Kisgergely Kornél

KISGERGELY KORNÉL nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Az idő szűkössége miatt nem fogok tudni válaszolni minden felvetésre, de a legfontosabbakra talán igen.

Először is: itt az ellenzéki képviselők egy nagyon sötét képet festettek a tavalyi évi költségvetési folyamatokról, amit a számok egyáltalán nem támasztanak alá. Ki lehet csemegézni ennyi oldalból néhány előirányzatot, ami alulteljesült, felülteljesült, de a költségvetési fegyelemnek a két legfontosabb mutatója az, hogy hogyan változott a költségvetési hiány egyik évről a másikra, és hogyan változott az államadósság.

Az európai módszertan szerinti költségvetési hiány 2023-ban 6,8 százalék volt, ez 2024-re 5 százalékra csökkent. Ez egy 1,8 százalékos javulás egy olyan évben, egy alacsony növekedésű évben, amikor a növekedés elmaradt a várakozásoktól, nemcsak a kormány várakozásaitól, a nemzetközi intézmények és a piaci szereplők várakozásaitól is.

A másik fontos mutató az adósságállomány alakulása. Itt is elhangzott, hogy ez ugyan 73,5 százalékra emelkedett, de ebből az emelkedésből 1,5 százalékot az árfolyam leértékelődése okozott, ami azóta visszakorrigálódott. Tehát enélkül csökkent volna az államadósság. Illetve különösen furcsa olyan képviselők szájából hallani ilyen típusú kritikákat, akik annak idején részt vettek az MSZP-kormányokban, és akiknek ‑ ahogy itt elhangzott az egyik képviselő úr szájából ‑ 80 százalék fölé sikerült tornázniuk az államadóssági rátát úgy, hogy kvázi az államcsődig vitték el az országot. IMF-EU légzőkészüléken vettük át a kormányzást, és innen kellett visszahozni az államadósságot, ami nem volt könnyű feladat.

Az inflációról is volt szó, hogy ez milyen magas volt. A 2024-es infláció 3,7 százalékos volt, tehát ez a jegybanki toleranciasávban benne volt, ennél az átlagkeresetek és a nyugdíjak is lényegesen nagyobb mértékben nőttek. Ennek eredményeképpen a reálkeresetek 9,2 százalékkal nőttek, a nyugdíjak reálértéken 2,2 százalékkal nőttek.

Ami az uniós pénzeket illeti, a magyar kormány minden nekünk járó uniós pénzt meg fog szerezni a Bizottságtól, erre leghamarabb a jövő évben meglesznek a megfelelő eszközeink. De azt se felejtsük el, hogy az elmúlt hetekben történt egy fontos bejelentés, miszerint egy 150 milliárd eurós keretből, amiből katonai és infrastrukturális projekteket lehet megvalósítani, Magyarország 16,2 milliárd forintot vitt el. Tehát ezek a SAFE-pénzek a jövő évtől rendelkezésre fognak állni. Ma is rengeteg nyitott uniós pályázat van, amikre a vállalkozások pályázhatnak.

Varju Lászlónak volt egy megjegyzése itt a különadókról, hogy ő ezeket mennyire nem szereti, ami némileg ellentétben állt az előző témánál jelzett felszólalásával, miszerint a multikat jobban meg kéne adóztatni. A különadók pontosan azt a célt szolgálják, hogy azok a multinacionális vállalatok, amelyek a normálisnál nagyobb profitra tesznek szert, ezt befizessék a költségvetésbe. Az, hogy ezt ők egy az egyben áthárítják a fogyasztókra, nem igaz, akkor egyébként sem lenne értelme bármilyen adót emelni.

Ezeknek a képviselőtársaimnak nagyon szívesen a figyelmükbe ajánlom, hogy tanulmányozzanak egy Mikroökonómia 1.1-es tankönyvet. Van benne egy „adóincidencia” nevezetű fejezet, ami azt mutatja, hogy attól függően, hogy a törvényalkotó hogyan választja meg az adóalapot, az dönti el, hogy ténylegesen ki fogja ezeket a terheket viselni. Ha beszélnek önök bankárokkal, amit én hivatalból néha meg kell hogy tegyek, ők egyáltalán nem úgy gondolják, hogy ezek a különterhek őket nem érintenék, ezeknek a jelentős részét bizony az ő külföldi részvényeseik állják.

Vajda Zoltán képviselő úr (Vajda Zoltán: Jelen!) most már szokásos és többször megismételt mondandóját is végighallgattam, és már mosolyogtam, hogy megint úgy kezdődik, hogy itt most ez az utolsó költségvetés, amit mi be fogunk nyújtani. Aztán szomorú voltam, hogy elmarad az ismételt felajánlkozása a TISZA Párt részére, de a végén ezt bepótolta. Már-már szemérmetlennek tűnik ez a nyomulás, és úgy tűnik, hogy ezek a szerelmes üzenetek egyelőre nem hallgattatnak meg a másik oldalon, úgyhogy én nagyobb valószínűségűnek tartom, hogy a jövő évben mi itt leszünk a ’27-es költségvetéssel, és ön nem lesz itt.

A hatnaponta történő költségvetésitörvény-módosítás mögött a költségvetési törvény végrehajtásának a meg nem értése húzódik meg.

(15.50)

Egyetlenegyszer sem változtattuk meg a 2024-es költségvetési törvényt, de vannak tartalékok a költségvetésben: rendkívüli kormányzati intézkedések, központi maradványalap ‑ ezekben több száz milliárd forint felgyülemlik, és ezek azok, amiket év közben a kormány ilyen-olyan célokra elkölt ‑, illetve átcsoportosítások is vannak. Ez nem azt jelenti, hogy a költségvetést átírtuk volna; egyszer sem írtuk át a költségvetést.

Sajnálom, hogy Z. Kárpát Dániel időközben már nincsen velünk. A demográfiai vészhelyzettel messzemenőkig egyet tudok érteni, hogy ez egy komoly probléma, azzal ugyanakkor nem értek egyet, hogy ezzel a kormány feladta volna a harcot, hiszen most jelentettük be a kétgyermekes anyák teljes szja-mentességét. Más országokban is vannak hasonló kezdeményezések, és ami számomra különösen érdekes volt, hogy a New York Timesban, amely a liberális mainstream gondolkodás egyik Szent Grálja, olvastam egy olyan cikket arról, hogy ez egy probléma, eleve elismerik, probléma az, hogy a nyugati társadalmakban kevés gyerek születik. Ők úgy gondolják, hogy ez részben azért van, mert a nők nagyon sok jövedelemtől elesnek, ha gyermeket vállalnak, és valamilyen módon kárpótolni kell őket ezért a társadalom érdekében is hozott áldozatért, valamilyen módon meg kell fizetni őket, és itt még a New York Times is pozitív példaként hivatkozott a magyar kormány adórendszerére.

A kamatterhekről beszéltünk. Valóban nagy összegeket fizettünk ki évről évre a kamatok kifizetésére, azonban azt hozzá kell tenni, hogy ma az államadósság jelentős részét a magyar lakosság tartja vagy közvetlenül állampapírokban, amit a Magyar Államkincstárnál vesz, vagy közvetetten a különböző alapokon keresztül. Tehát legalább ezt a pénzt nagyobb részben a magyar lakosságnak fizetjük, nem az IMF-nek, ahogy azt önök tették.

Ennek ellenére fontos szempont az adósságteher csökkentése, és ennek az első lépése az infláció kordában tartása, ami lehetővé fogja tenni a kamatok csökkentését. De természetesen tovább kell dolgozni az államadósság csökkentésén is, és itt újra bevonnám azt, hogy a 16 milliárdnyi hitel, amit a SAFE keretében tudunk felvenni ‑ az egy nagyon kedvező kamatozású, nagyon hosszú grace perioddal rendelkező hitel, amíg nem kell fizetni a törlesztést ‑, a kamatterheket is érdemben csökkenteni fogja.

Tordai Bence fejtegetése az államadósságról: úgy gondoltam, ahhoz, hogy azt rendbe tegyük, olyan mély szakmai alapokra kéne leásni, amire itt most nincsen idő, de nagyon köszönöm, hogy ezt a képviselő úr megtette. Kár, hogy nincs itt, mert akkor megtanulhatta volna, hogy nem nominálisan, de még csak nem is reálértéken, hanem GDP-arányosan érdemes ezeket a mutatókat összehasonlítani. És ismét önleleplező volt, hogy ez a szélsőbaloldali ideológia, a nem növekedés milyen közel áll a szívéhez, és ha emiatt nem lenne Magyarországon megfelelő a növekedés, akkor ő ennek örülne. Jelzem, hogy a magyar kormány nem ezen az állásponton van, elkötelezettek vagyunk a növekedés, az ország és az állampolgárok gazdagodása mellett.

A magyar gazdaság növekedését ‑ ha a rendszerváltás utáni éveket nézzük ‑ az FDI beáramlása alapozta meg. Továbbra is jelentős részben az FDI-beáramlásra számítunk, ez most már nagyobb részben kínai FDI, keleti FDI, új technológia, amelynek az elterjedése még bukkanókkal jár, de senki nem vitatja, hogy az elektromos autózásé lesz a jövő, és ezek a gyárak, amelyek idetelepülnek, jelentős részben hozzá fognak tudni járulni a magyar gazdaság növekedéséhez.

Elhangzik gyakorta az a nagyon ostoba érvelés, miszerint, miután nálunk a legalacsonyabb az egy főre jutó fogyasztás, ezért mi vagyunk a legszegényebbek. Különösen furcsának tartom ezt egy szélsőbaloldali képviselőtől, aki a konzumerizmus irányába próbálja terelgetni a háztartásokat, ugyanis ha megnézzük az érem másik oldalát, akkor azt látjuk, hogy a megtakarítási ráta is Magyarországon a legmagasabb. Tehát abból, hogy keveset fogyasztanak, levonni azt a következtetést, hogy a magyar emberek szegények, ez vagy kapitális tévedés vagy megvezetés. Ha a jövedelmi helyzetüket nézzük, akkor a magyar háztartások az EU-n belül megfelelő helyen állnak, ugyanakkor a megtakarítási hajlandóságuk nagyobb, mint más országokban.

Szabadi István képviselő úrnak csak a kkv-król szóló megjegyzésére szeretnék reagálni. A magyar kormány elkötelezett a magyar tulajdonú cégek és a magyar tulajdonú kkv-szektor iránt, számos lehetőséggel él az uniós forrásokon felül és kívül, ami segíti a magyar kkv-kat. Ilyen volt 2024-ben a Baross Gábor-hitelprogram, a Széchenyi-kártya-program; ez kifejezetten a kisvállalkozásokat segíti. Ugyanakkor azzal is szembe kell nézni, amire ön is utalt, hogy ezeknek a cégeknek a termelékenységét, a nemzetközi piacon való megjelenésüket is segíteni kell. Ezt méretgazdaságossággal lehet elérni. Tehát nem feltétlenül az a jó kkv- szektor, amelyben nagyon sok kkv van, lehet, hogy kevesebb, de hatékonyabb és konszolidáltabb szektorral nagyobb gazdasági eredményeket tudnánk elérni. Köszönöm szépen. Ez volt az, amire reagálni szerettem volna. (Taps a kormánypártok soraiból.)