Balassa Péter (független)

BALASSA PÉTER (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megtisztelő volt itt lenni. Nagyon gyorsan elment a négy év, és mintha csak most lett volna az első felszólalás.

Mielőtt bármit is mondanék, szeretném megköszönni minden egyes munkatársamnak, asszisztensemnek, akik elviseltek és segítették a munkámat. Szeretném megköszönni a gyorsíróknak, szeretném megköszönni a terembiztosoknak és mindenkinek, aki a képviselői munkánkat segítette.

Ha valaki annak idején, amikor Sárváron felnőttem, azt mondja, hogy profi labdarúgó leszek, majd utána az Országgyűlésben fogom tudni az embereket képviselni, lehet, hogy elmosolyodtam volna és azt mondtam volna: ó, miket beszélsz?! Megadta az élet, hihetetlenül büszke vagyok rá, és el is vagyok érzékenyülve. Nem gondoltam volna, hogy az élet ezt megadja. Megadta, és amikor az eskümet letettem, akkor azt mondtam, akár önkormányzati képviselőként vagy parlamenti képviselőként is, hogy ami Szombathely érdeke, azt megszavazom ‑ ami nem, azt nem; ami Vas megye érdeke, azt megszavazom és támogatom ‑ ami nem, azt nem; ami az ország érdeke, azt támogatni fogom; ami nem az ország érdeke és nem az emberek érdeke, azt viszont nem fogom támogatni.

Eszerint cselekedtem, eszerint próbáltam a munkámat végezni, és büszke vagyok rá, hogy egy darabig az Európai Ügyek Bizottságának az alelnöke lehettem, majd utána a Törvényalkotási Bizottság tagjaként dolgozhattam. 384 indítványom volt ebben a négy évben. Lehet valakik szerint ez sok, valakik szerint ez kevés; én úgy gondolom, hogy amit megtehettem, azt megpróbáltam megtenni a legjobb tudásom szerint. Büszke vagyok azokra, akik segítették a munkámat. Én mindig abban hittem, hogy a munkának meglesz a gyümölcse, és a hitelesség az, ami a legfontosabb egy képviselő számára, az a hitelesség, amivel tudja képviselni a hazáját, a pártját, vagy most, jelen pillanatban független képviselőként fejezem be a parlamenti munkámat.

Egy nagyon fontos dologra szeretnék kitérni, és nagyon örülök, hogy elnök asszony jelen van, ugyanis elnök asszony volt az, aki ennek a témakörnek a mérföldkövét letette Magyarországra, és a Parlament falain belül hozta, ez pedig a digitálisképernyő-használat káros hatásaival kapcsolatos. A múlt héten, megmondom őszintén, megdöbbenésemre a Törvényalkotási Bizottság levette a napirendjéről és nem tárgyalta ezt a napirendi pontot, pedig első napirendi pontként volt ez feltüntetve. Ha valaki megnézi, hogy jelen pillanatban milyen problémákkal küzdünk, akkor, azt gondolom, most eléggé megdöbbentő adatokat fogok felsorolni.

2025. május 27-én közösen volt a Bethesda Gyermekkórháznak és az MCC Corvinus Egyetemnek egy ifjúságkutató gyűlése, ahol ezzel a konferenciával, azt gondolom, egy olyan kezdő lépést tettek meg Magyarországon, ami halaszthatatlan volt, és a 24. órában voltunk ebben a kérdésben. Volt erről tavaly egy általános vita, és elég sokan felszólaltak ebben az ügyben, de ha megnézzük, hogy a mai fiatalok hogyan élnek, néhány adattal azért ezt szeretném alátámasztani, és ezeket a megdöbbentő adatokat szeretném önökkel megosztani.

Most egy mai magyar fiatal, aki 12-16 év körül van, átlag napi 6-8 órát képernyő előtt ül, ami azt jelenti, hogy egy évben 365 napból 100 napot a képernyő előtt van. Ezt gondolják végig, hogy ezek milyen döbbenetes adatok, milyen döbbenetes számok! De hogy milyen baráti közösségek és milyen barátságok vannak a mai világban és a mai fiatalok körében, de lassan ebbe most már a felnőtt korosztály is belerohan, belefut ebbe a történetbe: tíz barátságból hetet online felületen tartanak, és fizikailag csak hárman találkoznak. És ami számomra megdöbbentő volt, hogy a múlt héten a Törvényalkotási Bizottság levette a napirendjéről, mert azt gondolom, hogy ennek a parlamentnek és ebben a ciklusban erről kellett volna döntéseknek születnie, vagy olyan lépéseket a politikának meg kellett volna tennie, amelyeket más országok már megtettek. Ha megnézzük a skandináv példákat vagy a francia példát, ők nem vártak, ők döntöttek, és megpróbálnak ezen a területen változtatásokat elérni. De ha valaki megnézi az európai ügyeket és az Európai Unió működését, már európai bizottsági szinten és európai parlamenti szinten is arról beszélnek nap mint nap, hogy közös gondolkodással európai szintű megoldásokat kell keresni ezekre a problémákra. Folytatva az adatokat ‑ itt vannak nálam, kigyűjtöttem, nehogy az legyen, hogy nem rendes adatokat közlök ‑, most egy kilenc hónapos gyermek fél órát tölt képernyő előtt; egy 2-3 éves gyermek 3 órát; a 2-8 éves már 4-4,5-5 órát; az efölötti korosztály pedig, ahogy említettem, már 6-8 órát tölt képernyő előtt.

Azt elismerhetjük, hogy a digitalizáció felgyorsulásával megjelentek az okosórák, a tabletek, az iPadek, a számítógépek, az asztali számítógépektől elkezdve, én nem tudom, hogy most már milyen kütyük vannak, de én volt sportolóként és apaként is azt látom és azt tapasztalom, hogy jelen pillanatban ‑ sajnos ki kell mondani ezt ‑ több időt töltenek ezekkel az okoseszközökkel, mint a barátaikkal, a sportolással, a családjukkal vagy éppen a barátjukkal. Ahogy mondtam, meggyőződésem, hogy a 24. órában van ez a terület, és meggyőződésem, hogy ezen a területen változtatni kell a következő parlamentnek ‑ remélem, elnök asszony majd ennek a zászlóvivője lesz, és ezt a témát napirendre fogják vetetni, mert apaként is és képviselőként is azt gondolom, hogy ez egy olyan fajsúlyos téma, amiben számomra megdöbbentő, hogy ebben a négy évben nem történt érdemi lépés.

Nagyon-nagyon szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek a munkáját. Büszke vagyok arra, hogy itt lehettem négy évig, és köszönöm azt, hogy meghallgattak és a parlamenti munkámat, remélem, méltó módon befejezhettem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)