Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Orbán Viktor kormányrendeletet adott ki arról, hogy a kórházakban kell lennie WC-papírnak ‑ szólt a hír a múlt hét végén. Ez valójában nem egy meglepő hír, hiszen a központosított, diktatórikus rendszerekben ez egy nyilvánvaló dolog, a döntések egyre följebb és följebb kerülnek, jó esetben államtitkárok, kevésbé jó esetben miniszterek vagy akár a miniszterelnök, maga a vezér hozza meg az ilyen típusú döntéseket, és hát Magyarország is egy ilyen erősen központosított, diktatórikus rendszer, tehát ne csodálkozzunk ezen egyáltalán.

Az idősebbek emlékezhetnek még rá, hogy a szocializmusban is ugyanez történt, ugyanezt játszottuk, és emlékeim szerint egyébként a dicsőséges Szovjetunióban, amelyet egyébként Putyin most szeretne visszaállítani, még zöldségügyi minisztérium is volt, csak hogy világos legyen, hogy milyen szinten történt a döntés.

A szigorúan központosított rendszereknek nyilvánvalóan van egy hatalmas előnye, az, hogy sokkal gyorsabban lehet döntéseket hozni, mint egy demokratikus rendszerben. A vezérnek nem kell egyeztetnie senkivel, nagyon gyorsan döntést tud hozni, és Orbán Viktor egyébként is egy ilyen ember, olyan, mint egy vadnyugati westernhős, csípőből lő ‑ először lő, és csak utána kérdez.

De az ilyen rendszereknek, az ilyen hamari döntéseknek azonban megvan a maga kockázata. A kockázat pedig az, hogy a döntéshozó nem mindentudó és nem mindenható, bár nyilvánvalóan azt gondolja magáról, hogy ő mindentudó és mindenható, és természetesen a környezete is ezt erősíti, de valójában nyilvánvalóan nem az.

Eléggé szomorú azt látni, hogy az elmúlt 16 esztendőben Orbán Viktor köreiből senki nem figyelmeztette a vezért erre a hiányosságra, és nem mondta azt, hogy a király meztelen ‑ pedig hát a király valóban meztelen. Igen szomorú az, hogy a kormány gazdasági szakemberei közül nem volt egyetlenegy ember sem, aki azt mondta volna, hogy szerfölött hibás a miniszterelnöknek beruházási döntéseket hozni, és még inkább hibás dolog, hogy beindították az újraiparosítás programját, hogy az akkumulátorgyártásra tették föl a beruházási források túlnyomó többségét. Ezzel kapcsolatban nem kell nekem érvelni, hiszen a statisztikai adatok mutatják ezt: az elmúlt két esztendőben az ipari termelés monoton módon csökkent, az akkumulátorgyártás még inkább csökkent, tehát hatalmas nagy kapacitások vannak teljes egészében kihasználatlan módon.

Egyáltalán van komolyan vehető gazdasági szakember, aki hisz még abban, hogy repülőrajt lesz az a repülőrajt, amelyik januárban nem valósult meg, és amely aztán júliusban sem valósult meg? És most, október végén is az látszik, hogy egyáltalán nincs olyan állapotban, olyan helyzetben a magyar gazdaság, hogy egy ilyen rajtot meg tudna tenni. Óriási felesleges kapacitások alakultak ki, amelyeket a magyar társadalomnak kell mindenképpen fedezni és finanszírozni. Ezzel az akkumulátorgyártási programmal Magyarország úgy járt, mint a 80-as években, a szocializmusban az eocénprogrammal, hogy hatalmas nagy beruházások alakultak ki, és aztán világos volt, hogy ez egyáltalán nem tartható. (Moraj és derültség a kormánypártok soraiból. ‑ Dr. Répássy Róbert: Te vagy az élő hibája a múltnak!)

Tehát mi soha nem tanulunk a múlt hibáiból? Nem gondoljuk azt, hogy nem kéne újból visszahozni a szocializmust? Tudom, hogy ma nagy divat az Oroszországra való hivatkozás, és az „orosz” jelző egy pozitív jelző az önök számára. De azért nem kéne orosz rulettet játszani az ország pénzével és az emberek jövőjével. (Nacsa Lőrinc: Bezzeg a TISZA Párt!) Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiból. ‑ Rétvári Bence: Meg a Párbeszéd milyen sikeres! ‑ Dr. Répássy Róbert: Bezzeg a ti időtökben!)