Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Furcsa állatorvosi ló fekszik előttünk. Egyrészt a kormány egyes hivatkozásaiba teljesen szervilis módon igyekszik uniós irányelvet vagy uniós döntéseket átültetni, amit egyébként megszokott tenni, tehát ebben még semmi kirívó nem lenne, és ehhez kapcsolva próbálja, mondjuk, a magántőkealapokkal kapcsolatos újításait behozni itt a magyar térbe. Azt azért bocsássák meg kormánypárti képviselőtársaim nekünk, ha a magántőkealap szót meghalljuk, akörül valamilyen sötét dementoraurát érzünk, valami olyan elrejtett vagy a színfalak mögött zajló dolgot, ami biztos, hogy csak negatív. Önöknek nagyon sok munkát kellene belefektetni abba, hogy ezt a dementoraurát vagy ezt a negatív valamit eloszlassák, és ehhez ugye, transzparencia kellene, teljes átláthatóság és az, hogy ezek a magántőkealapok úgy működjenek, hogy ez semmiféle visszaélésre ne engedjen lehetőséget, teret.

Tehát amikor Hollik képviselőtársam új finanszírozási lehetőségekről beszél a magántőkealapok kapcsán, akkor a patkónak ebben a felében azért összerezzennek a szereplők, hogy na, itt valami készül. Erről nagyon sokat fognak a kollégák beszélni a következő percekben, én ugyanakkor itt olvasgatva a javaslatot, kiszúrtam azt, hogy a törvényjavaslat biztosítja a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a többiről szóló irányelv hatályon kívül helyezése kapcsán az európai parlamenti, tanácsi irányelv átültetését. Tehát alapvetően, amikor fogyasztóvédelemre hivatkoznak, akkor itt az irányelveket ‑ mintha automatizmus lenne ‑ átültetik. Ez egyébként kötelezettségük is hosszú távon, nyilván itt nagyobb a cselekvési szabadságuk, mint egy rendelet esetében, no de vannak azért ebből az intézményrendszerből nekünk bírósági döntéseink is, például egy európai uniós bírósági ítéletünk, a C630/23. És bár Hollik képviselőtársam a devizahitelezést említette, ennek a legfontosabb fejleményét, ezt a most elérhető kedvező uniós bírósági ítéletet kihagyta az indoklásából.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szeretném önök számára jelezni, hogy egyetértünk abban, hogy a balliberális korszakban brutálisan felfutott ez a hitelállomány, és ezt nem kellett volna hagyni, még akkor sem, ha a buli 2001-ben kezdődött, nem a 2002-es kormányalakítást követően. Viszont én a 2002-2010 közötti időszakból nemcsak arra lettem figyelmes, hogy a felügyelet, a Magyar Nemzeti Bank lényegében csendben maradt, bár volt azért Várhegyi-jelentés, meg volt a svájci jegybanki figyelmeztetés, ezzel párhuzamosan volt egy nagyon kedves bankszövetségi hatoldalas ajánlás, ahol részletesen elmondták nekünk, hogy a forint folyamatos és nagymértékű leértékelődése lényegében kizárható, a devizahitel biztonságos termék, tehát a bankvezérek ezt sulykolták egy nagyon agresszív marketingkampány mellett a magyar társadalom felé, ezt tolták, hogy a devizahitel biztonságos. No de én rákerestem az akkori ellenzéki megnyilvánulásokra 2002-2010 között, és az a probléma, hogy nem nagyon találtam ilyeneket. Tehát lényegében társadalmi asszisztálás mellett ez az agresszív marketingkampány lement, és aki akkor a fő felelős volt, tehát az akkori kormány és az akkori felügyelet pedig teljes csendben volt. Mostanra változott meg a helyzet, mert a Marczingós-ítélet értelmében van egy pecsétes papírunk arról, hogy ezek az összegek, a tőkeösszegen felüli rész visszajár.

Én látom a kormány próbálkozásait, hogy igyekszik ezt egy egyedi döntésnek beállítani.

(12.10)

A probléma ugyanakkor pont ott kezdődik, amire önök hivatkoznak ebben a törvényjavaslatban, a fogyasztóvédelmi irányelvekre. Gondoljuk végig! Ha minden egyes egyedi ügyben az Európai Unió Bíróságának a fogyasztóvédelmi irányelv tök ugyanazt a két sorát kellene értelmeznie, akkor ez azt jelenti, ha Európában indul 36 ezer fogyasztóvédelmi ügy, akkor ugyanazt a két sort az Európai Unió Bírósága vajon minden esetben értelmezi vagy mindig újraértelmezi? Nyilvánvalóan önök is tudják, hogy ez nem így van. Önök is tökéletesen tudják, ha az Unió Bírósága egy fogyasztóvédelmi irányelvet értelmez, akkor az általános érvényű, kötelező hatályú, és esetünknél maradva az összes devizahiteles ügyre vonatkozik.

A C-630/23-nak egy törpe minoritás része a tájékoztatásról szóló, talán ez a szó csak egyszer szerepel benne. A helyzet az, hogy ez az ítélet nem a tájékoztatásról szól. Tehát a kormány csúsztat, amikor megpróbálja arra elvinni, hogy megfog két bankot, melyeknek a kockázatfeltáró nyilatkozata biztos, hogy nem volt tökéletes, és azt mondja, hogy ennek az ügyfelei pereljenek, mert megszámolták, hogy ez nagyjából 300 ezer ember, tudják, hogy ebből maximum 30 ezer perképes, és azt mondták, hogy jól van, ez a 30 ezer, ha elmegy perelni, valószínűleg igaza lesz a bíróságon.

A helyzet az, hogy az uniós ítélet és az európai intézményrendszernek ez a vívmánya, amire egyébként a törvényjavaslatukban más területen hivatkoznak, nem ezt mondta ki. Az azt mondta ki, hogy amely szerződésben szerepel a vételi és az eladási árfolyam feltüntetése, az ebben a helyzetben egyértelműen érvénytelen, és itt az eredeti állapot helyreállítása az, aminek praktikusan következnie kell. Ez pedig úgy néz ki, hogy a tőkeösszeget, amit megkapott, mindenki fizesse vissza, az azon felüli rész pedig visszajár a károsultnak, visszajár a devizásnak.

Tehát én azt szeretném kérni a kormánytól, ha így hivatkozik a fogyasztóvédelmi irányelvre, mint ahogy egyébként teszi itt a javaslat indoklásában, és ezt egyébként részletesen megteszi a 2023/2225-ös irányelv átültetése során, és a fogyasztói jogokra hivatkozik, akkor a magyar fogyasztóknak a legnagyobb mértékben segítő európai bírósági döntést is engedje megérkezni Magyarországra. Jogi nonszensz, amit Magyarország megpróbált ebben az esetben, ugyanis a Kúria kért egy értelmezést, és mivel nem tetszett neki ez az értelmezés, újraértelmezte az értelmezést. Mi értelme lenne az Európai Unió Bíróságától kérni egy értelmezést, ha a Kúria egyébként megtehetné azt, hogy saját hatáskörben ezt az egészet újrakonstruálja, újraalkotja?

A mi álláspontunk szerint a Kúriának erre nem volt hatásköre, túllépte a hatáskörét, és nem szabadott volna megtennie azt, amit megtett. Ebben az esetben tehát egyértelmű jogalkotási kötelezettségünk áll fenn, nekünk itt a lex Marczingósról nemcsak vitatkozni kellene, hanem megerősíteni ezeknek a szerződéseknek az érvénytelenségét, megspórolni a károsultaknak azt, hogy bíróságra kelljen járniuk.

A javaslat vitája kapcsán felmerült a digitalizáció kérdésköre is. Én értetlenül állok az előtt, hogy Magyarországnak meglennének a korszerű eszközei a digitalizáció vadhajtásainak visszaszorítására, ezt ugyanakkor nem tesszük meg, tehát miért elégszik meg a kormány azzal, hogy átültet nemzetközi döntéseket, irányelveket, és miért nem teszi mellé a magáét. Például a Gazdasági Versenyhivatal esetkörében csodálatos ügyek látszanak. A Facebookkal vagy a Metával szemben indított, a Viberrel szemben indított, a különböző óriásplatformokkal szemben indított ügyek egyébként egy Don Quijote-szabadságharcnak tűnnek a GVH részéről ‑ én nagyon szurkoltam a versenyhivatalnak ezekben az ügyekben ‑, de az a helyzet, hogy ezek rávilágítanak gyönyörűszép dolgokra.

Tehát odáig nem tudunk eljutni, hogy egy egyszerű Facebook-profillal kapcsolatos visszaélésnél legyen egy testület, vagy legyen egy bizottság, amelynek segítségével érvényt lehet szerezni a döntéseknek. Odáig nem tudunk eljutni, hogy amikor ezek a nemzetközi platformok átváltási árfolyamokat használnak, akkor a fogyasztók számára kedvezőbbet használják, hiszen önhatalmúlag ugyanúgy próbálják lehúzni a fogyasztókat, mint ahogy az a devizahitelezésnél megtörtént, és Magyarország Kormányának fel kellene lépnie a sötét mintázatokkal szemben, a mesterséges intelligencia által támogatott visszaélésekkel szemben.

És ha már AI, ne csak nézelődjünk! Egyrészt ne kábítsuk a magyar kisvállalkozásokat azzal, hogy majd ők itt a mesterségesintelligencia-forradalom élére állhatnak, mert igazából bárki hasít most az AI-on, a háttérben mindig négy-öt óriáscég és azoknak a leányvállalatai tűnnek fel, ők kaszálnak, nem a magyar startupból lesz multicég. Tehát őszintén meg kell találni ennek a helyét a rendszerben, és az emberiség legnagyobb technológiai forradalma közepén megvédeni a magyar vállalkozásokat, de megvédeni a magyar munkavállalókat is. Ezt magyar munkahelyvédelmi alappal lehet megtenni, az óriáscégek 1 százalékos megadóztatásával, és az alapból fizetni kell minden magyar ingyenes átképzését olyan szakágban, amilyet szeretne, és amit egyébként hatékonynak tart. Összességében tehát nagyon sok feladatunk lenne a törvényjavaslattal kapcsolatban is.

Arra kérem a kormányt, hogy ha hivatkozik uniós irányelvre, döntésre, akkor ezt tegye teljes körben, tehát mondjuk, a devizások számára pozitív döntésre is hivatkozzon, a digitalizáció közepén pedig védje saját eszközeivel is sokkal erősebben a magyar állampolgárokat, mert van itt mozgástér. Értem én, hogy az Unió szereti a maximumharmonizációt, és szereti, ha szó szerint ugyanazt ültetjük át, amit ott kitaláltak, de van mozgástér, főleg akkor, amikor hatóságokat jelölnek ki, a mesterségesintelligencia-koalíció után testület is létrejön, és ha megvannak azok a lehetőségek, hogy előrelépjünk ezen a területen, akkor használják ki ezeket. Tehát ne csak nézzük az emberiség legnagyobb forradalmát, hanem védjük meg a magyarokat ezenközben! Köszönöm a figyelmet.