Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő előterjesztés egy bizonyíték, bizonyíték arra, hogy Magyarországnak nincs felelős kormánya és nincs felelősen elfogadott költségvetése. Már március van, amikor elkezdünk beszélgetni arról, hogy mire is költenénk idén. Ez abszurd!

Magyarországon jó ideje rendeleti kormányzás zajlik, ami semmibe veszi a népképviseletet és legfőbb intézményét, az Országgyűlést. (Nacsa Lőrinc: Most tárgyaljuk!) Természetesen az uralkodó elitnek ez így nagyon is kényelmes, nem kell vitatkozni, indokolni, közlik a felső döntést és kész. Közben azért idetolnak egy sajtpapírt, amiben ugyan vannak számok, de sokat nem jelentenek, hiszen a végrehajtót, tehát a kormányt semmire sem kötelezi. Bármit bármikor átírhat, megváltoztathat. Mindazonáltal tartozunk annyival a választóinknak, hogy röviden elmondjuk, miként értékeljük ezt a módosított költségvetést.

Az egyik leginkább szembeszökő dolog, hogy hiába az új költségvetés, az elszabadult inflációra nem sikerült reagálni, leszámítva azt, hogy az ezermilliárdos inflációs extraprofitot, pluszadóbevételeket a kormány igyekszik zsebre tenni. De nincs általános közszolgálati béremelés, nemhogy rendes béremelés, de még inflációkövető emelés sem. Az oktatási dolgozóknak a már decemberben ígért 10 százalékon felül nincs semmi, és ez durván reálbércsökkenést eredményez számukra. Hiába, valahol be kell hozni a kínai akkumulátorgyárnak adott 320 milliárdos segélyt.

Megállapíthatjuk tehát, hogy az Európa-bajnok infláció következményeit az új költségvetés nem kezeli, ezzel gyakorlatilag megszorító politikát folytat. Az energiaválság, klíma- és ökológiai válság, a vízhiány és élelmiszerválság vagy a szociális válság területén sem látszik semmi reakció a valóságra. Mintha egy elefántcsonttoronyban élnének, ahol csak az számít, hogy szónokolhassanak Davosban a multimilliárdos befektetők és cégvezetők között, hiszen odavágynak, ennek a globális pénzügyi elitnek való megfelelés mozgatja a lépéseiket.

Ezért örülnek, amikor újabb külföldi beruházások érkeznek, pontosabban: sikerül sok száz milliárdnyi adóforintból idecsábítani őket, holott Magyarország már így is végletesen nyitott, végletesen kiszolgáltatott a globális piacoknak, szakadozó ellátási láncoknak és turbulenciáknak. A hazai gazdaság építését már teljesen elfelejtették, a multik mindenáron való idehozása, az öngyarmatosítás, ez az egy maradt meg célként. Ezt most az akkumulátorgyártás kapcsán tapasztaljuk, amire az átírt költségvetésben is vannak pluszforrások. Az úgynevezett térségi fejlesztési feladatok alatt 119 milliárd forintnyi beruházás látszik, amivel az akkumulátorgyártókat támogatjuk. Nincsenek viszont pluszforrások a hazai fejlesztésekre, az energiahatékonysági épületfelújításokra vagy a vízvisszatartásra, a most bőséges csapadék talajban való megtartására. A fenntarthatósági feladatok és közműellátások sor ugyan nő 23 milliárd forinttal, de nem lehet tudni pontosan, mire, milyen közműszolgáltatásra vagy feladatra lesz ez fordítva. Gyanítjuk, hogy ezek is az akkumulátorgyártással lehetnek kapcsolatban, nem pedig a valóban szükséges leromlott ivóvízhálózat felújításával vannak összefüggésben.

A nyár óta történt változások vagy változatlanságok számbavétele után lássuk, hogy egészében mit is jelent ez a költségvetés az országnak ’23-ban! Ahogy tavaly is elmondtuk, válságos időket élünk, egymásba fonódik a klíma- és ökológiai válság, gazdasági válság, élelmiszerválság és szociális válság, ezt súlyosbítja a szomszédban zajló háború. A mi meglátásunk szerint nem egy apró kilengés, nem múló hibák a rendszeren belül, hanem egy olyan új korszak érkezik, amiben a válság lesz az új normalitás. Ehhez kellene igazítani a gazdaságpolitikát és az egyéb politikáinkat is, és ennek a költségvetésnek azt kellene bizonyítania, hogy a kormány felismerte mindezt és felkészítette rá az országot, de ez sajnos nincs így. A kormány egyetlen célja, hogy tagadja a változást, azt akarja elhitetni saját magával és a választókkal, hogy a világ hamarosan ugyanolyan lesz, mint volt, nemcsak egyes termékek árát próbálja befagyasztani, hanem tulajdonképpen mindent.

Márpedig, ha a problémák felől közelítünk, akkor három olyan nagy problémát is tudunk azonosítani, amelyre a 2023-as költségvetésnek választ kellene adnia. Az első az igazságosság kérdése, ma ugyanis egy válság határozza meg a mindennapjainkat, és sajnálatos módon jó eséllyel ez még sokáig velünk marad. Az elszabaduló inflációhoz a választási pénzszórással és felelőtlen energiapolitikával nyilván hozzátette a saját részét a kormány. Egy válság mindig többletterhet jelent a társadalomnak, az pedig szinte teljes egészében a kormány hatásköre, hogy ki viselje a többletterheket. Nincs az kőbe vésve, hogy oroszlánként kell küzdeni azért, hogy Magyarország egy ilyen válság közepén is a külföldi nagyvállalatok adóparadicsoma maradjon, de szó nélkül nézzük végig, hogy a közalkalmazottak kéthavi bérét elviszi az infláció, ennek nem kellene így lennie, ez a kormány döntésének a következménye.

(11.10)

Ez a költségvetés igazságtalanul osztja el a terheket, de ezen könnyen lehetne változtatni: egyszerűen egy másik költségvetést kellene elfogadni. Az általunk most tárgyalt dokumentum bár leginkább számokat tartalmaz, de valójában a számok mögött egy nagyon világos társadalmi és gazdasági vízió húzódik meg. Márpedig, ha elfogadjuk az Orbán Viktor által használt utasítást a Fidesz politikájához, és nem azt nézzük, amit mondanak, hanem amit tesznek, akkor teljesen egyértelmű, hogy a jelenlegi kormánypárt a neoliberális gazdaságpolitika elkötelezett híve, és ebben a hitükben egy cseppet sem rázta meg őket a mostani válság.

A Fidesz 13 éve azon dolgozik, hogy a külföldi nagyvállalatok a lehető legjobban érezzék magukat Magyarországon. A közteherviselésben szinte nem is kell részt venniük, mert azt a minimális társasági adót, amit ténylegesen befizetnek, kis túlzással vissza is kapják adókedvezmények, különböző támogatások formájában. A munkavállalók jogait tudatosan, szinte az utolsó szalmaszálig kiirtották az elmúlt 13 évben, így minden adott a kizsákmányoláshoz.

Azonban a legnagyobb probléma, hogy a munkavállalók kizsákmányolása terén sincs az a külföldi multi, aki akár a közelébe tudna érni a magyar kormánynak. Ma Magyarországon egyértelműen a kormány a legrosszabb munkáltató, és ezt a kétes diadalt még magabiztosabban aratta le a mostani válság körülményei között. (Zsigó Róbert: Ez nem igaz!) Ez egy igazságtalan költségvetés. Nem is lehetne más, hiszen a neoliberalizmus nem hisz abban, hogy az állam tud igazságot tenni, minden ilyet megpróbál a piacra bízni.

Mi erről nagyon mást gondolunk. A mi meggyőződésünk, hogy az államnak nem az a dolga, hogy felerősítse a társadalmi különbségeket, hanem az, hogy megpróbálja eltüntetni őket. Szerintünk az államnak pozitív példát kell mutatnia a munkaerőpiacon, nem kizsákmányolás-tanórákat kell adnia a multicégeknek. Szerintünk az állami alkalmazottakat sokkal jobban meg kell fizetni, mert csak akkor tud majd az állam jobb szolgáltatást nyújtani. Mi nem gondoljuk, hogy az a helyes út, ha az az állam célja, hogy adóparadicsommá alakítsa Magyarországot, miközben teljesen leépíti az államot. Mert majd jön egy ország ‑ kicsit keletebbre ‑, amelyik majd bevállalja, hogy még kevesebb pénzt ad a pedagógusainak, még kevésbé foglalkozik a gondoskodási válsággal, még rosszabb egészségügyi rendszert működtet, de 8 százalékra viszi le a társasági adót és még több adókedvezményt ad multiknak, és akkor ezek a cégek úgy tűnnek el, mintha itt sem lettek volna, mi pedig itt maradunk kisemmizve, hiszen az adóversenyben szétvert oktatás miatt nem lesz versenyképes tudásunk, a szétvert egészségügy miatt rossz lesz az egészségi állapotunk, és amúgy sem tudunk majd részt venni a munkaerőpiacon, hiszen mindenki otthon ápolja majd a beteg vagy idős hozzátartozóját az adóversenybe beleőrülő kormány helyett.

Ezt a válságot mindig azok az országok nyerik meg, ahol a nehezebb helyzetben levők sem kerülnek az utcára, ahol nem dőlnek be a hitelek, és ahol persze mindenki egy kicsit meghúzza a nadrágszíját, de senki sem veszti el a nadrágját. Ehhez pedig az kell, hogy a válság költségeit egyenlően terítsük szét a társadalmon. Mi ezt javasoljuk: egy igazságosabb válságkezelést, egy olyan válságkezelést, ahol a tőke nem előzi az embert, ahol a nagyvállalatok profitja egy pillanatig sem fontosabb, mint a közalkalmazottak megélhetése. Egy olyan országot, ahol nem egyértelmű az, hogy ha valaki társadalmilag minél hasznosabb munkát végez, annál kevesebbet keres, ahol nem a legtehetősebbeknek nyújtja a legtöbb támogatást a kormány, hanem azoknak, akik a leginkább rászorulnak.

Javasoljuk, hogy minden közalkalmazott bérét emeljük meg legalább az infláció mértékével, sőt mondjuk ki, hogy a nyugdíjakhoz hasonlóan a közalkalmazotti bérek is mindig meg kell őrizzék a reálértéküket. Mondjuk ki, hogy az állam törődik és figyel a saját alkalmazottaira, és nem csupán lehetőséget lát egy ilyen válságban, hogy újabb néhány tízezer embert kirúgjon, pár másik tízezer pedig lehetőleg szakmát váltson. Ez költségvetési szempontból is felelős javaslat, ugyanis bármikor megugrik az infláció, akkor automatikusan nő a kormány pénzügyi mozgástere, hiszen például a pedagógusok, a szociális dolgozók, a köztisztviselők sokkal több áfát fizetnek be.

Az infláció a kormányt gazdaggá, az embereket pedig szegényebbé teszi. A kormánynak bőven lenne pénze a saját alkalmazottai megvédésére; ezt pont önök ismerik el a költségvetésben, amikor már az eredeti, nyári költségvetésben is 1600 milliárd forintos többletbevétellel számoltak az áfabevételek terén, ezt most még megtoldották 900 milliárddal, azaz 2500 milliárdos többletáfával gazdálkodhatnak. 2022-ben is csak a pluszáfabevétel, azaz a költségvetés inflációs extraprofitja 1273 milliárd forint volt. Csak a politikai akarat hiányzik, hogy az államnak ezt az extraprofitját visszaadják azoknak, akiket megkárosított az infláció, mert minden erejüket elviszi a külföldi nagyvállalatok és a saját gazdasági hátországuk érdekeinek a képviselete.

Az inflációt kompenzáló béremelés természetesen csupáncsak a kezdet. A közszféra bérhelyzetét rendezni kell, és ez nem egy olyan feladat, amit el lehet halasztani a válság miatt. Egyrészt halogatjuk már több mint tíz éve, másrészt pont ez az a lépés, amelyet egy ilyen válságban meg kell tenni. Mert ne feledjük, hogy minél igazságosabban működik egy társadalom, annál könnyebben él túl egy ilyen válságot, és minél jobban megfizetjük a közalkalmazottainkat, annál jobban fog működni az állam, annál jobb lesz az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás, és végső soron annál jobban fog működni az ország. Márpedig ennél jobb befektetést nehéz elképzelni.

A Fidesz el kívánja rejteni a gondoskodási válság problémakörét. Mi szembe akarunk nézni vele, és hozzálátni a megoldáshoz, mert a mi álláspontunk szerint ezt nem lehet annyival lerendezni, hogy az idős, beteg hozzátartozók ellátása a család feladata. Ezek az emberek azért fizettek adót egész életükben, hogy az állam gondoskodjon róluk, ha önmaguk erre képtelenek lesznek, és az állam most, mint valami rossz csaló, nem tartja a szavát. Ez pedig egy idő után a munkaerőpiacra is hatással lesz, hiszen nem lesz, aki dolgozzon, ha mindenki a családi kötelezettségeinek tesz eleget otthon.

Az energia területén azzal kell szembenéznünk, hogy a tavalyi óriási ingadozások, drágulások egy újabb korszak kezdetei. Nem egy átmeneti kilengésről van szó, az olcsó energia időszakának vége. Ennek is van megoldása. Mi azt javasoljuk, hogy évi 300 milliárd forintból indítsanak épületszigetelési programot, ennek ugyanis csak előnye van. Először is csökkenti az energiaszükségletet, hiszen egyszerűen kevesebb orosz földgázt vagy amerikai palagázt kell vásárolnunk, másrészt ez maga a valódi rezsicsökkentés, hiszen jelentősen csökkenti a háztartások kiadását. Mi ezt a pénzt ráadásul szociális alapon osztanánk el, az elmúlt 13 évvel szemben nem a leggazdagabbak, hanem a legszegényebbek kapnának belőle először. Az épületszigetelési program ráadásul új munkahelyeket teremt, miközben jelentősen csökkenti a légszennyezettséget.

A szociális válság és az energiaválság mellett a harmadik nagy válság, amivel szembe kell néznünk, az élelmiszerválság. Olyan világ jön, ahol minél inkább önellátó egy ország, annál nagyobb biztonságban van. És hiába vagyunk mezőgazdasági ország, ma mégiscsak az a helyzet, hogy a magyar családok egy jelentős részének az egészséges, minőségi és magyar élelmiszer egyszerűen megfizethetetlen, leginkább azért, mert az erre fordított állami támogatások nagy része különböző agrárbárók zsebében landol.

A tartós megoldás az, hogy teremtsük meg az élelmiszer-önrendelkezésünket. A termőföldek elpusztítása, amit a kormány nemcsak hogy enged a multinacionális akkumulátorgyártóknak, de még százmilliárdokkal támogatja is, az nemzeti tragédia. Ehelyett éppen arra lenne szükség, hogy talajainkat, termőföldjeinket fenntarthatóan kezeljük és műveljük, és erre alapozva újítsuk meg hazánk élelmiszer-önrendelkezését.

Minthogy az időnek a végén tartok, azt gondolom, hogy úgy lehet összefoglalni, hogy ez a költségvetés minden, csak nem Magyarország érdeke; érzéketlen, neoliberális, épp ezért elfogadhatatlan. Köszönöm szépen.