Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szokatlan módon az előttem felszólaló Vejkey elnök úr mondataira szeretnék reagálni. Egészen elképesztőnek tartom, és talán a legrosszabb, hogy ön ezt tényleg komolyan gondolja, képviselő úr. Tehát ön szent meggyőződését adta elő, átitatódott, áthatódott ettől a meggyőződéstől, amit előadott. Tényleg ugyanaz az érzésem, mint az előző két beszámoló vitájánál, hogy nincs több teendőnk, minden probléma megoldódott, 99,1 százalékos a hatékonyság, mindenki szépen elballaghat a naplementében vagy a szürke ködben, nem kell csinálni semmit. Pakoljunk össze, menjünk haza, feküdjünk le aludni!

De a valóság itt mutatja talán a legrettenetesebb különbséget a beszámolóban foglaltakhoz képest. Amikor a Mi Hazánk Mozgalom arról beszél, hogy szigorú büntetőpolitikára, elrettentő és megtorló erejű büntetésekre van szükség főleg a kiemelt súlyú bűncselekmények esetén, akkor természetesen ezt úgy kell érteni, hogy a valódi elkövetőkkel, a valódi felelősökkel szemben.

Tisztelt képviselőtársaim, én nem ismerek olyan munkavállalót vagy olyan élő embert, aki 99,1 százalékos hatékonysággal képes végezni a munkáját, olyan szervezetet, pláne egy több ezer főből álló szervezetet, amelyik 99,1 százalékos hatékonysággal dolgozik, meg végképp nem ismerek. Ettől szép és ettől csúnya a matematika meg a statisztika, hogy ki lehet hozni papíron, de akkor, legfőbb ügyész úr, hadd kérdezzem meg: a mások által már emlegetett gyermekvédelmi ügyek, az MNB-s pénzrablás, a végrehajtó-maffia ügye majd a 0,9 százalékba fog tartozni? Mert minden jel erre utal. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.)

Én őszintén nem értem Répássy államtitkár urat sem. Itt csak nekünk van okunk megsértődni, csak nekünk van okunk felháborodni meg a választópolgároknak! És egyébként ilyen kiemelt súlyú bűncselekmények esetében helye lenne annak, nem helye lenne, helye van annak, legfőbb ügyész úr, hogy a nyomozás vagy az eljárás érdekeinek a veszélyeztetése nélkül ön nemcsak az Országgyűlés, hanem ezzel együtt az ország nyilvánossága előtt ad egy tájékoztatást; de majd mindjárt visszatérek a végrehajtó-maffia ügyére is. Tehát ez a 99,1 százalékos váderedményességi mutató mese; ez mese.

És igen, nemcsak azt a látszatot kelti, hanem az a valóság, hogy akit Magyarországon egyszer megvádolnak, azt elítélik. Ez egy vádszemléletű ítélkezést mutat, ügyész és bíró kéz a kézben jár e tekintetben. Bárcsak ez lenne a valóság, hogy 99,1 százalékban, akik ítéletet kapnak, bűnösséget megállapító ítéletet, azok tényleg felelősek valamilyen szinten, valamilyen minőségben az adott bűncselekmény elkövetéséért! Tehát ezt azért gondolják át, hogy ez mennyire életszerű. Mindennek a zsinórmértéke az életszerűség.

Aztán hadd kérdezzem már ‑ akkor kicsit fordított logikával ‑, hogy ha ez a váderedményességi mutató, a pótmagánvád vagy a kiegészítő pótmagánvád esetén milyen, hány százalékos mutatókról lehet beszámolni? Hány százalékban bírálja felül az ügyészség a saját álláspontját? Mert én még olyan ügyészt, amelyik a másik ügyészt bemártotta, vagy akár csak a felelősségét megállapította volna, még nem láttam. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, farkas nem eszi meg a kölykeit, tartja a két régi, szép, mélyen gyökerező magyar mondás.

De azokat a kérdéseket is fel kell tenni, legfőbb ügyész úr, hogy elegendő‑e az ügyészség létszáma, és hogy milyen aránytalanságok vannak a rendszerben, mert azt, amit az Országos Bírósági Hivatal 2024. évi beszámolójánál elmondtam, az az ügyészségre még inkább igaz, hogy Budapest, Pest vármegye, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye összes ügyészsége jelentősen túlterhelt. Ezt egyébként az ottani ügyész kollégák védelme érdekében mondom, mert hozzám eljutnak ‑ nyilván nem fogom megnevezni őket, nehogy holnap a kirúgás sorsára jussanak ‑, akik évek óta panaszkodnak arra, hogy agyonterheltek, technikailag, informatikailag, igazságügyi alkalmazottakkal ellátva rendkívül alacsony szinten vannak ‑ hogy kicsit rossz magyarsággal fejezzem ki ‑, tehát pénz, fegyver, paripa híján vannak.

Legfőbb ügyész úr, figyelő szemeit vesse Budapesttől 200-300 kilométerre, igaz, más szempontból biztonságos távolságra lévő ügyészségekre is! Nem akarok önnek ilyen üres frázisokat pufogtatni, hogy egy álruhás országjárásba kezdjen ‑ amúgy nem ártana ‑, hogy mi a helyzet, mondjuk, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye főleg járási ügyészségeivel. A kollégák, ha valóban hajlandók megnyílni önnek, vagy az ön vezetőtársainak, egész mást fognak mondani, mint amit itt az előbb öntől idefent a pulpituson hallhattunk. Közérdekvédelmi tevékenység, legfőbb ügyész úr!

Az akkumulátorgyárakról egy szót sem szólt. Oké, hogy a 3000 milliárd forint kifizetése nem az önök felelőssége, de itt a környezetvédelmi vonatkozások, a talajszennyezés, a vízszennyezés, generációk életének a tönkretétele megint az önök radarrendszere alatt maradt, erről egy árva szót nem hallottunk. Hogy látja az akkumulátorgyár-kérdést, legfőbb ügyész úr? Nem gondolja, hogy egy alapos felülvizsgálatra szükség lenne?

(20.30)

A büntetés-végrehajtás kapcsán csak egy kérdés az idő rövidsége miatt: a túlzsúfoltság hogy áll most, legfőbb ügyész úr?

Oké, hogy szeretett szülővárosom, Csenger határában elkezdett üzemelni Európa talán legkorszerűbb börtöne, elvileg 1500 zsivány befogadására alkalmas, tehát 1500-an tudják ott tölteni rövidebb vagy hosszabb fizetés nélküli szabadságukat. Ez mennyit enyhített a túlzsúfoltságon? Mert szerintem a túlzsúfoltság ettől függetlenül jelen van. Ezt onnan gondolom, hogy 10 évvel ezelőtt 9 börtön építését döntötték el, ebből lett három, majd végül egy. Ez az egy Csengerben valósult meg.

Aztán van egy minket, mi hazánkosokat különösen felháborító ügy, amely persze nagyobb részben nem az önök sara, de illett volna erről beszámolni, bár ez talán inkább külügyi és igazságszolgáltatási kudarc is egyszerre. Persze a mentelmi joggal nehéz mit kezdeni, ezért kellene megszüntetni, ugye, a Mi Hazánknak ez régi törekvése, ez az Ilaria Salis-ügy. 2023 februárjában vitték be ezt az antifa terroristát. Elég könnyű lett volna bizonyítani ‑ itt a váderedményességről vagy vádhatékonyságról beszélek ‑, hiszen térfigyelő kamerák rögzítették, hogy ruházatuk alapján vertek félholtra, félig-meddig nyomorékra tízszeres túlerőben lévő gazemberek, ember alatti lények, sejthalmazok magyar embereket. A térfigyelő kamera képe egy eléggé megdönthetetlen bizonyíték, minden kétséget kizáró módon lehetett volna bizonyítani, a bűnösséget megállapító ítéletet viszonylag gyorsan meg lehetett volna hozni. Mivel ez nem történt meg, Ilaria Salist kimenekítették, és ott ül szélsőbaloldali terrorista társai között az Európai Parlamentben, röhög az arcunkba, vigyorog ránk. Talán részleges felelősség, nem a fő felelősség, de részleges felelősség felmerül, mondom ezt úgy, hogy amikor ezek történtek, még nem ön volt Magyarország legfőbb ügyésze.

Gyermekvédelmi ügyek. Itt elsősorban szexuális jellegűek, nem kizárólag, de döntően szexuális jellegű bűncselekmények akár gyermekvédelmi intézményekben, akár azon kívül. Ezekkel kapcsolatban lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, akkor legyen szíves megismételni, ezt kérném öntől nagy tisztelettel, nemcsak statisztikai adatokat, hanem mit kívánnak tenni ilyen értelemben a hatékonyság növelése érdekében.

Mint ahogy persze lehet, hogy más szervezetrendszerek, más szervezetek hatásköre, de azért arról is kellene néhány szót szólni, bár itt államtitkár úr megszólalását is nagyon-nagyon várnám már, hogy 31 százalékkal emelkedett az elkövetett bűncselekmények száma, 19 százalékkal a lopásoké, 25 százalékkal a rablások, 35 százalékkal a csalások száma nőtt. Az online csalásoknál az önök becslései szerint mekkora a látencia? Mert szerintem óriási, vastagon két számjegyű és nem egyessel kezdődik.

A kiberbűnözés tekintetében szintén szerintem óriási a lemaradás. Több lépéssel van lemaradva az igazságszolgáltatás a bűnözők mögött. Vagy a mesterséges intelligencia okozta kihívásokra, őszintén, mennyire készültek fel? Hiszen persze rengeteg lehetőség is rejlik benne, ez kétségtelen, tehát ezt nem szabad eltagadni vagy elhallgatni, figyelmen kívül hagyni, de elég könnyen lehet kreálni vele meg nem történt bűncselekményeket vagy leplezni, elkendőzni valóban megtörtént bűncselekményeket is. Egyik rosszabb, mint a másik. Ezekre a kihívásokra ‑ ezek részben technikai kihívások ‑ felkészült‑e az ügyészség, vagy a felkészülés érdekében mit tesznek?

És akkor itt van két olyan ügy, ami joggal háborítja fel a közvéleményt, főleg amikor az elmúlt három évben drasztikusan romlott Magyarországon az emberek életszínvonala és életminősége: a végrehajtó-maffia ügye és az MNB-botrány. Mind a kettőben vastag, legmagasabb szintű politikai érintettség merül fel.

Nézzünk a végrehajtó-maffia ügyét! Filmekben is lehet látni, ugyanaz történik, mint amit sokszor a filmvásznakon látunk. Telik-múlik az idő, húzzák az eljárást rétestészta-hosszúságúra, az egyik gazember a balatoni luxusnyaralójából, luxusautón szaladgálva röhög a magyar embereken, az arcunkba nevet. Miért kellett kiengedni, legfőbb ügyész úr? Azért, hogy legalább egy miniszter ne kerüljön be a kaptárba? A hallgatásért cserébe kimosdatás jár. Ez az ember érzése, és ehhez nem kell jogásznak lenni.

Vagy a másik főkolompos: visszakapta az ügyvédi engedélyét. Gratulálok! Nem tudom elképzelni, hogy az ügyészség ezt ne tudta volna megakadályozni. Sőt azt is el tudom képzelni, hogy ha az ügyészségről leoldottuk, vagy nem lennének az ügyészségen a politikai béklyók, akkor sokkal jobban állnának ezek az ügyek. Ha minden ügyész csak a szakma szabályai szerint járhatna el ‑ én töretlenül hiszek még ilyen másfél évtized után is ebben ‑, akkor nagyon sokan kerülnének kaptárba a politikai vezetők közül. Mert pontosan tudjuk, illetve nyilván mi csak sejtjük, mert objektív bizonyítékaink nincsenek, de ami van, azt a Mi Hazánk Mozgalom rendelkezésre bocsátotta, és ha lesznek, akkor rendelkezésre fogjuk bocsátani, tehát mi minden tőlünk telhetőt megteszünk ennek érdekében, a mi házunk elejét nem érheti egy rossz szó sem, na, de ha mégis azt látjuk, hogy igazából itt egy folyamatos kimenekítés történik, akkor alapjaiban inog meg, immár sokadszor a magyar igazságszolgáltatásba vetett bizalom.

Az, hogy majd ebbe a 0,9 százalékba fog tartozni Völner Pál és Schadl? Amikor a létező legaljasabb, hogy ők úgy gazdagodjanak, hogy közben emberektől elveszik a házaikat, lakásaikat, ingó és ingatlan vagyonukat, fizetésüket, nyugdíjukat, jövedelmüket. Nem számít semmi, csak nekik jó legyen meg azoknak az esetleg miniszteri szintű haszonélvezőknek, akik vastagon benne voltak, vagy a kígyó fejét jelentették. És valószínűleg az az alku ‑ nem állítom, hogy önökkel kötötték, ilyet nem mondok, de valószínűleg ez az alku odafent ‑, hogy ha ők hallgatnak, nem fújnak be másokat, tőlük magasabb szinten lévő bűnözőket, akkor végül szép lassan megússzák. Lehet, hogy majd a 2030-as választások után ‑ simán el tudom képzelni ‑ majd lesz egy elsőfokú ítélet, majd a másodfok hatályon kívül helyezi, lesz egy megismételt elsőfokú eljárás, és az idők végezetéig, közel életfogytiglan tart majd egy ilyen eljárás. Ezek után ne csodálkozzon a kritikus ellenzéki szavakon a legfőbb ügyész úr! Ne csodálkozzanak, és a kormánypárti képviselők közül senki ne legyen megsértődve!

MNB-ügy. Testvérek között is 700-800 milliárd forint tűnt el. Az ország miniszterelnöke azt mondja nekünk, hogy ebben a kormánynak nincs illetékessége és felelőssége. Az Állami Számvevőszék elnökéhez utalta ezeket a kérdéseket. Mi ez a hirtelen jött szégyenlősség, hölgyeim és uraim? Nem szokott így nyilatkozni a miniszterelnök úr, máskor olyan oroszlános stílusban tud fogalmazni, most pedig hirtelen elfogódottá vált. Vajon miért? És az MNB-ügy is hogy halad? Sehogy. Szerecsenmosdatás történik. Őszintén, mennyi esély van arra, hogy a Matolcsy-klán Matolcsy Györggyel az élen; akkor így kérdezem, nem beszélek mellé, hogy Matolcsy György sittre kerül? Mennyi erre az esély, legfőbb ügyész úr? Mert szerintem jelen állás szerint zéró. A Matolcsy-klán tagjai mikor fognak fegyházba kerülni? Soha az életben, a jelenlegi felállás szerint ezt tudjuk. Pedig ők voltak a döntéshozók, hát valahogy az a pénz eltűnt! Hát mégiscsak kellene erre valami válasz!

Még sokkal csekélyebb súlyú bűncselekmények esetén ‑ amerikai filmeket idéző módon ‑ símaszkos rendőrök mennek ki, és kapnak fel egyszerű embereket. Nyilván attól még ők lehetnek bűnözők, nem mentem őket, csak a fajsúly, legfőbb ügyész úr. Persze az egyik a kirakat, a másik meg a magyar valóság.

És igen, vannak itt az előző ciklusból vagy talán még kettővel korábbi ciklusból is olyan ügyek, amelyeknél szintén azt látjuk, hogy az idő jótékony hatására bízzák, elmosódik a köztudatban, nem emlékszik már rá senki. De hát Simonka úr a 2022 előtt információink szerint a fordított 10 százalék szabályát valósította meg: 90 százalék ment mutyira, 10 százalék az eredeti pályázati célra. Egy átlagember két számjegyű ítélettel guggolna valamelyik magyar fegyintézetben, ő meg mosolyog.

Hát azért, amikor ilyen vérlázító különbségek vannak, egy országnyi vagyon eltűnt, akkor nem tudjuk azt mondani, hogy a Legfőbb Ügyészség meg általában az ügyészi szervezet működésével kapcsolatban bármilyen probléma ne lenne, szinte csak problémák vannak.

És mindezek ellenére, ezzel szeretném zárni ezt a rövid felszólalást, biztos vagyok abban ‑ hiszek a 99 százalékban ‑, ha megszűnnének a politikai fékek, béklyók meg ellensúlyok, rossz értelemben vett ellensúlyok, akkor a magyar ügyészek 99 százaléka pitbullként rontana rá ezekre az ügyekre, és villámgyorsan az ügyek végére érnénk, és a valódi felelősök, a valódi bűnösök elnyernék méltó büntetésüket. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)

(20.40)