Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Van egy uralkodó felfogás, ami, azt gondolom, nemcsak Magyarországon érvényes, de szinte bárhol máshol is a világon. Ez arról szól, hogy növekedés és fogyasztás mindenáron. Ez az úgynevezett jóléti paradigma, ami arról szól, hogy egyre többet és többet kell elérnünk, egyre többet és többet kell mindenből vásárolnunk, fogyasztanunk, ez szolgálja a boldogulásunkat, ez a jólét ígérete. Ez nincs tekintettel a környezeti, természeti korlátokra, ugyanis ez a paradigma, ez a felfogás úgy tekinti, hogy a természetünk, a környezetünk egy kizsákmányolandó erőforrás, amit a végletekig ki lehet és ki is kell szipolyozni a mi jólétünk érdekében.

Ez a paradigma és ez a felfogás odáig vezet, hogy ma az ökológiai válságok korát éljük, válság válság hátán. Klímaválság, az éghajlatváltozás hatásai, a biodiverzitás drasztikus csökkenése, a víz válsága, a mezőgazdaság válsága ‑ ezek összefüggő válságjelenségek. Sajnos mindez odáig vezetett, hogy élhetetlenné tettük vagy élhetetlenné tesszük a környezetünket, aminek itt Magyarországon is nagyon komoly egészségügyi kockázatai és ártalmai is vannak. Erre egyértelműen tekintettel kellene lennünk.

Valahogy mintha mindenki ellenérdekelt lenne ennek a helyzetnek a megváltoztatásában, mintha mindenki érdekelt lenne a növekedési paradigmában. Kormányok jobboldalról, baloldalról, nemzetközi nagytőkés szervezetek, multinacionális vállalatok, nem is beszélve a különböző, kormányzatokan túlnyúló szerveződésekről, kéz a kézben teszik tönkre a környezetünket.

Ezzel szemben áll egy másik politika, egy valódi harmadik út, amit mi harmadik útnak neveztünk, nevezhetjük ezt zöldpolitikának, ökopolitikának, ami néhány olyan alapelvet tartalmaz, amire szeretném itt utolsó felszólalásomban felhívni a figyelmet. Mi itt képviselőtársaimmal ezeket próbáltuk érvényesíteni az elmúlt években.

Ilyen fontos alapelv, hogy gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan; hogy az a jó döntés, aminek a meghozatalában minél többen részt vesznek; hogy a valódi szuverenitás és függetlenség az, hogy amit elfogyasztunk itt hazánkban, legyen az élelmiszer vagy energia, azt saját magunk állítsuk elő, termeljük meg minél nagyobb mértékben, mert ez szolgálja a biztonságunkat; hogy a nagyhatalmakkal való jó kapcsolat nem azt jelenti, hogy a függőségek szövevényes rendszerét erőltetjük még inkább magunkra; hogy az akkumulátorgyarmatosítást el kell vetni; vagy hogy kimondtuk azt, hogy az atomenergia nem zöldenergia.

Még egy fontos zöldpolitikai elv: természetesen fogyasztani kell és lehet, és fogyasszunk minél többet, de olyan dolgokból, amik nem feltétlenül a kézzelfogható, materiális javak, hanem szolgáltatások, olyan, ha úgy tetszik, jószágok, amelyek az életminőségünket valóban szolgálják. Ilyen a környezet, a környezeti biztonság, egy egészséges, élhető, zöld környezet, tiszta ivóvíz, tiszta levegő. Ilyen a nyugodt élet, a békesség, a családi kapcsolatok, de ilyen az oktatás, a kultúra, az egészséges életmód, a sportos életmód, az egészségmegőrzés, és ilyen a szociális biztonság.

Végül, de nem utolsósorban erről szeretnék beszélni ‑ minthogy eredendően szociálpolitikus lennék -: ökopolitika és szociális biztonság, szociálpolitika kapcsolatáról. Azt gondolom, hogy az elmúlt években én magam is nagyon sokat beszéltem arról, hogyan épült le Magyarországon a szociális rendszer, hogy hogyan nem épült fel, alacsonyak az ellátások, alacsonyak az állami normatívák, vagy ahogy a legeslegelső parlamenti felszólalásomban fogalmaztam, a magyar állam a legrosszabb munkáltató, és ez a közszféra munkavállalói számára sajnos nyilvánvaló, és leginkább nyilvánvaló talán a szociális dolgozók számára. Százezer kollégáról beszélünk, akik a nemzetgazdasági átlagbér kétharmadát sem érik el, ha a kereseteiket nézzük.

Nyilván a szociális rendszer leépülése nem most kezdődött, nem is 2010-ben kezdődött, de a korábbi neoliberális paradigmát egyértelműen folytatta az Orbán-kormány a szociális ellátások terén. Márpedig szociálpolitikára és erős szociális rendszerre egy ökopolitikai gondolatban is nagy-nagy szükség lenne. Ez szolgálja a társadalmi igazságosságot, ez szolgálja a társadalom békés, nyugodt együttműködését.

Éppen ezért azt gondolom, és ha szabad ilyet mondanom, üzenem a következő ciklus, a következő parlament számára, kormánya és ellenzéke számára, legyenek ők bárkik is, hogy foglalkozzanak a zöldügyekkel, foglalkozzanak szociális ügyekkel, erősítsék meg a környezeti védelem rendszerét, erősítsék meg a szociális biztonság rendszerét, mert én töretlenül hiszek benne, hogy ha valami, akkor ez szolgálja Magyarország és a magyar nemzet érdekét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm, hogy itt lehettem, számomra is megtiszteltetés volt. Minden jót kívánok mindenkinek a továbbiakban! (Taps.)