Dr. Répássy Róbert

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Mindenekelőtt elnézést szeretnék kérni, amiért az előbb Varga Zoltán képviselő úr felszólalása közben, mondjuk úgy, hogy a képviselő úr kihozott a sodromból (Varga Zoltán: Szóra sem érdemes!), és így az önfeledt diktatúrázását megzavartam. Elnézést kérek!

Tisztelt Ház! Eredetileg úgy gondoltam, hogy a kormánynak nem kell véleményt nyilvánítania az ügyészség vagy akár az Országos Bírósági Hivatal elnökének a parlamenti beszámolója kapcsán, hiszen ez a legfőbb ügyész és a parlament közötti közjogi kapcsolat, amibe a kormánynak nincsen beleszólása. Ámde itt meglehetősen átpolitizálódott ez a vita, és úgy gondolom, hogy a legfőbb ügyész nem tud válaszolni politikai érvekre, ezért jobb híján én szeretnék válaszolni néhány dologra.

Tisztelt Ház! Régi törekvése az országgyűlési képviselőknek, vagy mondjuk úgy, hogy a politikusoknak, hogy ők szeretnék megmondani, hogy ki ellen emeljen vádat az ügyészség, kit állítson bíróság elé ‑ hozzáteszem, hogy ez nem csak az ellenzéki politikusokra jellemző.

Viszont vannak alkotmányos berendezkedésű országok ‑ ilyen például az Egyesült Államok vagy Európában Lengyelország ‑, ahol az ügyészség a végrehajtó hatalomhoz tartozik, és ezért az ügyészséget irányító politikusnak, jellemzően az igazságügy-miniszternek bizony, mondjuk úgy, hogy erős befolyása van arra, hogy kit állít bíróság elé az ügyészség. De Magyarország nem ilyen, nálunk nem ez az alkotmányos berendezkedés, hanem Magyarországon független az ügyészség, így a politikusok, a tisztelt képviselő urak, akik felszólaltak, ők sem mondhatják meg az ügyészségnek, hogy kit állítson bíróság elé vagy kit ne állítson bíróság elé.

Az ellenzéki képviselők által felhozott ügyekben egyébként vádemelés történt ‑ tehát minden olyan ügyben, amit felhoztak, vádemelés történt ‑, és a bíróságon húzódott el és húzódik el még mindig az eljárás. Nem tudom, hogy miért kérik számon a legfőbb ügyészen, hogy a vádemelés után egyébként milyen bírói döntések születtek. Ez minden olyan döntésre igaz, ami például a vádlottakkal szembeni kényszerintézkedésre vagy éppen a kényszerintézkedés megszüntetésére vonatkozik. Ez minden esetben bírósági döntés. A vádat képviselő vagy az eljáró ügyész indítványt tehet ‑ az indítványt vagy elfogadja a bíróság, vagy nem ‑, vagy akár fellebbezhet ellene, és a másodfokú bíróság pedig jóváhagyja vagy megváltoztatja a döntést. Tehát az ügyészség végzi a maga dolgát egy büntetőeljárásban, és nem ő felel azért, hogy a bíróság milyen döntéseket hoz.

A 90 százalékos váderedményességi mutató… (Dr. Apáti István: 99,1!) 99 százalékos ‑ bocsánat, ha rosszul mondtam! Tehát a 99 vagy ennél magasabb váderedményességi mutató valóban kérdéseket vet föl (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.), de ebben az alkotmányos konstrukcióban, ebben a büntetőeljárási konstrukcióban egyértelmű, hogy az ügyészségnek az is felelőssége, hogy törvényes legyen a vád. Tehát az ügyészség azért is felelősséggel tartozik, ha vádat emel, és azért is, ha nem emel vádat. Csak az ellen emelhet vádat, akivel szemben az a meggyőződése a bizonyítékok alapján, hogy a vádemelésnek helye van, és bűncselekmény miatt bíróság elé kell valakit állítani. Tehát nagyon fontos garanciális kérdés ez.

A magyar jogtörténetben volt olyan, amikor vádesküdtszéket állítottak fel. Tehát már az a kérdés is, hogy valaki ellen vádat emeljenek, bizony egy súlyos esküdtszéki döntés volt, ez a magyar büntetőjog történetében előfordult. Tehát ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az ügyészség nem fontolja meg a vádemelést, hanem pontosan azt jelenti, hogy az ellen emel vádat, akivel szemben meggyőződése az, hogy vádat kell emelni.

És akkor itt jutottunk el oda, hogy mindebből az egész alkotmányos konstrukcióból, amit Magyarország Alaptörvénye, megjegyzem, hogy már a korábbi alkotmány is tartalmazott, ebből az következik, hogy a legfőbb ügyész vagy az ügyészség a konkrét döntéseiért nem tartozik felelősséggel önöknek, tisztelt képviselő urak, nem lehet számonkérni az ügyészen. Pont ezért független az ügyészség, nem lehet rajta számonkérni azt, hogy valamilyen ügyben milyen döntést hozott.

Persze feltehetik ezeket a kérdéseket, de nyilván a legfőbb ügyész úr, amennyiben egy lezárt ügyről van szó, akkor el tudja mondani, hogy ki milyen döntéseket hozott, az ügyészség vagy a bíróság milyen döntéseket hozott, de folyamatban lévő ügyben nem fog önöknek magyarázatot adni arra, hogy egyébként miért emel vádat. A bíróság az egyetlen mércéje az ügyészi vádemelésnek. Ez a vádhatóság függetlenségének a lényege, ez a magyar alkotmányos rend.

Hozzáteszem, hogy ezért szűnt meg a legfőbb ügyész interpellálhatósága; 2010 előtt a legfőbb ügyész interpellálható volt. Én húsz évig voltam országgyűlési képviselő, és én voltam olyan parlamentnek tagja, ahol a kormánypártok leszavazták a legfőbb ügyész válaszát, kiadták az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságnak megvizsgálásra, ahol a legfőbb ügyész abba a helyzetbe került, hogy meg kellett magyaráznia egy konkrét ügyben, hogy milyen döntést hozott. Hozzáteszem, hogy az alkotmányos szerepét ott is óvatosan, megfelelően teljesítette, tehát nem kell neki számot adnia arról, hogy egyébként a büntetőjogi döntéseit vagy a büntetőeljárási döntéseit miért hozta meg. De természetesen ezt a játékot akkor megcsinálta a baloldali parlamenti többség, hogy a legfőbb ügyészt rendszeresen leszavazta. Megszűnt ez a lehetőség, azért, mert így teljes az ügyészség alkotmányos függetlensége.

Még egyszer mondom, van olyan ország, mondjuk úgy, hogy egyébként általános mérce szerint demokratikusnak nevezett ország ‑ ilyen például az Egyesült Államok ‑, ahol a legfőbb ügyésznek más a helyzete, de nálunk a függetlenség a főszabály. Talán nem bánja a legfőbb ügyész úr, hogy mindezeket elmondtam. Egyszer hallottam az elődjének azt a válaszát, hogy ő nem magyarázhatja meg az alkotmányos jogállásával kapcsolatban feltett kérdéseket, hiszen őneki az a dolga, hogy végrehajtsa az alkotmányt, végrehajtsa az Alaptörvényt és az ügyészre vonatkozó szabályokat.

Tisztelt Ház! Arra kérném a képviselő hölgyeket és urakat, ha egyáltalán még lehet ilyen kérést megfogalmazni, hogy ne befolyásolják az ügyészséget a törvényes munkájának elvégzésében. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)