Legelsőként pont talán a zsarolás szó hangzott el. Ennyire nem fogalmaznék erősen, de nagyon kifinomult rendszer az, amit az OECD és a világ vezető országai kitaláltak. Tehát egy olyan rendszer van kitalálva, amely gyakorlatilag azt teszi lehetővé, hogy ha valaki nem csatlakozik a rendszerhez, akkor is hatással lesz ez a rendszer az adott országban lévő vállalkozásokra. Tehát Magyarországnak ezért is érdeke most már bevezetni és működtetni ezt az adót, mert ha nem tennénk meg, mások fölöznék le úgymond a 15 százalék és az effektív adókulcs közötti különbözetet. Tehát valóban egy nagyon szofisztikált, nagyon cizellált adórendszerről beszélünk.

Az is elhangzott Apáti képviselő úr felszólalásában, hogy ha esetleg nő az adó, akkor mi biztosítja, hogy ezek a cégek nem fognak majd munkabért csökkenteni és nem szedik a sátorfájukat. Ez egy érdekes gondolat, és azt gondolom, hogy jól ellentétbe állítható itt a Házban, amikor főleg így baloldalról majdnem mindenki adóemelést szeretne, és azt követeli, hogy legyen adóemelés, és ez a gondolat is érdekes, hogy ha adóemelés van, akkor nem lesz‑e abból bércsökkentés vagy esetleg kirúgás. Pont ezért mondjuk mi is, hogy nem az adóemelés a megoldás, tehát nem az adóemeléssel kell adott esetben több adót beszedni, hanem ösztönözni kell a cégeket a többletteljesítményre, hagyni kell őket növekedni, hagyni kell őket gazdálkodni, és az alacsony adókat nyilván be kell szedni, de alacsonyan tartani.

Azt, hogy az elmúlt időszakban ez jól sikerült, azt gondolom, mi sem bizonyítja jobban, hogy csúcson van a foglalkoztatás. Elég komoly gazdasági nehézségek voltak az elmúlt időszakban, és ennek ellenére 4,7 millió magánszemély dolgozik Magyarországon. Tehát a magyar adórendszer nagyon erőteljesen támogatja a foglalkoztatást, és látszik is a számokból, hogy nem a munkásokhoz, nem a dolgozó kollégákhoz nyúlnak a cégek. Lehet, hogy sok mindenen spórolnak, de nem a munkaerőn, és ez kifejezett célja a magyar munkaerő-politikának is és a magyar adópolitikának is.

Válaszolok a kérdésére a képviselő úrnak, hogy ez a 100 milliárd forint környéki összeg az, amivel mi is kalkulálunk. Pontosan 96 milliárd forint jött ki a mi számításaink szerint. Nyilván ez majd több év távlatában fog jelentkezni. A globális minimumadó úgy fog elindulni, hogy egy jó másfél-kétéves rákészülési, bevezetési időszak van. Tehát az első adóforintok majd csak 2026 után fognak befolyni. De a lényeg az, hogy ez a rendszer innentől valóban fog némi adóbevételt hozni Magyarország számára, viszont azt látjuk, hogy ez a 100 milliárd forint nagyságrendileg azt jelenti, hogy nem lesz egy olyan tehernövekedése a vállalatoknak, ami a versenyképességüket vagy akár a munkavállalók pozícióit veszélyeztetné.

Szintén felmerült a kérdés, hogy a Google, a Facebook hogy kerülheti el ezt az adót. Az a jó hírem van, hogy nem kerülheti el, a Google és a Facebook alanya ennek az adónak, tehát ők is fizetik ezt az adót.

Az első napirendi pontnál beszéltünk az adótörvények kapcsán a reklámadóról. Én azt említettem, hogy globális szinten van egy másik pillér is, ami eleinte kifejezetten csak a digitális cégekre vonatkozott, most már a világ gyakorlatilag top száz vállalatát kívánja megadóztatni. Na, ez az, ami még folyamatban van.

(14.50)

Tehát párhuzamosan a globális minimumadóval van egy másik kezdeményezés, ami az igazán nagy multikat akarja megadóztatni, az még folyamatban van. Viszont ez a mostani javaslat itt ‑ Európában legalábbis ‑ beérett, és ennek alanya ugyanúgy a Google és a Facebook, tehát ilyen szempontból ez a kérés meg fog tudni valósulni.

És végül Csárdi képviselő úr felvetésére, hogy gyenge és tökéletlen ez a javaslatcsomag. Én azt gondolom, az egyik lebonyolultabb adószabály, amit mi is láttunk, tehát az OECD-vel és az Unióval való éveken át tartó vitáinknak vagy egyeztetéseinknek az egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy még ha ez az adószint kompromisszumos is, hogy legyen 15 százalék, de az igazi teher az, ha a vállalkozásokra egy óriási adminisztrációt terhelünk.

És azt lássuk, hogy ez a globális minimumadó nem lesz könnyű adminisztratív szempontból, tehát nem lesz könnyű ennek megfelelni, úgyhogy a vállalkozásoknak, annak a 3000 cégnek, amelyik érintett Magyarországon, ez egy komoly kihívás, hogy hogyan fog tudni megfelelni ennek. Tehát nem azt mondom, hogy gyenge és tökéletlen és még növelni kéne, hanem igazából egy rendkívül komplex rendszer, amit egyszerűsíteni kéne. Tehát ha még van mód ezeken változtatni, akkor nyilván az egyszerűsítés, az áramvonalasság felé kell elmenni.

És itt is nagyon fontos kiemelni, Csárdi képviselő úr is azt mondta, hogy igen, rátértünk a lefele mutató adóversenyre, és képviselő úr összehasonlította a taokulcsot, tehát a társaságiadó-kulcsot és a magánszemélyeket érintő szja-kulcsot. Ilyen összevetést én nem nagyon láttam, hogy ezeket jól össze lehet párosítani, hiszen az egyik a másik után következik. Tehát amikor van egy vállalkozás, a vállalkozás nyilván rengeteg embert foglalkoztat és fizet nekik munkabért, tehát a vállalkozási szintű és a magánszemélyi szintű adózást nem lehet keverni, tehát a kettőnek az összehasonlítása ilyen szempontból nem szerencsés. Ráadásul a taobevételt és az szja-bevételt sem szerencsés összehasonlítani, hiszen az egyiket 330 ezer cég fizeti, annak is a többségét vélhetően a legfelső fél százalék, a magánszemélyek pedig mondjuk 5,5 millióan vannak, tehát nagyon nehéz ezt a kettőt összehasonlítani.

Úgyhogy röviden összefoglalva én azt gondolom, hogy a globális minimumadó bevezetése most már szükségszerű, lehetőségeink szerint a leginkább versenyképes módon próbáltuk bevezetni, tehát igyekeztünk azokat a kedvezményeket kihasználni, amelyek biztosítottak voltak. Mi azt látjuk, hogy ez az adó a magyar cégek versenyképességét nem fogja érdemben csökkenteni, de az biztos, hogy adminisztratív szempontból a legtöbb cégnek erre fel kell készülnie.

És egy jó hír a legvégére: ahogy mondtam is, körülbelül 3000 céget érint ez az intézkedéscsomag, ami azt jelenti, hogy a társasági adót fizető cégeknek az 1 százalékát érinti. Tehát a 99 százalék, amelyik társasági adót fizet, nem érintett ezzel a komplex javaslatcsomaggal, és nyilván a magyar gazdaság tartópillérét jelentő kis- és középvállalkozásokat pedig, amelyek kata- és kivaalanyok, nyilvánvalóan nem érinti ez a módosítás, hiszen ez csak a legnagyobb cégekre vonatkozik. Úgyhogy én abban bízom, hogy a gazdaság túlnyomó többségét nem befolyásolja semmilyen módon ez a javaslat, és a cégeink 1 százalékának pedig, amelyeket érint, a lehető legversenyképesebb formában tudtuk megvalósítani.

Úgyhogy kérem, hogy támogassák majd a szavazáskor az előterjesztést. Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök asszony. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)