Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Ön azt mondta, hogy alkotmányos szokássá tette, hogy beszámol az ország dolgairól, történéseiről, amelyek az elmúlt időszakban voltak.

De úgy tűnik, hogy alkotmányos szokássá tette azt is, hogy javarészt elhallgatja azokat a problémákat, amelyekre az emberek választ keresnének, elhallgatja azt, hogy miért van ramaty állapotban a gazdaság, és ezzel szemben önök mit tennének azért, hogy ez megváltozzon. Elhallgatja azt, hogy azok, akik még mindig várják a devizás igazság napját, várják, hogy a devizás ügyeik rendeződjenek, miben számíthatnak a kormányra ‑ úgy tűnik, semmiben. Elhallgatja azt is, hogy miközben Magyarországon, vidéken árad a bűn, és meg kellene duplázni a vidéki rendőrök számát, önöknek milyen intézkedései lehetnek, hogy Magyarország ismét nyugodtan alhasson, hajthassa nyugovóra a fejét a vidéki ember, és ne kelljen a betörésektől félnie. Sőt, arra is várják a választ, hogy miként lesz Magyarországon a hiányzó uniós pénz, miként fog ezzel a gazdaság gyarapodni, és az életük mivel lesz jobb.

Ha valaki elindított volna a felszólalása alatt egy Ukrajna-számlálót, akkor azt láttuk volna ‑ én számoltam az „Ukrajna” szót és az Ukrajna-kontextust önmagában, amikor ön azt említette ‑, hogy ez szinte a duplája volt annak a számnak, mint amit önök önfényező sikerként bejelentettek kormányzati intézkedésként. Az a helyzet, hogy az Ukrajna-számláló kiakadt. A magyar emberek azt várnák el, hogy kevesebb „Ukrajna” és több magyarországi valós gazdasági teljesítményt tegyen le a miniszterelnök akkor, amikor beszámol az ország helyzetéről.

Miniszterelnök Úr! Nekem lehetőségem volt az elmúlt négy évben itt rendkívül sok mindenről vitázni önnel. Ez elképzelhető, hogy a következő időszakban nem lesz így bizonyosan, az én részemről ebben akár változás állhat be, de nem szeretném véka alá rejteni: én azt szeretném, hogy az ön státuszában is változás álljon be.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom a kormányváltásban bízik, abban hisz, és azért fog a saját szerény eszközeivel is dolgozni, mert úgy gondoljuk, tisztelt miniszterelnök úr, hogy Magyarország dolgai nincsenek rendben. A Jobbik azért vitázott az elmúlt négy évben is önnel, mert azt látjuk, hogy Magyarországon a legjobban az hiányzik, hogy ez az ország normális legyen.

Önök az elmúlt négy évben a normális Magyarország vágyott képét, azt, amit az emberek szeretnének, elmulasztották megteremteni, akik a folyamatosan romló közbiztonsággal szemben szerettek volna egy rendpárti, normális Magyarországon élni, ahol elegendő rendőr van a vidéki településeken, ahol nem körzeti megbízotti irodákat zárnak be, hanem megnyitják azokat, ott, ahol az embereknek nem kell rettegniük az éjszakai bűnözéstől.

Egy normális országban az emberek azt várták volna, hogy ne az akkugyárakra építsék a magyar jövőt.

(14.00)

Önök az akkugyártás és a keleti akkugyárak lábához láncolták a magyar gazdaságot, ezáltal a magyar dolgozókat, és ami még veszélyesebb, hagyták, hogy ezekbe a gyárakba, amelyek mágnesként vonzzák a migráns munkásokat ‑ igen, mondjuk ki: ők migráns munkások ‑, ezeket hozzák ezrével, százával.

Az a helyzet, miniszterelnök úr, hogy ami Gödön történt (Moraj a kormánypártok soraiban.), az ma még csak annak a településnek a gondja, de valójában az ország problémája. De ez vár Debrecenre, és ez vár az összes többi településre, ahol ezek az ipari telepek megvetették a lábukat: az egészségkárosítás és a társadalomkárosítás vár ezekre a városokra.

Miniszterelnök úr, én voltam az, aki felvetette önnek azt is, hogy az sem normális, hogy egy országban működhet egy olyan bűnözői hálózat, amely egyenesen a professzorral és a kasszafúró családtagjaival a Magyar Nemzeti Bankból szivattyúzta ki a pénzt. A magyar emberektől ‑ javarészt egyébként azoktól a devizásoktól, akiket megkárosítottak ‑ vettek el 600 milliárd forintot. És ennek a 600 milliárd forintnak most sincs itt meg a nyoma. Én kérdeztem önt a parlamentben, kérdeztem a legfőbb ügyészt, minden helyen felszólaltunk érte, és mai napig a felelősöket még büntetőeljárás alá sem tudták vonni, még elő sem állították azokat, akikről most már egy ország tudja, sőt megalapozottan tudja, hogy vaj van a fülük mögött. Önök pedig szemet hunynak, mert ezek szimplán az önök szövetségesei.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az sem normális ‑ és Magyarországon az elmúlt hetekben, sőt az elmúlt évben egyre világosabb lett ‑, ami a gyermekekkel kapcsolatos bánásmód. Az állam mulasztásban van. Sokan beszélnek a Szőlő utcáról, sokan beszélnek az állami nevelőintézetekről, beszélnek az állami nevelés hiányosságáról. Mi támogatjuk, és a Jobbik támogatni is fogja azokat a civileket, akik egy újabb front ebben a kérdésben. Merthogy odáig jutott a gyermekekről való gondoskodás ‑ és tegyük zárójelbe a gondoskodást ‑, hogy vannak olyan kórházak, ahonnan a megszületett gyermekeket mondvacsinált okok miatt egyszerűen nem engedik haza a szüleikhez.

Létrejött az a gyermekmentő civil szervezet, amelyet mi is támogatunk, amely már három esetben, teljesen jogosan, újszülött gyermekeket vitt vissza a családjaikhoz, lényegében repatriálták azokat a gyermekeket, akiket mondvacsinált okokkal magukhoz ragadott az állam. Hangozzon el ezeknek az embereknek a tisztelet és a megbecsültség a parlamentben, hogy teszik és fogják végezni ezt a munkát. A magyar gyermekvédelmi rendszerben ennek a parlamentnek és a következő parlamentnek is rengeteg rendeznivalója van.

És hogy mondjak még egy olyan ügyet önnek, ami talán ön előtt is ismert: itt van például ‑ és a gyermekmentésben részt vesz az ő édesapja ‑ Aladár ügye is. Ez gyakorlatilag egy olyan ügy, mint cseppben a tenger, minden benne van, hogy miként működik rosszul az állam, amikor a gyermekeket kellene védenie. Pont az ellenkező oldalra áll, a hatóságok nem a gyermekek érdekét nézik, hanem minden esetben valaki másnak a kiszolgáltatottságát erősítik ebben. Ez a gyermek, Aladár, lényegében egy folyamatos lelki bántalmazásban él. Ez is az önök következő feladata lesz, hogy valamit tegyenek, a következő parlamentnek rendet kell tennie ebben a kérdésben.

És hogy mondjak önnek egy aktualitást is, tisztelt miniszterelnök úr: az pedig végképp nem a normalitás része, hogy egy ország nézi azt, hogy lényegében ki kivel fekszik össze. Az ország egyik része egy hálószobát lát, amiben valamilyen jelenetet vár, az ország másik része meg azt látja, hogy az önök képviselői a mérgező akkugyárakkal fekszenek össze. Senki nem kíváncsi sem erre, sem arra.

Egy normális országot szeretnének tapasztalni, egy normális országra kíváncsiak. Szeretnének ebből kimaradni, azt szeretnék ‑ és mi ezen szeretnénk dolgozni ‑, hogy Magyarországon ismét legyen közbiztonság, duplázzuk meg a vidéki rendőrök számát, az egészségügyben a társadalombiztosítási járulék legyen hordozható, lehessen felhasználni akár a magánegészségügyben. (Orbán Viktor ingatja a fejét.)

Azt szeretnénk, hogy végre legyen igazságtétel a devizások ügyében; ezt önök régóta halogatják. Mi azt szeretnénk, hogy Magyarország ne az akkugyárak mérgező földje legyen, hanem legyen az, aminek teremtettük: egy keresztény, közép-európai, mezőgazdaság-centrikus, értékes ország, amely nem szeméttelepe semmilyen országnak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)