Bedő Dávid (Momentum)

BEDŐ DÁVID (Momentum): Köszönöm szépen. Miniszterelnök úr, volt itt mindenről szó az ön beszédében, kivéve arról, ami leginkább érdekli a magyar embereket. 48 nap van hátra a választásokig, minket, momentumosokat az utóbbi két évben többször kitiltottak innen a parlamentből (Derültség a kormánypártok soraiban.), többször megbírságoltak bennünket, csak azért, mert kimondtuk az igazságot a hatalom gusztustalan tetteiről.

Egy ideje pedig már mi döntöttünk úgy, hogy nem a parlamentben képviseljük az embereket, hanem az utcán. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) A legfideszesebb településeket járjuk, és visszük el az embereknek az igazságot. Azt, hogy önök ‑ kedves képviselőtársaim ‑ 16 éve folyamatosan hazudtak nekik, átverték és tudatosan szegénységben tartották őket. (Tordai Bence: Úgy van! ‑ Nacsa Lőrinc közbeszól.)

Egyre többen látják már ezt még azokban a kis falvakban is, ahol négy éve még 80 százaléknál is többen szavaztak a Fideszre. Mi, momentumosok úgy döntöttünk, visszalépünk a választásoktól, hogy az ország előreléphessen, hogy ne osszuk meg az ellenzéki szavazatokat (Taps a kormánypártok padsoraiból.), és így támogassuk a kormány- és rendszerváltást. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

De nem csak mi vagyunk itt utoljára ebben a szerepben, Orbán Viktornak is ezek az utolsó napjai Magyarország miniszterelnökeként. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.)

Mielőtt azonban a magyar nép elzavarná magát, miniszterelnök úr, és megkezdené hosszadalmas útját a magyar igazságszolgáltatás gépezetében, még egy utolsó alkalma van arra, hogy válaszoljon a magyar választók kérdéseire. 16 éve nem válaszol valódi kérdésekre, nemcsak az újságírókéra, hanem a választókéra sem. Előre válogatott közönség előtt, fekete kordonok mögött mer csak fellépni, és csak előre egyeztetett kérdésekre hajlandó válaszolni. Én viszont nemrég megkértem a választókat, küldjék el (Nacsa Lőrinc nevet.), milyen kérdésekre várnak választ Magyarország leköszönő miniszterelnökétől. Nem teszem fel mindet, mert akkor estig itt ülnénk, de kiválasztottam a legjobbakat, amelyekre várnám válaszát a magyar választók nevében.

Kezdjük is akkor a kérdésekkel! Magának világos tudomása volt arról, hogy a magyar dolgozók és a gödi családok mérget lélegeznek be, mégis hagyta, hogy újra hatályba helyezzék a Samsung környezetvédelmi használati engedélyét. (Orbán Viktor: Hazudsz!)

Miért fontosabb egy dél-koreai multicég profitja, mint a magyar anyák, apák és a gyermekeik egészsége? (Orbán Viktor: Hazudsz!)

Dolgozna‑e a gödi akkumulátorgyárban egy hónapot, inná‑e a helyi csapvizet, és lélegezné‑e a helyi levegőt? (Nacsa Lőrinc: Ne hazudj, Dávid! ‑ Szászfalvi László: Inkább, mint veled.)

Maga 16 éve kormányoz teljhatalommal, mindig van egy külső ellenség: Brüsszel, a migráció, a háború, épp most az ukránok. Létezik‑e olyan hiba, miniszterelnök úr, létezik‑e olyan mulasztás vagy rossz döntés ebben az országban, amiért maga és kormánya vállalja a felelősséget? (Zsigó Róbert: Énekelj valamit!)

Hogyan lett a maga 16 éves kétharmados kormányzása alatt Magyarország az EU második legszegényebb országa? Miért nem sikerült 16 év kormányzás után nemhogy Ausztriát, de még a régiós versenytársakat sem utolérnünk? Hol van a 3000 milliárd forint magánnyugdíj, a Magyar Nemzeti Bank 500 milliárdja, hol van az EU-tól kapott 20 000 milliárd forint?

16 év teljhatalommal történő kormányzás után miért nem a gazdasági eredményekkel vagy az oktatás, az egészségügy, a közlekedés fejlődésével kampányol? Miért a félelemkeltéssel és a háborús uszítással? (Nacsa Lőrinc: Most mondta el, nem figyeltél.)

Nem szégyelli magát, hogy a kormánya pontosan tudta, milyen borzalmak történnek az elmúlt években a gyermekvédelemben, és mégsem tett semmit ellene? Mikor kér bocsánatot azoktól a gyerekektől, akiket állami intézményekben bántalmaztak? Istenhívőként hogyan számol el a Jóistennel azért, amit Iványi Gábor lelkésszel tett? (Nacsa Lőrinc: Azt te nem tudhatod!)

Miért nem áll ki nyilvános vitára Magyar Péterrel? (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. ‑ Nacsa Lőrinc: A szóvivőt hallották!)

És talán az egyik legfontosabb kérdés miniszterelnök úr: megmutatja a saját unokáinak a legújabb propagandafilmjüket, amelyben kivégeznek egy magyar apát? (Orbán Viktor bólogatva: Megmutatom.)

És mit gondol, miniszterelnök úr, mit fognak érezni az ön unokái, amikor egyszer az ön kormányzásáról tanulnak az iskolában?

Miért fél a magyar emberektől, miért fél kiállni az emberek elé, miért bújik kordonok mögé, miért csak a kiválasztott közönségnek beszél, és csak a baráti propagandistáknak nyilatkozik? (Folyamatos kormánypárti közbeszólások. ‑ Nacsa Lőrinc: Mennyit kaptál, Dávid?) Mitől fél, miniszterelnök úr?

(14.10)

És végezetül egy kérdés, amely az elmúlt 36 évre vonatkozik: hová lett az az ember, aki 1989-ben, Nagy Imre újratemetésén az orosz csapatok kivonását követelte? (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban: Itt ül! Itt ül!) Hová lett az a politikus, aki 2008-ban, az orosz-grúz háború idején erkölcsi kötelességének nevezte az orosz agresszió elítélését? (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Itt ül! Itt ül!) Hová lett Orbán Viktor, a fiatal demokrata? (Orbán Viktor: Kicsit megöregedtem. ‑ Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

Várom miniszterelnök úr válaszát a választók jogos kérdéseire. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban. ‑ Közbeszólások a kormánypárti padsorokban. ‑ Orbán Viktor: Nagyon kemény!)