Dr. Keresztes László Lóránt (független)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy üzenettel szeretném zárni a kétciklusos országgyűlési képviselői munkámat, egy olyan üzenettel, amely azokat a témaköröket járja körül, amelyekről az elmúlt években a legtöbbet beszéltem.

Én azt gondolom, fontos mindenkinek tudni, hogy mi történik a politikai színfalak mögött és mik azok az ügyek, amelyek valójában meghatározzák a gyermekeink jövőjét, meghatározzák a mindennapjainkat, de tulajdonképpen alig-alig esik szó ezekről a kérdésekről, főleg a kampány során.

Az egyértelmű mindenki számára, hogy a veszélyek korában élünk, és egy olyan világrend alakul ki és egy olyan korszak, amikor olyan kihívásokkal kell szembenéznünk, amelyekkel korábban nem találkoztunk. Az teljesen világos, hogy ilyenkor a legfontosabb a nemzeti önrendelkezésünk megerősítése és megőrzése. Sajnos az elmúlt hosszú-hosszú időszakban olyan dolgok történnek, amelyek alapvetően kérdőjelezik meg és ássák alá a magyar nemzet önrendelkezését. Tehát tulajdonképpen ezek olyan kérdések, amelyek alapvető szuverenitásvédelmi kihívásokat jelentenek, mégsem beszélnek ezekről a kormánytagok vagy éppen az úgynevezett Szuverenitásvédelmi Hivatal.

Tudnia kell mindenkinek, hogy jelenleg is az ország kiszárítása történik, most is egy olyan elhibázott vízgazdálkodás érvényesül, amellyel a vizeket minél előbb levezetik a földekről, ki az országból, és ilyen módon gyakorlatilag sivatagosítják az országot. Én azt gondolom, vitán felül áll, hogy ha sivataggá válik a fél ország, akkor nem lehet nemzeti szuverenitásról beszélni. Elképesztő veszélyek leselkednek a felszíni és a felszín alatti vizeinkre. Olyan döbbenetes botrányokat láthatunk, ahol gyakorlatilag állami irányítás mellett veszélyeztetik illegálisan, illetve veszélyes hulladékok lerakásával vagy ebből készült anyagok lerakásával nyílt vízbázisainkat, karsztvízbázisainkat. Elképesztő kockázatokat jelent egyébként a külhonból érkező folyókon megjelenő szennyezés. Tudjuk azt, hogy a Tisza erdélyi mellékfolyóinak vízgyűjtőjén elképesztő kockázatokat jelentő egykori bányaterületek vannak ‑ ezekkel sem nagyon foglalkozik senki. Olyan elképesztő visszaélések vannak a hulladékgazdálkodás kérdéseiben, amelyek megdöbbentőek. Hosszú évek óta beszélek arról, hogy rendszerszinten hordanak be Magyarországra külföldről hulladékot, jellemzően egyébként feldolgozhatatlan hulladékot, amit önmagában egyébként Magyarország Alaptörvénye is kizárna. Pontosan tudjuk, hogy ebben magyar bűnözői körök részt vesznek, ez a rendszer kapcsolódik az olasz maffiához, és ez nem történhetne meg, ha olyan személyek, akik visszaélnek a hatalmukkal, ezt nem tennék lehetővé. Azt is láthatjuk, hogy milyen elképesztő állapotban vannak alapvető infrastrukturális rendszerek. Az ivóvízellátás rendszere gyakorlatilag az összeomlás felé megy, és hasonlóképpen el kell mondani, hogy rendkívül rossz helyzetben vannak a szennyvíztisztító kapacitások. Ez megint csak a felszín alatti vízkincseinkre jelent elképesztő veszélyt.

Tehát én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nincs semmiféle szuverenitásvédelem, és a gyermekeink jövőjét áldozzuk fel, ha nem tudjuk megőrizni a természeti kincseinket. Sajnos ez a rendszer, ez a 16 éves rendszer tulajdonképpen erre épült, hogy a természeti kincseinket bármikor, bármilyen mértékben feláldozni, akár idegen profitérdekek, profitszerzés érdekében. Azt tudom mondani önöknek, hogy megdöbbentő, hogy erről alig-alig esik szó, de ezekkel a rendkívül komoly kihívásokkal egy olyan helyzetben kell majd megküzdenünk, amikor talán példátlanul megosztott a magyar társadalom, alapvetően a politikai árkok miatt és a politikai megosztottságok miatt.

Én azt szeretném üzenni mindannyiunknak, hogy őszintén bízom abban, hogy ez a rendszer véget ér április 12-én, és egy olyan rendszer alakul ki, hogy ne legyen végre pártpolitikai csatározások tárgya vagy ideológiai viták tárgya, hogy a természeti kincseink megóvása a legfontosabb akkor, ha gyermekeink jövője iránt érzett felelősséggel veszünk részt a közéletben. Én ennek a fontosságára szeretném felhívni a figyelmet, és én abban bízom, hogy ez a változás el fog következni, hiszen csak ez adhatja meg a jövőt, a biztos és kiszámítható jövőt a gyermekeink számára.

(16.00)

A munkát én sem fogom abbahagyni természetesen, és itt is szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy most csütörtökön, 12-én a Vízválasztó Mozgalom egy konferenciát tart a Képviselői Irodaházban, ahol a vízgazdálkodás kérdéseiről fogunk beszélni. Tisztelettel és szeretettel várom képviselőtársaimat. Én azt gondolom, hogy ez ma a legfontosabb, valódi nemzeti sorskérdés, amit meg kell oldanunk ma, a vízkincsünk védelme és a természeti kincseink megóvása.

Én is köszönöm szépen az elmúlt sok-sok év együttműködését mindenkinek, az Országgyűlés Hivatala munkatársainak, és mindenkinek, aki a képviselői munkánkat lehetővé tette. Minden jót kívánok mindazoknak a képviselőtársaimnak, akik a következő ciklusban nem folytatják az országgyűlési képviselői munkát. Én azt tudom mondani, egyenként esélyem sincs fölsorolni ezeket a képviselőket, de óriási tisztelettel tekintek mindazokra, akik óriási ellenszélben küzdve, becsülettel megszolgálva azt az elképesztő megtisztelő fölhatalmazást, hogy országgyűlési képviselőként dolgozhattunk, a magyar nemzeti érdekeket szolgálták. Én is ezt óriási megtiszteltetésnek tartom, és köszönöm szépen még egyszer a lehetőséget, hogy dolgozhattam a magyar nemzeti érdekek érvényesítéséért. Köszönöm szépen. (Taps.)