Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán nem túl elhamarkodott megállapítani így december közepe tájékán, hogy az Orbán Viktor által az év elejére előre jelzett repülőrajt elmaradt. A gyászos idei gazdasági teljesítmények is azt mutatják, hogy ez a repülőrajt jövőre sem fog bekövetkezni. Jó, ha egy-, maximum kétszázalékos gazdasági növekedés lesz a jövő esztendőben.

Talán ebből is látszik, hogy Orbán Viktor nem ért a gazdasághoz. De nem ez a legnagyobb baj, hogy a miniszterelnök nem ért a gazdasághoz, hanem az, hogy a gazdasági csúcsminisztere sem ért a gazdasághoz. Ennek egyébként ékes bizonyítékát adta két héttel ezelőtt a gazdasági bizottsági meghallgatáson, amikor kiderült, hogy a miniszter úr alapvető gazdasági kategóriák jelentésével és tartalmával sincs tisztában.

Nagy Márton szerint a magyar gazdaságban azért nincs növekedés, mert a német gazdaság nem növekszik. De miniszter úr nem vette észre azt, hogy alapvetően az a probléma, hogy egy elhibázott, rossz gazdaságpolitikát folytat Magyarország, mégpedig ezt az újraiparosítási programot, amelyet alapvetően külföldi tőkével hajtanak végre, és amely főként összeszerelő-üzemekre koncentrál, ebből következően nagy a kitettsége ennek az egész koncepciónak. Másfelől pedig alacsony hozzáadottérték-tartalmat hoz létre, olyan alacsonyat, hogy ebből dinamikus gazdasági növekedés és dinamikus fogyasztásnövekedés nem képzelhető el, és nem is valósul meg, még akkor sem, ha jó konjunktúra van. Hát még akkor, a mostani időkben, amikor nincs is jó konjunktúra.

Ezek után azt mondja Nagy miniszter úr, hogy tulajdonképpen a jövő útja az lehet, ha nem a német befektetőkre fogunk alapozni, hanem a kínaiakra és a dél-koreaiakra. De hát ezzel mi csöbörből vödörbe kerülünk, merthogy ugyanaz az alapprobléma megmarad, a sérülékenység is meg az alacsony hozzáadottérték-tartalom is.

A gazdasági miniszter szerint a magyar gazdaság fellendülését két dolog fogja elhozni, az olcsó energia és az alacsony adók. Na most, milyen olcsó energiára gondolt a miniszter úr? Talán arra az orosz energiára, amit most is használunk, és amelynek következtében a magyar vállalkozások 30-40 százalékkal drágábban kapják az energiát, mint a környező volt szocialista országok gazdasági szereplői? És akkor arról még nem is tettünk említést, hogy Magyarországon egy egységnyi GDP előállításához kétszer annyi energiára van szükség, mint például Ausztriában.

A közgazdaságtan-tankönyvekben benne van az, hogy az adók csökkentésével nem lehet a versenyképességet tartósan növelni. Nagy miniszter úr valószínűleg ezt sem olvasta, ezt sem tanulta meg az egyetemen, de ha már nem tanulta meg, legalább nézné meg a statisztikákat, amelyekből elég világosan kiderül az, hogy a legversenyképesebb gazdaságok listáján az első 10-15 helyen ott van Dánia, Svédország, Norvégia és Finnország. Ha megnézik, mit ad isten, ezekben az országokban az adó a legmagasabb az európai országok között.

Akkor hogy is van ez? Hát, itt valójában az a helyzet, hogy valami más utat kellene keresni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Adóemelés kell! Mondd ki!) A másik út pedig nyilvánvalóan az lenne, hogy hatékonyságot növelni, hogy innovációt fejleszteni, de ezeket mindaddig nem lehet megtenni, ameddig a piac nem működik, ameddig Orbán Viktor fogja elosztani az erőforrásokat, és Orbán Viktortól függ az, hogy melyik gazdasági szereplő lesz sikeres itt belföldön, Magyarországon. Addig bizony ez az ország arra van kárhoztatva, hogy egy lefelé menő spirálba megy, és nemcsak Európa élvonalától maradunk le, hanem a volt szocialista országoktól is. Ott tartunk most, hogy az orbáni gazdasági berendezkedés és gazdaságpolitika megbukott, a magyar gazdaság külföldi források lélegeztetőgépén vegetál. Hogy meddig, az majd jövő áprilisban kiderül. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)