Csárdi Antal (független)

CSÁRDI ANTAL (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Vejkey Képviselőtársam! Azért szólítom meg, mert önt szeretném idézni. Úgy fogalmazott körülbelül, hogy más film, amit az ellenzék néz, és más film, ami a beszámolóban van. Azt hiszem, hogy ez a legnagyobb baj, mert a probléma a beszámolóval pont ott van, ami nincs benne a beszámolóban. Igen, Vejkey képviselőtársam, ez közbizalom kérdése, és itt a legnagyobb veszélyben a közbizalom van.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Amikor én közbizalomról beszélek, akkor azt azzal tudom a legjobban szemléltetni, ha elmondom egy konkrét esetnek a történetét, ami gyakorlatilag egy hónapon belül történt. Egy magát rendőrruhába bújtató, egyszerű, nem túl okos ember elkezdett rendőrt játszani a Nyugati téren. A rendőrség elkapta, és megbírságolták több mint százezer forintra. Nem csinált semmit, senkinek nem okozott semmilyen kárt; önmagában az a tény, hogy magát hamisan rendőrnek adta ki, szabálysértésnek minősült. Ezzel nagyjából egy időben történt, hogy a magukat rendőrnek kiadó bűnözők kamionokat bírságoltak meg, és elítélte őket a bíróság többéves szabadságvesztésre. Ezzel párhuzamosan a beatkorszak egykori hőse magát rendőrnek kiadva próbálta meg egy egyszerű tilosban parkolás miatt a rá kirótt bírságot megúszni, és nem sikerült elindítani az eljárást, bűncselekmény hiányában lezárták a nyomozást, ami azért érdekes, mert önök felügyelik a nyomozati cselekményeket, és valamiért önök hivatalból nem mondták azt a nyomozó hatóságnak, hogy kérem szépen, ez nincs rendben, pedig azt gondolom, hogy egészen egyértelműen fogalmaz a Btk. 299. §-a.

Azt gondolom, hogy nagyon sok olyan probléma van, ami minimum megválaszolást igényelne; nem is tudom, hogy hol kezdjem. Azt gondolom, hogy az egyik legszembeötlőbb és legfelháborítóbb a magyar jogrendszer működésében ‑ és ebben, igen, az ügyészségnek nagyon markánsan megvan a felelőssége ‑, hogy tömegével tapasztalunk olyan ügyészségi indítványokat, ahol ha közvagyon elleni bűncselekményről van szó, akkor az ügyészi indítvány nem tartalmaz olyan mértékű büntetést, ami legalább közepesen megtérítené azt a kárt, amit a költségvetésnek okoztak. Hogy egy konkrét példát mondjak: nem olyan régen született egy ítélet, ahol egy egymilliárdos költségvetési csalással összefüggésben kiosztottak három felfüggesztett börtönbüntetést és 1-1 milliós és egy kétszázezer forintos pénzbírságot. A különbözetet nem kell nagyon magyarázni, hogy mekkora a vesztesége az egymilliárd forintos csalásnak és a kétmilliónál alig több büntetésnek. Azt gondolom, hogy barátok közt is megéri egy felfüggesztett börtönbüntetésért cserébe egymilliárdot lenyúlni, majd aztán kifizetni ebből az egymilliárdból kicsivel több mint kétmillió forintot. A maradék 998 millió forint pedig marad a zsebben.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A kérdés ezzel kapcsolatban úgy szól, hogy kívánnak‑e változtatni az eddigi gyakorlaton; kívánnak‑e olyan vádindítványokkal élni, amelyek az okozott kárt megtérítik, vagy legalább kísérletet tesznek arra, hogy megtéríttessék. És igen, itt több ellenzéki felszólalónál fölmerült az, hogy ezek a problémák elsősorban költségvetést érintő visszaélésekkel és bűncselekményekkel kapcsolatban tapasztalhatók, és én nem állítom, hogy ez minden egyes darabnál, minden egyes vádindítványban így van, de rendkívül sok példát tudnék erre mondani. Azt gondolom, hogy ha önök komolyan veszik a nyomozó hatóságok törvényességi felügyeletét, akkor ezek nem fordulhatnak elő.

Engedjen meg még egy konkrét kérdést! Azt gondolom, hogy abban az ügyészségnek nem feltétlenül van felelőssége, hogy a bíróság hogyan dönt egy előzetes letartóztatás vagy annak megszüntetése kapcsán. De szeretném illő tisztelettel megkérdezni legfőbb ügyész urat: miért nem kezdeményezte Völner előzetes letartóztatását, amikor pontosan lehetett tudni, hiszen tanúvallomások sokasága, hang- és videófelvételek igazolták, hogy átvett csúszópénzt. És én azt gondolom, az a tény, hogy ma Schadl György egy luxusvillából ebédelgetni kijárva befolyásolni képes a bírósági eljárást, megkérdőjelezhetetlen. De ugyanez a tényállítás megáll Völnerrel kapcsolatban is, mert őt egy másodpercig nem fenyegette az előzetes letartóztatás veszélye, és minden lehetősége megvolt arra, hogy befolyásolja mind a nyomozást, mind a bírósági eljárást.

És igen, eljutunk, azt gondolom ‑ és ígérem, gyors leszek ‑, a másik legnagyobb botrányhoz, ez pedig a Magyar Nemzeti Bank botránya. Ha önök komolyan veszik a nyomozó hatóságok felügyeletét, tisztelt legfőbb ügyész úr, akkor illő tisztelettel megint csak kérdezem, hogy kezdeményezték‑e a nyomozó hatóságnál, hogy vizsgálják meg a nyomozás során azt, hogy bűnszervezetben lett‑e elkövetve. Mert azt gondolom, hogy ha a bűnszervezeti tényállást és annak a feltételeit megvizsgáljuk, akkor minden feltétel teljesül a Magyar Nemzeti Bank botrányával összefüggésben. Valóban az a kérdés, hogy a Magyar Nemzeti Bank-botrány kapcsán vajon elvitetik‑e egy-két emberrel az előbb említett technikákon keresztül ‑ felfüggesztett börtönbüntetés, pár millió forintos bírság ‑, tehát elvitetik‑e valami kis hallal, miközben elengedik az igazi nagy halakat, akik az egésznek a nyertesei voltak, akik Porsche-gyűjteményt és luxuslakások tucatjait szerezték be abból, ahogy kirabolták a Magyar Nemzeti Bankot. És itt nemcsak az alapítványi gazdálkodásra gondolok, hanem gondolok itt a Magyar Nemzeti Bank épületének a felújítására és minden visszaélésre, amiről ma Magyarországon mindenki tud pontosan. Mikor várható az, hogy a Legfőbb Ügyészség ‑ élve a kötelességével ‑ elindítson hivatalból eljárásokat annak érdekében, hogy ilyen botrányos események ne történhessenek meg? Mert lássuk be, amennyiben a Legfőbb Ügyészség hivatalból időben elindította volna ezeket az eljárásokat, akkor a Matolcsy-klánnak nem lett volna lehetősége elszórakozni a Magyar Nemzeti Bank épületére szánt pénzeket kis túlárazással; nem lett volna lehetősége az alapítványi vagyont eltőzsdézni; és nem lett volna lehetősége a kecskeméti egyetemet teljesen kisemmizni mintegy 127 milliárd forinttal. Azt gondolom, fontos, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk.

Azt gondolom, hogy van még egy kérdés, és ezt azért teszem föl, mert vélhetően a Szőlő utca parlamenti vitáján nem lesz határozatképes az Országgyűlés. (Varga Zoltán: Honnan gondolod?)

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az SZGYF intézményeiben van úgynevezett ügyészségi panaszláda. Ezt hivatalosan ‑ mind a ketten tudjuk ‑ csak az ügyészség nyithatja ki, és csak ő veheti ki az ott elhelyezett panaszokat. Hogyan biztosítja az ügyészség, hogy valóban csak az ügyészség jusson hozzá ezekhez a panaszokhoz? Mert jelenleg az a gyakorlat, hogy egy egyszerű postaládából egy egyszerű postaládakulccsal, amit bármelyik barkácsboltban be lehet szerezni, gyakorlatilag kivehetők, és gyakorlatilag azok a vezetők, akik ma már részben előzetes letartóztatásban vannak, hozzájuthatnak ezekhez a panaszokhoz.

(20.50)

Tehát nem tudja megvédeni, nem tudja ellátni a funkcióját ez az ügyészségi panaszláda. Az a kérdésem, hogy kívánnak‑e tenni annak érdekében, hogy valóban csak az ügyészség juthasson hozzá ezekhez a panaszokhoz, és ezeknek a panaszoknak az ügyében, amelyeket ezekben a panaszládákban a gyermekek elhelyeznek, érdemi vizsgálat is történjen.

Azt gondolom, hogy ezek az elsődleges kérdések a beszámolóval összefüggésben, és nagyon-nagyon kérem legfőbb ügyész urat, nagyon megtisztelne, ha nemcsak a zárszavában válaszolna, hanem egy olyan érdemi vita alakulhatna ki, aminek az eredményeképpen egyébként hosszú távon egy sokkal hatékonyabb ügyészségi és jogi jövőkép elé nézhetnénk. Köszönöm szépen.