Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérlet ‑ gondolom, ismerős ez a fordulat. Abból az időszakból származik, amikor Orbán Viktornak még voltak érvényes gondolatai. Ő mondta talán egy költségvetési javaslatra, de ugyanezt mondhatjuk erre a salátatörvényre és ennek is különösen a szociális jogok csorbítását tartalmazó részeire.

Mindjárt rátérek, hogy miért alkalmatlan tárgyon van ez a vitatás, de először nézzük meg, hogy betartották‑e azt a jogalkotási törvényt, amelynek a továbbfejlesztésével próbálnak éppen jó pontokat szerezni Brüsszelben. Hát, természetesen nem. Tehát ha lett volna társadalmi vita, akkor ezeket a nem jogi, de nyelvi, tartalmi, az alapvető logikával ellenkező nonszenszeket talán sikerült volna kigyomlálni a törvényjavaslat szövegéből.

(16.50)

De hát, miközben a széles hazai és nemzetközi konszenzust élvező NATO-bővítés, tehát Svédország és Finnország csatlakozása esetében ezt megtették nagyon akkurátusan, állítólag most az utolsó pillanatban eszükbe jutott, hogy ezt a társadalmi vitát le kéne folytatni, ennél az elképesztően kiterjedt törvényjavaslatnál, ennél a salátatörvénynél ezt valahogy nem sikerült megtenniük. Ha esetleg megkérdezték volna a szakmát, a hozzáértő embereket vagy esetleg írni-olvasni képes, tízévesnél idősebb magyar állampolgárokat, akkor elmondták volna önöknek azt, amit most én is elmondok.

Olyan, hogy az egyén által biztosított szociális biztonság, olyan nincsen. Tehát a szociális biztonság az éppen arról szól, hogy az ember azért élvezhet egy jövedelembiztonságot, egy létbiztonságot, általában véve az emberhez méltó élet biztosítását, mert egy társadalom részeként, egy nagy nemzeti közösség tagjaként éli az életét. Ez egy kockázatközösség is egyben, tehát ez arról szól, hogy ha valamelyikünk bajba kerül, akkor a többiek segítenek neki, és nem egyik-másik, vagy aki éppen közel jár hozzá, arra jár, és van pénze, hanem az az egész közösség, aminek ő a tagja. Jelen esetben a Magyar… ‑ már majdnem Magyar Köztársaságot mondtam ‑, tehát Magyarország mint ilyen politikai közösség, a magyar társadalom és az ezt képviselő, az ennek működési kereteit elméletben megteremtő állam feladata volna az, hogy ezt a szociális biztonságot, ezt a társadalmi értelemben és kizárólag ebben az értelemben értelmezhető biztonságot megteremtse.

Most innentől kezdve, hogy önök feltaláltak egy teljesen értelmetlen kifejezést vagy koncepciót, nagyon nehéz ezzel vitatkozni, úgyhogy… (Közbeszólásra:) Miért értelmetlen? (Nacsa Lőrinc: Mi az ér-telme?) Az egyén által biztosított szociális biztonság, ahogy azt az imént kifejtettem (Rétvári Bence: De ez nincs is benne a törvényben.), de Nacsa Lőrinc képviselőtársunknak, úgy látszik, még mindig nem sikerült a felfogásával eljutni arra a szintre, hogy megértse azt, amit szerintem a 12 éves gyerekemnek pompásan el tudok magyarázni, ha kérdezi, hogy mivel töltöm itt majd késő estig az időmet. (Rétvári Bence: Miért kell sértegetned?)