Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlamentben megszokott, hogy érvek és ellenérvek csapnak össze, de azért a számok makacs dolgok, és van előttem két számadat, amit kormánypárti képviselőtársaink sem szoktak vitatni ‑ hozzáteszem, hogy én sem.

Az első számadat szerint a februári infláció még mindig 25,4 százalékos volt. Minimális csökkenés után egy platón tetőzésnek tűnik ez a helyzet, tehát reméljük, hogy elindul minél hamarabb lefelé. Én lennék a legboldogabb, ha év végére egy számjegyű inflációt érnénk el, de hozzáteszem, ha decemberben 9 százalék lesz az infláció, éves átlagban még mindig 17 százalék fölötti átlagot fog jelenteni.

Ami viszont brutális, húsbavágó adat, az az élelmiszer-drágulás még mindig kiemelkedő mértéke. Itt, ugye, 40 százalék fölötti adatokkal találkozunk az utóbbi hónapokban sorozatban, és nem látunk olyan nyugdíjjellegű kifizetést, nem látunk a keresetek között sem nagyon olyan kategóriát, amely 40 százalékkal növekedett volna, márpedig, ahogy vizsgáljuk honfitársaink élethelyzetét ‑ középosztálybelieket ‑, azt látjuk, hogy minél szegényebb egy család, a keresetének annál nagyobb részét fordítja élelmiszerre, jellemzően alapvető élelmiszerre, és ahol az árdrágulás különösen irritáló: gyermeknevelési cikkekre.

És azt látjuk, hogy még a családtámogatások is inflálódnak, tehát nincsen olyan bevételi forma a magyar családok életében, amely ezzel a brutális drágulással tartaná a lépést. Kijelenthető tehát: a kormány képtelen megfékezni a brutális inflációt, sőt a Fidesz által bevezetett hatósági ársapkák hosszú távon tovább rontanak a helyzeten, még nagyobb terhet pakolva a magyar családokra (Dr. Lukács László György: Így van!), ráadásul, mint kiderült, áruhiányhoz vezetnek, a kiskereskedőket pedig adott esetben tönkreteszik.

Éppen ezért a Jobbik-Konzervatívok közössége eltökélt abban, hogy a hatósági ársapkákat azonnal el kell törölni, a nélkülözőket pedig célzottan kell segíteni. Miért is érdemes eltörölni az ársapkákat? Lehet hat-hét alapvető élelmiszerfajta árát rögzíteni, bár ahogy látom, a csirkemell esetében ez sem sikerült maradéktalanul. De amíg a kormány nem tesz semmit az ellen, hogy további hat-hét ezer termék árába a nagykereskedők és a multicégek akadálytalanul építhetik be a vélt vagy valós költségeiket, addig az egész rendszer drágulni fog, sokkal nagyobb mértékben, mint a néhány, egy-két rögzített árnak az adott esetben stagnálása, de mint mondtam, ez sem sikerült minden esetben.

És azt is tökéletesen látjuk, hogy ezenközben a válságon a magyar államkasszának mintegy 1500 milliárd forintos többlet-adóbevétele van. Ez a többletbevétel jórészt áfabevételből áll, de inkább abból, hogy az infláció adta magas árakat kényszerülnek kifizetni a családok. A magas árak adótartalma magasabb; ezt az inflációs extraprofitot pedig elteszi a kormányzat zsebre, elkölti más célokra: piramisépítésekre, cicomaberuházásokra.

Itt van közöttünk egy óriási filozófiai különbség: önök elköltik ezeket a pénzeket, mi ezt a többlet-adóbevételt egy az egyben, ahogy van, visszacsatornáznánk az érintett családok számára, és egy nemzeti élelmiszer-támogatási program, tehát egy NÉP keretein belül igazságos módon, a nélkülöző családokat is egészséges, jellemzően, és ahol lehet, hazai előállítású élelmiszerrel támogatnánk. Az egészséges hazai alatt értem a zöldséget, a gyümölcsöt, a gabonaféléket, a pékárut, a halat, a húst és még a tejtermékeket is, tehát egy igen széles palettán gondolkodunk, de az egészen biztos, hogy érdemes ezt valamihez viszonyítani.

A magyar szegénységi küszöb annyira rettenetesen alacsonyan van, hogy talán érdemes az európai mérések alapján mért szegénységi küszöböt megvizsgálni, és sajnos azt találjuk, hogy a magyar polgárok több mint fele az európai értelemben vett szegénységi küszöb alatt éli mindennapjait.

Én tehát a nemzeti élelmiszer-támogatási program felső határát nem húznám meg a KSH szegénységi küszöbénél. Egy tipikus élethelyzetben lévő pedagógus-házaspár, ahol két gyereket nevelnek, lehet, hogy fölötte van a KSH mérési szintjének, de biztos vagyok benne, hogy komoly segítséget nyújtana számukra, hogyha egy mérhető, akár több tízezer forintos támogatási összeghez tudnának jutni havonta. Hozzáteszem: a költségvetésben ennek forrása rendelkezésre áll. Az az extraprofit, az az extra adóbevétel, amire jórészt a kormány sem számított, mert nem tudta előre felmérni a válság hatásait, ott van, ebben az évben bekerül a kasszába.

A mi célunk tehát az, hogy ez az összeg, ez az 1500 milliárdos többlet egy az egyben kerüljön vissza az érintett családokhoz, csatornázzuk vissza ezt különböző jogcímeken. A nemzeti élelmiszer-támogatási program ennek zászlóshajója, de természetesen további ötleteink is lesznek. A kérdés az, hogy a kormány és közöttünk ez a filozófiai különbség feloldható‑e, önök tehát el kívánják költeni más célokra ezt az extra, váratlan és a családoktól az infláció, a válságok miatt beszedett adóbevételt, vagy partnerek a gondolatban, hogy ezt azt egészet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) csatornázzuk vissza az érintett és közöttük a nélkülöző családok számára is, mind a középosztálynak, mind pedig a nélkülözőknek is kedvezve. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)