Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Rossz hallani ezeket a szavakat öntől, tisztelt képviselő úr.

Magyarország-szerte és világszerte utcák vannak elnevezve azokról az emberekről, szobraik vannak azoknak az embereknek, díjakat nevezünk el azokról az emberekről, akik életüket annak szentelték, hogy egy gyógyszert kikutassanak, egy védőoltást kikutassanak, mert hittek abban, hogy az ő tudományos munkájuk majd abban fog segíteni, hogy akik utánuk születnek, azok gyermekkorukban vagy felnőttkorukban kapnak egy olyan gyógyszert, kapnak egy olyan védőoltást, amely aztán megvédi őket olyan betegségektől, amely korábban járványokat okozott vagy rengeteg ember megbetegedését, adott esetben tragikusan a halálát is okozta. Ennek szentelték az életüket.

Hippokratésztól napjainkig számtalan orvost tudunk fölsorolni. Büszkék vagyunk mi is Szent-Györgyi Albertre, Karikó Katalinra, hogy magyarok is vannak azoknak a sorában, azoknak a Nobel-díjasoknak a sorában is, akik azért kapják a világ egyik legismertebb díját, elismerését, mert tömegesen tudták más emberek egészségét, életét megóvni. Ők valóban olyan emberek, akik elismerésre méltók, mert ennek szentelték az életüket; mert nem akarják, hogy egy édesanya, egy édesapa lássa, hogy a kezei között a gyermeke szenved valamilyen betegségtől. Azt akarják, hogy egy nagyszülő tovább éljen, és tovább tudja a gyerekeit, az unokáit nevelni, gondoskodni tudjon róluk, örömet tudjon okozni a családban, hogy együtt legyenek minél tovább; hogy az emberi életnek minél kevesebb napja, hónapja és éve legyen szenvedéssel teli; hogy ne hordozzuk betegségeknek a maradandó fájdalmát, fogyatékosságát életünk végéig, hogy valakinek lebénul egy végtagja, vagy valamilyen fizikai, testi, anatómiai funkciója nem működik rendesen. Ennek szentelték az életüket.

Sokszor áldozatot hoztak ezért. Ugye, ismerjük a Curie házaspár példáját, akik maguk is, mint utólag láthattuk, az életüket áldozták azért, hogy más emberek szenvedését enyhítsék és betegséget tudjanak gyógyítani, és aztán önmaguk lettek valamelyest ennek a kísérletnek, kutatásnak az áldozatai. Sokan vannak, hány olyat ismerünk, hogy valaki önmagán próbál ki orvosként, fejlesztő orvosként egy injekciót, egy szérumot, hogy lássa magán, mások életét meg tudja‑e menteni. És van, amikor ezért ő tényleg kockáztatja az életét; és volt, aki esetleg az életével is fizetett azért, hogy más embereket meg tudjon gyógyítani.

Ilyen áldozathozatalokkal van tele a történelem, a tudománytörténet, és ön feláll, tisztelt képviselő úr, és azt mondja, hogy amit ezek az emberek évszázadok alatt elértek, amire forint-, dollár-, euró- és minden pénznemben milliárdokat áldoztak kutatásokra, hogy más emberek szenvedését enyhítsék, más emberek betegségét megelőzzék, a felszólalásában lényegében arra biztatja az embereket, hogy ők ezeket a gyógymódokat ne használják, ne vegyék igénybe.

(9.10)

Amikor ön arról beszélt a járvány alatt is, hogy a gyerekek esetében az oltásnak sokkal nagyobb kockázata van, mintsem magának a koronavírus-járványnak és a betegségnek, rendkívül felelőtlen dolgokat mondott.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön nem orvos, nem orvosi végzettséggel mondja el azokat a mondatokat, amiket itt elmond. Ez óriási felelősség, még az is, hogy egy orvos két gyógymód közül melyiket javasolja az adott betegnek, sokszor konzíliumokat hívnak erre össze. És ön itt feláll, és azzal a politikai szándékkal, hogy a pártja továbbra is 5 százalék fölött maradjon, és bekerüljön ide a parlamentbe, ezeket a szavakat mondja.

Nyilván az önök egyik fő témája a koronavírus-járvány alatt, amivel ide bejutottak, az oltásellenesség volt. Nyilván egy-egy nagy járvány után Magyarországon és Európában is az emberek nagy része jobban odafigyel az egészségére, jobban tart a koronavírus-járványtól és minden mástól is. De mindig van ennek egy ellenreakciója is, hiszen akkor még karakteresebb az a közösség, amelyik meg általában is tagadja a tudomány eredményeit, a koronavírus-járványnak akár a létezését, és azt mondja, hogy a vakcinák pedig veszélyesek, egy világméretű összeesküvésnek gondolja, amivel csipeket ültettek az emberek bőre alá, és azóta valahonnan, egy irányítóteremből valakik irányítják ezeket az embereket.

Tehát lehet ilyen elméleteknek felülni, tisztelt képviselő úr, de itt, a magyar Országgyűlésben, itt a parlamentben mégiscsak felelősséggel tartozunk az embereknek. Ha a tudomány létrehozott olyan eredményeket, amelyekkel bármilyen betegség megelőzhető, a szövődmények megelőzhetők, és az, hogy valaki ne veszítse el valamilyen képességét élete végéig, akkor nekünk az a feladatunk, hogy az emberek részére népszerűsítsük a szűréseket, az oltásokat, a gyógymódokat, amelyek rendelkezésre állnak. Sokkal több gyógymódunk van, mint ezelőtt tíz évvel, száz évvel, ezeket használni kell. Óriási felelőtlenség erről lebeszélni az embereket, és nem azt mondani, hogy tájékozódjon felelősen, és óvja meg a saját egészségét meg a gyereke egészségét, hanem ön itt a parlamentben ez ellen beszél.

Ön is tudja, hogy ezekben az országokban, Horvátországban vagy Ausztriában is olyan járványok ütötték fel a fejüket (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) az oltások visszaesésével, amelyeket korábban el nem tudtunk képzelni. Pontosan az ön által felhozott országok az ellenpéldák arra, amit ön állítani akar. Mi mindenkit arra biztatunk, óvja az egészségét minden lehetséges eszközzel. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)