Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Csatlakozva a frakciótársam, Gréczy Zsolt vezérszónoki felszólalásához, mielőtt belekezdek felszólalásom érdemi részébe, mindenféleképpen szeretném kiemelni és szeretném hangsúlyozni is, hogy a közrend és a közbiztonság megerősítése mindannyiunk közös felelőssége. Ebben nincs vita közöttünk.

Egy olyan időszakban pláne így van ez, amikor Európát és a tágabb régiónkat egyaránt destabilizáló konfliktusok, kiberfenyegetések és nemzetközi hálózatok jelentette veszélyek övezik. Egy ilyen esetben, egy ilyen geopolitikai helyzetben pedig én úgy gondolom, hogy elengedhetetlen, hogy Magyarország rendelkezzen hatékony eszközökkel a terrorizmus megelőzésére. Úgy gondolom, hogy ebben sincs vita közöttünk.

Csakhogy a hatékonyság önmagában nem lehet indok a garanciák gyengítésére, és a jogállam működésének egyik alappillére éppen az, hogy a biztonsági célú jogosítványok mellé erős kontroll és ellenőrzési mechanizmusok kapcsolódnak.

(10.50)

Itt hadd szólítsam meg Sas képviselőtársunkat! Kérem, tisztelt képviselőtársam, ne úgy értelmezze Gréczy Zsolt vezérszónoki felszólalását, hogy a Demokratikus Koalíció képviselője a terroristák jogait védi, mert ez méltatlan, ez nagyon méltatlan. Pontosan nem a terroristák, hanem rajtuk kívül mindenki más személyes jogait védjük, merthogy erre alapul a demokrácia. Egyetlen emberi rendszer sem tévedhetetlen, ez a törvényjavaslat sem tévedhetetlen nyilvánvalóan.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat olyan új jogcímeket emel törvényi szintre, amelyek kétségtelenül fontos biztonsági szempontokat szolgálnak, ugyanakkor olyan pontokon is módosítják a jelenlegi szabályozást, ahol az arányosság és az ellenőrizhetőség ‑ mi legalábbis így gondoljuk ‑ nem kellőképpen biztosított. Szeretnék néhány olyan kérdést feltenni, illetve kérdést felvetni, amely megítélésünk szerint a vita leglényegéhez tartozik.

Nézzük! A javaslat szerint a kormány rendeletben dönt a nemzeti listára kerülésről olyan szervezet esetében is, amely nem szerepel sem uniós, sem ENSZ-listán. Ez önmagában, szeretném hangsúlyozni, nyilvánvalóan nem ördögtől való, hiszen valóban előfordulhat, hogy egy helyi jelentőségű vagy nemzetközi figyelmet még nem kapott csoport jelent kockázatot. A kérdés az, ki és milyen bizonyítékok alapján dönti el, hogy fennáll‑e a terrorcselekmény veszélye ‑ ezt nem látjuk biztosítva, nem tudjuk kiolvasni a törvényjavaslatból ‑, ugyanis a jelenlegi szövegben túl kevés a konkrétum. A minősített adatok mögé rejtett döntések pedig csak akkor védhetőek, ha mellettük erős, valódi fékek és ellensúlyok működnek.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy az értesítés mellőzésének lehetősége, amit ez a javaslat fenntart, nem csupán elvi, hanem nagyon is gyakorlati jelentőségű, és erről is már esett szó Gréczy Zsolt frakciótársam vezérszónoki felszólalásában. Ugyanis miről van szó? Ha valakit értesítés nélkül minősítenek terrorista személynek, akkor a pénzügyi korlátozásokat akár úgy is végrehajthatják, hogy az érintett saját bankfiókjában szembesül azzal, hogy hozzáférhetetlenné vált a számlája, és nem tudja, miért. És szeretném hangsúlyozni még egyszer, nem a terroristák jogait védjük ‑ védje a rossz nyavalya! ‑, hanem mindenki más, a magyar állampolgárok jogait a túlzott kormányzati kontrolltól, merthogy úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan helyzet, amelyet egy jogállamban csak nagyon szűk és kivételes körben lehet igazolni, ehhez képest a javaslat pedig túl szélesre hagyja a mérlegelés kereteit.

Miközben a kormányzati döntések elleni jogorvoslat lehetősége formálisan megjelenik, a Kúria mozgástere ezzel együtt rendkívüli módon beszűkül, a miniszteri határozat érdemi felülvizsgálata nélkül kell döntenie a Kúriának. Ez a konstrukció egy fontos alapelvet sért, mégpedig a hatalmi ágak szétválasztásának az elvét. Ha az állam a legbrutálisabb pénzügyi és egzisztenciális szankciókat alkalmazhatja valakivel szemben, mégpedig büntetőeljárás nélkül, akkor ahhoz a legerősebb bírói kontrollnak kellene kapcsolódnia, nem pedig a leggyengébbnek. Éppen ez jelenti a jogvédelmet és ez jelenti a demokratikus berendezkedést.

A gyülekezési szabadság megsértésének beemelése a fegyvertartást kizáró okok közé a javaslat egyik legkevésbé indokolt eleme. Bár nyilvánvalóan az indoklás elhangzott, én hadd ne mondjam ki a volt vezérkari főnökük nevét, kimondták már egypáran ebben a vitában. A gyülekezési törvény jelenleg is számos eszközt biztosít a rendőrségnek a békés demonstrációk védelmében, a mostani módosítás viszont olyan, mintha a jogalkotó a társadalmi konfliktuskezelés helyébe a fegyverjogi szigorítást állítaná, miközben semmilyen adat nem utal arra, hogy a tényállás a lőfegyvertartás szempontjából valóban kockázatot jelentene.

A Demokratikus Koalíció álláspontja tehát világos, a biztonság nem mehet a jogállamiság rovására. Ezért a Ház bölcs döntése az lenne ‑ mi legalábbis így gondoljuk ‑, ha az említett pontokon ezt a törvényjavaslatot újragondolásra visszaküldené. Javaslatainkat még egyszer szeretném én is megerősíteni: erősítsük a bírósági kontrollt, határozzunk meg kötelező, részletes indokolási szabályokat, vizsgáljuk felül a fegyvertartást kizáró okok bővítését, és biztosítsuk, hogy a nemzeti lista ne válhasson politikai eszközzé.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A terrorizmus elleni fellépés, még egyszer szeretném hangsúlyozni, természetesen közös feladatunk, és ebben mi, a Demokratikus Koalíció képviselői készek vagyunk együttműködni, de olyan szabályokat nagyon nehezen támogatnánk, amelyek több kockázatot jelentenek a jogállamra, mint amennyi biztonságot kínálnak. Meggyőződésünk ugyanis, hogy Magyarország akkor maradhat valóban biztonságos, ha nemcsak a fenyegetésekkel szemben, hanem az önkény minden formájával szemben is hatékonyan védekezik. Köszönöm a figyelmet. (Gréczy Zsolt tapsol.)