Dr. Répássy Róbert

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Egyáltalán nem kívánok arra vállalkozni, hogy egy ötórás vitát összefoglaljak, viszont szeretném elmondani, hogy végül is örülök annak, hogy sor került erre a vitára. A kormány nevében ezt üdvözlöm, mert lehetővé tette számunkra, hogy elmondjuk a baloldal bűneit, a nemzeti kormány adósmentő intézkedéseit, az otthonteremtési támogatást tartalmazó programjainkat, a családpolitikai intézkedéseinket, a lakáskölcsön-felvevők támogatását.

Nem sorolom ezeket részletesen, de szeretném még egyszer az origót elmondani. 2010-ben 7300 milliárd forintnyi devizahitel volt ‑ 2010-ben. Különböző számok hangzottak el, de valószínűleg egymillió körül van a 2010-es devizahitel-állomány. Ezeknek körülbelül egyharmada nem lakáshitel-állomány, kétharmada lehetett lakáshitel, a többi valószínűleg fogyasztói hitel volt vagy gépjárműhitel; tehát 2010-ben 7300 milliárd, majdnem egymillió szerződéssel. Ez 2015-re, tehát öt év alatt forintosításra került. Tíz évvel ezelőtt mindenféle devizahitelt átváltottak forinthitelre, és ezek a forinthitelek nem különböznek azoktól a forinthitelektől, amelyeket a devizahitelezés idején forintban vettek fel mások. Tehát tíz éve pontosan ugyanolyan hitellel tartozik mindenki, aki lakáskölcsönt, lakáscélú hitelt vett fel, pontosan ugyanazzal a hitellel tartozik.

Tehát nem igaz az, hogy az elmúlt tíz évben a devizásokat valamilyen külön válság érte volna. ’15-ig megoldottuk a devizaválságot, ugyanis több lépésben átváltottuk forinthitelekre ezeket a kölcsönöket. Igen, volt, aki forintban sem tudta törleszteni a tartozását. Igen, volt ilyen. De azok a végrehajtások, azok a kilakoltatások, amelyekről Z. Kárpát Dániel beszél, már nem devizahitelesek ellen mentek, azok forinthitelesek ellen mentek. Azok már forinthitelek voltak, olyan forinthitelek, amelyeket egykoron devizában vettek föl, és utána forintban kellett volna törleszteni. (Z. Kárpát Dániel: Irreális feltételekkel!) Tehát, tisztelt Ház, természetesen ebből adódik az is, hogy nem lehet most rábökni a kilakoltatásokra vagy a végrehajtásokra, hogy ez devizás, ez meg nem devizás. Nem lehet ugyanis megtenni ezt a különbséget, mert tíz éve forintban tartozik mindenki.

A felelősségről szó volt. Tisztelt képviselő úr, igen, vállaljuk a felelősséget. Vállaljuk azt, hogy több mint 500 ezer embert, 500 ezer családot ‑ nevezzük így, mert 500 ezer szerződés mögött 500 ezer család van ‑ kimentettünk a devizahitel csapdájából. Igen, vállaljuk. Milyen árfolyamon kellett átváltani? Sokkal jobb árfolyamon, mint ha most még mindig devizában tartoznának. Sokkal jobb árfolyamon! Mondtam az első felszólalásomban, hogy ez euróban körülbelül 25 százalékkal alacsonyabb árfolyam, mint a jelenlegi, de svájci frankban 50 százalékkal alacsonyabb, mint a jelenlegi. Megmentettük a devizásokat ettől a nyomasztó árfolyamkockázattól.

Az árfolyamkockázatot már persze korábban kiiktattuk, nem is beszélve arról, hogy amikor átváltották forintra, akkor már nem volt árfolyamkockázat. Éppen ebből következik az is, mivel nincs árfolyamkockázat, hogy ezért az a bizonyos európai bírósági ítélet csak azokra a szerződésekre vonatkozik, amelyek az árfolyamkockázat miatt semmisek. A forinthiteleknél van még árfolyamkockázat? Akkor semmisek ezek a szerződések? Nem akarok ebbe belemenni, majd mindenki vitassa meg a bíróságon ezeket az ügyeket. Igaza van Fónagy Jánosnak, hogy ha valaki úgy érzi, hiába tartozik tíz éve forinthitellel, ő mégis megpróbálja az egykori devizahitelét megtámadni, próbálja meg a bíróságon. Ezer jogvita van nagyjából folyamatban, ezer, körülbelül 750 a bíróságokon és még talán 250 lehet a végrehajtóknál. Ebben az ezer ügyben valóban még folyamatban lévő ügyről van szó, esetleg meg lehet próbálni, hogy érvényesítsék az Európai Bíróság ítéletét.

Mindenki, aki azt mondja, hogy százezrek forduljanak a bírósághoz, vagy hogy százezreknek van keresnivalója az Európai Bíróság ítélete miatt, finoman szólva téved. Most nem akarom egyéb módon minősíteni azt, főleg egy ügyvéd részéről, hogy mit mond az ügyfeleknek. Maradjunk annyiban, hogy ezer ügy van folyamatban, abban az ezer ügyben lehet siker. Mindenki gondolja meg, aki belehajszolja az embereket, az egykori devizásokat egy ilyen perbe, az vállalja ezért a felelősséget, legyen az ügyvéd vagy legyen az politikus. Vállalják a felelősséget!

(20.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Néhány mondattal hadd térjek ki a végrehajtás ügyére, főleg arra, hogy mit is jelent a forprofit és a nonprofit végrehajtás! Van most is nonprofit végrehajtás, úgy hívják, hogy adóvégrehajtás. Tehát a NAV az állami alkalmazottakkal hajtja be az adótartozást. És valaki hallott már arról, hogy ez egy empatikus végrehajtás lenne? Valaki hallott már olyat, hogy az adóvégrehajtás ‑ hogy is mondjam csak ‑ kevesebb költséget okoz az adósoknak? Hát, egyrészt a NAV-nál is fizetnek jutalékot, a NAV-nál is fizetnek azért, hogy behajtsák a tartozásokat; másrészt, aki meg nem fizet, azt még föl is jelentik költségvetési csalásért.

Tehát ha valaki ezt a nonprofit végrehajtást akarja, ami az adóvégrehajtás, annak gratulálok, írja bele nyugodtan a választási programjába, hogy olyan végrehajtást akarunk, mint az adóvégrehajtás.

Miért forprofit végrehajtás a bírósági végrehajtás? Azért, mert magántartozásokat hajtanak be. Kitől várható el, hogy mások magántartozásait ingyen behajtsa? Ezt kitől fogják elvárni? Tehát nem működik, hiába gondolják azt, hogy majd szeretetből vagy ‑ nem tudom ‑ köztisztviselői bérért fognak behajtani százmilliós tartozásokat. Ki fogja ezt megcsinálni, képviselő urak?

Szerintem kicsit el kéne ezen gondolkodni, hogy mit jelent a forprofit végrehajtás meg a nonprofit végrehajtás. Mondom, mind a kettőre van Magyarországon példa, láthatjuk, melyik hogyan működik. Az adóvégrehajtás olyan-amilyen hatékonyságú, de amögé azért oda van téve a büntetőjog, tehát azért működik úgy, mert ott van mögötte a büntetőjog.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Még egyszer örömmel nyugtázom, hogy a kormánypárti képviselők el tudták mondani azt, amiért a kormánypárt vállalja a felelősséget, és az ellenzék is el tudta mondani a kritikáit. Az egy külön üde színfolt volt, hogy az ellenzék jobboldali és baloldali pártjai még egymással is vitatkoztak. Ez nyilván abból adódik, hogy 2010 előtt ki volt kormányon, ki volt ellenzékben. Aki 2010 előtt kormányon volt, az úgy érezte, hogy mindenki más hibás, csak ők nem.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Akkor, mivel én vagyok az utolsó hozzászóló, megköszönöm a részvételüket a vitában. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)