Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Mi Hazánk minden olyan intézkedésnek örül, amelynek révén akár egy forinttal is beljebb vannak a magyar vállalkozások, a magyar emberek, ugyanakkor számos észrevétel és kérdés is felmerül a sebtében benyújtott javaslattal összefüggésben. Az egyik az a feltűnő objektív aránytalanság, amelyet az előttem felszólalók közül már többen feszegettek, mely szerint nagyon jó az a 80-90 milliárd forintos segítség is, bár ezt valószínűleg egy kicsit felülszámolták vagy felülkalkulálták, tehát a saját maguk javára tévedtek, hiszen közjogi értelemben ugyan csak 50 napig tart majd a választási kampány, de gyakorlatilag már hónapok óta kampány zajlik. Politikai kampány zajlik Magyarországon, szerves része ennek ez a javaslatcsomag is, az időzítés teljesen egyértelművé teszi ezt, ha esetleg bárkinek bármilyen kétsége lett volna ezzel kapcsolatban.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az egyik az, hogy nagyon jól hangzik az, hogy duplájára emelik a bankadót, na de hát, valóban, a bankszektor pont az a terület, ahonnan el lehet venni ennél akár jóval magasabb összegeket is, hiszen míg az európai átlag, az uniós átlag 9-10 százalék, addig Magyarországon 20 százalék a bankok profitja vagy a bankok haszna. Amikor tehát kétszer annyi profitot termel Magyarországon a bankszektor, mint amennyi az uniós átlag, akkor láthatjuk, hogy nagyon kedvező számukra a klíma, nagyon termékeny talajra hullanak a bankok által elhintett vagy elhullajtott magvak. Bőségesen adhatnak tehát vissza abból a rengeteg pénzből, amit elvettek, beszednek vagy sokszor elraboltak a magyar társadalomtól, elég csak a devizaalapú hitelezés fedőnevű, törvényesített uzsorabűnözésre gondolni itt, amelynek révén tízezermilliárdos nagyságrendű vagyont szedtek el a magyar emberektől.

Lenne még bőven ilyen terület, államtitkár úr, ahonnan el lehetne venni, és akkor ebből a 80-90 milliárd forintból lehetne egy több száz milliárd forintos csomag. Az egyik kedvenc területem, amelyet önök nyilván szent tehénként kezelnek, hiszen a honvédelmi miniszterük, illetőleg más magas rangú politikai vezető érdekei ellentétesek, ellentétesek a kaszinókra, a szerencsejáték-iparra, különösen a kaszinókra kivetett komolyabb közterhekkel, ugyanis a kaszinók jelen pillanatban ‑ kis túlzással ‑ annyi adót csalnak, amennyit nem szégyellnek, és annyi adót fizetnek be, amennyit éppen úri kedvük úgy tart. A kaszinók nincsenek bekötve a NAV online rendszerébe, ami egy vérlázító aljasság, elképesztő pimaszság. Önök ezt természetesen pontosan bemérték, illetőleg az ezzel foglalkozó miniszterük, komolyabb politikai veszteséget ezen nem könyvelnek el, szavazatvesztést valószínűleg nem vagy csak csekély mértékben eredményez, ezért nem érzik szükségét, hogy hozzányúljanak a területhez, pedig hogyha a kaszinókat bekapcsolnák a közteherviselésbe, és nem csak annyi adót fizetnének, amennyit akarnak ‑ nagyon sokan szeretnének Magyarországon úgy működni a vállalkozók közül is, hogy szeretnének sokkal kevesebb adót fizetni ‑, akkor, mondjuk, bérfejlesztésre meg a vállalkozások fejlesztésére sokkal több jutna, de ez az elképesztő főúri kiváltság a kaszinóknak meg a kaszinótulajdonosoknak adatik meg.

Nem kaptam még érdemi választ arra, hogy hogyan lehetséges az, hogyan igazságos az társadalmilag, államtitkár úr, hogy amíg egy kis faluban egy kozmetikus vagy egy fodrász pénztárgépe be van kötve a NAV online rendszerébe, addig ez egyetlen kaszinó egyetlen játékgépére vagy szerencsejátékhoz, pénztermeléshez, profittermeléshez használt eszközére nem vonatkozik. Hogyan lehetséges tehát az, hogy a kaszinókban teljes mértékben gyakorlatilag nem sötétszürkén, hanem koromfeketén folynak el a pénzek? Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy ezermilliárdok forognak ott, és ezeknek az ezermilliárdoknak csak az elenyésző százaléka kerül be gyakorlatilag a központi költségvetésbe, kis túlzással legfeljebb esetleg némi áfa vagy a bér- és járulékterhek befizetése címén befolyó összegek tartoznak ebbe a körbe, de gyakorlatilag elenyésző mértékű adót fizetnek, mert a helyzet jellegéből adódóan nagyon komoly az adóeltitkolás és az adóelkerülés lehetősége.

Ha a kaszinókat is bevonnák ebbe, mert szerintem 33,5 százalék lenne a tisztességes ‑ annyit fizet egy átlag magyar ember minden megkeresett 100 forintjából, és marad neki 66 forint 50 fillér ‑, de hogyha a 33,5 százalékhoz képest még mindig kedvezni akarnak lényegében saját maguknak, akkor is bőven több száz milliárd forint parázspénz jelenne meg a költségvetésben, és azt rögtön nagyon komoly vállalkozásfejlesztésre lehetne fordítani.

(11.20)

Miért nem vonják be tehát a kaszinókat abba a közteherviselésbe, amibe még kicsit nagyobb mértékben bevonják most a bankokat? Senkinek ne menjen ki a lábából az erő attól, hogy most dupla terhelést kapnak a bankok, mert ettől sokkal többet is elbírnának! Természetesen sírnak-rínak, ilyenkor mindig mennek panaszkodni mindenhová, de nincs igazuk. A társadalmi igazságosság egyértelműen abba az irányba hat, hogy jóval nagyobb mértékben is meg lehetne sarcolni a bankokat.

De rögtön adódik a következő kérdés ‑ mert nem olyan egyszerű az élet, mint ahogy első ránézésre tűnik ‑, hogy mi a tervük az áthárítás megakadályozása érdekében. Mert arra mindenki mérget vehet, hogy a bankok ezt nem fogják benyelni, hiszen a bankok az igazi hiénák. A hiéna legfőbb ismérve, hogy soha nincs tele a bendője. A bank beszedni mindent nagyon szeret, de a kiadástól, mint ördög a tömjénfüsttől, úgy ódzkodik, és rögtön nagyon-nagyon nagy kárvallottnak állítja be magát valamennyi pénzintézet, holott fürdenek a pénzben, mint Dagobert bácsi, tisztelt hölgyeim és uraim, és rettentően félnek attól, hogy egy kicsivel többet kell hozzájárulni a közterhekhez.

Ezer útja-módja van annak ‑ az ATM-es készpénzfelvételi költségek megemelésétől kezdve, a legkülönfélébb banki tranzakciós díjak megemeléséig ‑, hogy ezt a bankok akár többszörösen visszaszedjék a magyar lakosságtól és a magyar vállalkozóktól. Az tehát a másik kérdés itt, a kaszinók közteherviselésbe való bekapcsolásán vagy be nem kapcsolásán kívül, hogy mit tesznek, felkészültek‑e az áthárítás megakadályozására, és konkrét válaszokat várnék, hogy milyen módon kívánják ezeket az áthárításra irányuló banki intézkedéseket jó előre megakadályozni.

Aztán itt van az a másik kérdés, amit a globális multicégek támogatása kapcsán szintén többen feszegettek. Hát azért, amikor csak 2023 elejéig a Debrecen környéki akkumulátorgyárak 300 milliárd forint közvetlen állami támogatást kaptak, akkor majdnem három évvel később ez a 80-90 milliárd megint csak objektíve nagyon aránytalannak tűnik.

Amikor az előbb elhangzott, hogy most, jelen időben, ezen az őszön vagy még ebben a naptári évben két multicég, köztük a gödi Samsung-gyár ennek a 80-90 milliárd forintnak másfél-kétszeres mértékű támogatását kapja meg, akkor megint csak objektíve aránytalannak tűnik ez a támogatás. És ez nem az az ellenzéki megközelítés, még mielőtt félreértés alakulna ki köztünk, hogy ha a kormány akar adni tíz forint segítséget, akkor az ellenzék rögtön harmincat követel, hanem csak egy józan paraszti észjárásból vagy gondolkodásból fakadó egyszerű meglátás.

Nem látunk ebben a vállalkozókat támogatni kívánó csomagban olyan lehetőségeket, amelyek a munkaerő foglalkoztatására irányulnának. Tehát direkt, közvetlen bér- és járuléktámogatásokra gondolok, és nemcsak új munkaerő, új munkavállalók felvételére és alkalmazására, hanem amire talán nyolc éve volt utoljára példa Magyarországon: meglévő, adott esetben hosszú évek óta foglalkoztatott munkavállalók megtartására irányuló, jelentősebb bér- és járuléktámogatásokra lenne pénz, ha a globális multicégeket megsarcolnák, a bankokat még jobban megsarcolnák, és a kaszinókat bevonnák ebbe a közteherviselésbe.

Na de, ha továbbmegyünk, akkor azt látjuk, hogy arra sincs ötlet, ami korábban Nagy-Britanniában már bevált, hogy az induló vállalkozásoknak ‑ és nem csak a fiatalok vagy a fiatal felnőttek által indított vállalkozásokra mondom, általában életkortól függetlenül az induló vállalkozásoknak, itt a legkisebbekre kell gondolni természetesen, tehát, ha lenne ilyen kategória, akkor valószínűleg nanovállalkozásokat mondanánk, maradjunk a mikrovállalkozás kifejezésnél ‑ legalább az első két gazdasági évben teljes adó- és járulékmentességet adnának. Ez még mindig elenyésző töredéke annak, amiben a globális multicégek részesülnek. Ez még mindig elenyésző töredék ‑ visszatérve a foglalkoztatási támogatásokhoz ‑ ahhoz képest, amit 26 millió forint/munkavállaló átlagban megkapott önöktől az elmúlt 15 évben egy átlagos globális multicég. A Gyurcsány-kormányok valahol 15-20 millió forintban lőtték be ennek a felső határát, önök még ezt is túlteljesítették. Tehát ilyen értelemben önök egy abszolút liberális gazdaságpolitikát folytatnak.

De ennek a jelei látszódnak ám egy igen veszélyes kijelentésen, amelyet nem más, mint Magyarország miniszterelnöke tett a Bildben, amely szerint állampolgárságot is kaphatnak, ha azt igénylik a vendégmunkások. Hát, ha ezt az önök politikai riválisai mondták volna, akkor rögtön nekik estek volna, teljes joggal. De az még minket is meglepett, pedig láttunk már néhány cifra dolgot az elmúlt tizenöt esztendőben, hogy Magyarország miniszterelnöke azt mondta szó szerint: „Hogyha a kétéves vagy két- plusz kétéves szerződése a vendégmunkásoknak lejár, akkor, ha igénylik, akár állampolgárságot is kaphatnak.” Hát, ez a liberálisok vágyálma.

Felhívtam már arra az önök figyelmét ‑ általában mindig az lett a vége, hogy a padlót nézegették az önök képviselői, akár bizottsági üléseken, akár itt a plenáris ülésteremben ‑, hogy ágálhatnak önök, nyilván főleg szavazatszerzési céllal, persze teljes joggal ágálnak az illegális bevándorlás ellen, a Mi Hazánk a leghatározottabban ellenzi a bevándorlás bármilyen formáját, de mi ezt a vendégmunkás-behozatalt is egy bújtatott bevándoroltatásnak tekintjük. 120 ezerben határozták meg ennek a létszámnak a felső határát, és senki nem tudja ellenőrizni. Nem tudom, államtitkár úr meg tudja‑e mondani, hogy most a 120 ezres limithez képest hol tartunk, mert senki nem tudja megmondani, hogy ha összeadjuk az összes, Magyarországon foglalkoztatott vendégmunkást, akkor most a 120 ezres létszám alatt vannak, vagy esetleg már jóval meghaladták ezt a mértéket. És az a történet is árulkodó, amikor a farkas ‑ gyerekkorunk egyik meséje jut erről eszünkbe ‑ az egyik lábát, majd a másik lábát beteszi a házba, majd végül oda beront, és felfal minket. Ugyanis az a helyzet, hogy egy évvel ezelőtt a Paks II. és a Budapest-Belgrád-beruházásnál már tágabbra nyitották az ajtót a farkas előtt. Erről persze a választóiknak elfelejtenek beszámolni a nagy bevándorlásellenes hevületükben.

Tudom, hogy nem ön találta ki, államtitkár úr, de most önnek tudom ezt elmondani. Tehát ennél a két beruházásnál kettőről öt évre emelték a vendégmunkások foglalkoztatási időtartamát, és engedélyezték a családegyesítéseket is. Ha ezt egy liberális kormány nyújtja be és hajtja végre, meg sem lepődünk ‑ hát, mi mást várhatnánk tőlük? De hogy egy papíron nemzeti, keresztény, konzervatív kormány ‑ egyelőre persze még csak két beruházásnál, de ez csak egyik napról a másikra egy gyors intézkedés kérdése ‑ ezt a felsorolást kibővíti vagy általánossá teszi, tehát hogy kettőről öt évre emelkedik a foglalkoztatás időtartama és a családegyesítés, itt döntően, mondjuk, a magyar átlaghoz képest nagyon népes családokról van szó, egy ilyen kis országban, amely nagyon rossz demográfiai mutatókkal rendelkezik, ahonnan nagyon sokan kivándorolnak gazdasági kényszerből, ha ezt még tetézzük egy ilyen robbanásszerű vendégmunkásözönnel, akkor ennek nagyon rövid időn belül rossz vége lesz.

Először a foglalkoztatási térkép fog megváltozni, majd a demográfiai térkép fog megváltozni, és az etnikai térkép fog megváltozni, államtitkár úr, és erre a logikára fűzte fel a miniszterelnök úr ‑ bár nyilván odakint olyat akart mondani, ami tetszik a németeknek ‑, hogy a vendégmunkások, ha igénylik, akár állampolgárságot is kaphatnak. Ez azért egy árulással felérő mondat, a leghatározottabban ellenezzük, isten őrizz, hogy állampolgárságot kapjanak, hiszen pontosan ugyanaz fog megtörténni, csak sokkal gyorsabban, mint ami megtörtént a 60-as, 70-es évektől kezdve Németországban. Láttuk, annak mi lett a vége. Mi nem kérünk ebből a jövőképből.

Én értem azt, hogy főleg egy vezető politikus úgy gondolja, hogy mindig, minden helyzetben úgy akar beszélni, hogy neki jó legyen, meg hogy kedvező színben tűnjön fel, de azért ettől még az önök felszólalóitól is várnék választ, hogy hogyan gondolják önök a saját miniszterelnökük kijelentését, hogy a vendégmunkások állampolgárságot kapjanak Magyarországon. Nyilvánvaló, ez majdnem csak egy meghívó, sőt ez egy meghívástól is rosszabb, ez egy kollektív, tömeges meghívás annak érdekében, hogy nyugodtan gyertek ide, mert néhány beruházásnál már öt évig maradhattok, hozhatjátok a pereputtyot, hozhatjátok a családot, elözönölhetitek Magyarországot, elfoglalhatjátok Magyarországot, aztán a két- plusz kétéves szerződés, mikor lejár, akár még magyar állampolgárok is lehettek.

A leghatározottabban ellenezzük ezt, és nemcsak a szavak szintjén, hanem bárhol, ahol ennek az első látható, sejtszintű jeleit tapasztaljuk, a törvényesség keretein belül fizikailag is megpróbáljuk megakadályozni ezeknek az egyéneknek az országba való letelepítését; ahelyett, hogy azon fáradoznának, hogy a gazdasági kivándoroltjainkat csábítanák haza, vagy próbálnák itt tartani azokat, akik egyre nagyobb számban az ország elhagyásán gondolkodnak, hiszen függetlenül ettől a 80-90 milliárdos csomagtól, azért nagyon régóta van egy olyan érzésünk, hogy kezdenek elfogyni Magyarországon a lehetőségek. Lehet, hogy az önökhöz közel álló cégek nem így érzik, hiszen ők még mindig egy Kánaánt tapasztalnak, de azt látjuk, hogy ma Magyarországon ‑ és tudom, hogy a burokban élő minisztereik nem így látják, de attól még ez a valóság ma Magyarországon ‑ szinte már semmihez nem érdemes kezdeni, mert nagyon kevés tevékenységgel, legális tevékenységgel lehet tisztességes hasznot elérni.

(11.30)

A lehetőségek egy szűk kör számára jelentenek kiváltságot, és persze nagyon jól hangzik az, és nagyon jól lehetett volna ezt csinálni, hogy nem is egy nemzeti tőkésosztályt, hanem egy nemzeti, egy vastag, széles és mélységében kiépített nemzeti vállalkozói osztályt hoznak létre, főleg a mikrovállalkozásokra alapítva, de gyakorlatilag ebből az lett, hogy 7-8 család száz- és ezermilliárdokat keresett ‑ 7-8 fő sem az általános iskolában, sem társadalmi szinten nem számít egy osztálynak ‑, a többi pedig vagy pusztuljon el, vagy menjen tönkre, vagy oldja meg valahogy.

Tehát ismétlem: nagyon örülünk annak, ha 80-90 milliárd forinttal a magyar vállalkozók beljebb vannak, de ez nem jelent megváltást a kínjaikra, és nem jelent olyan nagy erejű változást vagy átütő erejű változást, amire égető szükség lenne annak érdekében, hogy az egyre szűkülő lehetőségek mellett ők valahogy talpon maradjanak.

S végül, de nem utolsósorban egy nagyon komoly hiányérzet az, ami a kata kapcsán már több mint három éve kialakult bennünk, államtitkár úr. 2022 nyarán, gyakorlatilag egyik napról a másikra kivégezték a katát. Nem szüntették meg, de jelentősen leszűkítették az igénybevétel lehetőségét. A kata volt az az adónem, amelyből mindig sokkal nagyobb bevétel folyt be, mint amennyit a kormány tervezett. Pontosan azért, mert annyira korrektek voltak a szabályai, alacsony volt az adómérték, elkerültek minden adminisztrációt. Senkinek nem érte meg trükközni, senkinek nem érte meg adót csalni, senkinek nem érte meg a szürke- vagy a feketezóna felé elmozdulni, pontosan azért, mert azért a magyar vállalkozók döntő többsége nem adrenalinfüggő, nem szeret idegeskedni, nem szeret NAV-ellenőrzések elé nézni, és ott esetleg megtorló jellegű bírságokat fizetni vagy az egész élete munkáját elbukni.

Na most, ha önök esetleg nem is pont úgy gondolnák a visszavezetést, mint ahogy az eredeti forma szerint ez működött, de azért a szellemi szabadfoglalkozásúakon kívül még talán lehetne jó pár olyan TEÁOR-besorolásba tartozó szakmát vagy tevékenységet találni, ahol a régi formájában ‑ hogy most havi 50 ezer forinttal vagy más adómértékkel, az képezheti vita tárgyát ‑ szerintem egy korrekt mértékben akár még magasabb adót is hajlandók lennének megfizetni azok, akik ezzel szinte minden adminisztrációt és felesleges kockázatot elkerülnek, természetesen egy legalább 20 millió forintra emelt éves bevételi határig. Mert miért baj az, hogy a kisemberek tudtak boldogulni? Ez pontosan ezért volt népszerű, mert úgy érezték az emberek, hogy végre nemcsak a politika meg a politikához közel állók jutnak lehetőségekhez, hanem végre ők is részesülnek szabad szemmel is jól látható mértékű előnyökből.

Ezt önök leszűkítették, merthogy bizonyos körben bújtatott munkaszerződéseknek minősültek, és a munkaszerződésekből meg, ugye, jóval nagyobb járulék- és adóbevételekre számítanak. Csak ez fogja azt eredményezni, hogy amit önök úgy gondolnak, hogy ma nagyobb összegű lesz, ebből lesz a kevesebb, és mivel a kata korrekt mértékű volt, ezért lett belőle mindig sokkal több, ezért volt ilyen népszerű.

Úgy látszik, Magyarországon már az is nagy baj, ha valami túl jól sikerül. De amikor az egyik oldalon azt látjuk, hogy csak 2023-ban 300 milliárd forint megy az akkumulátorgyárakhoz ‑ egyes számítások szerint ebben a ciklusban ennek az összértéke az 1500 milliárd forintot érte el ‑, akkor miért baj az, hogy néhány tíz vagy 100-200 milliárd forintnyi lehetőséghez, mondjuk, hozzájutottak a katások is? Tehát hol van az megírva, hogy itt mindig csak a globális multicégek járhatnak jól, itt mindig csak a bankok járhatnak jól, meg a mindenkori kormánypártokhoz közvetlenül kötődő vállalkozók járhatnak jól? Miért baj az, ha a kisember is egy kicsit jól érzi magát, ha úgy érzi, hogy részesül az előnyökből, a rendszer áldásaiból? Ez számomra felfoghatatlan. Ez az én gondolkodásomtól nagyon távol eső logika.

Tehát mi, ha tehetnénk, visszahoznánk a katát eredeti vagy közel eredeti formájában. Lehet, hogy ráfér egy megfelelő reform, de hogy a mostaninál sokkal szélesebbre tárnánk a kata előtt az ajtót, az egészen biztos. Tehát nagyon sokkal több vállalkozó vagy korábbi vállalkozó visszaléphetne ebbe, akár még adóéven belül, és teljesen becsuknánk az ajtót, még egyszer hangsúlyozom, a vendégmunkások előtt. Az pedig egy életveszélyes történet ‑ remélem, hogy ez egy pillanatnyi meggondolatlanság volt a miniszterelnök úrtól ‑, hogy ő már állampolgárságot is akar adni nekik. Azért mégiscsak érzékelnie kell neki is a valóságot, hogy nem jogosult arra, hogy ezt egy személyben ő döntse el. Lesz ennek egy nagyon erős ellenzéke a következő Országgyűlésben is.

A Mi Hazánkra e téren a magyar emberek biztosan számíthatnak, mert mi semmilyen vendégmunkás-behozatalt soha nem fogunk támogatni. Köszönöm szépen.