Kanász-Nagy Máté (független)
2025-10-07 · 170. ülésnap · napirend utáni felszólalás · 5:17Szöveg4 806 karakter · 9 bekezdés · JSON
KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt a felszólalásomat szeretném folytatni, ami a gyermekvédelmi, gyermekjóléti rendszer értékeléséről szólt. Én azt gondolom, hogy azokat a problémákat és a lehetséges megoldásokat is érdemes kitenni az asztalra, amelyek nem aktuális napi kérdéseket érintenek, legyen szó valós botrányokról vagy alaptalan botránykeltésekről, hanem olyan problémákról, amelyek évek óta vagy évtizedek óta velünk élnek, és sajnos a szociális rendszer, gyermekvédelmi rendszer szerves részei.
Előzőekben már szót ejtettem arról, hogy miért lehet az, hogy már a nyolcvanas években érzékelték a gyermekvédelmi rendszer máig meglévő problémáit, és kutatásokkal először akkor feltárták őket, beszéltem a prevencióról, a megelőzés fontosságáról, hogy miért hiányzik ez jelenleg a rendszerből, miért nem tud érvényesülni, és ebben milyen szerepe van a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi alapszolgáltatásoknak, amelyek ott vannak a településeken önkormányzati fenntartásban, miért gyengék ezek a szolgáltatások, milyen állami felelősség lenne ezeknek a szolgáltatásoknak a megerősítése.
Szót emeltem a felvilágosítás érdekében, itt a gyermeki jogokról, szülők jogairól, családok jogairól beszéltem, hogy a rendszer szereplői nincsenek tisztában azokkal a jogosultságokkal, amelyek megilletik őket, és ez is egy nagy probléma, szintén a prevenció kérdésköréhez tartozik, de beszéltem arról is, hogy a gyermekeket milyen okok miatt emelik ki a családokból, és ezeknek az okoknak egy jelentős része, a gyakorlat jelentős része törvénytelenül zajlik. Tehát például szociális okból vagy büntetésként nem lehetne gyermeket kiemelni a családból, de mégis megtörténik ez, vannak ilyen esetek. Hogyan lehetséges ez, a kormány, az állam, a hatóságok miért nem lépnek fel ez ellen?
És természetesen a szociális dolgozók helyzetéről, bérhelyzetéről is nagyon sokat beszéltem már a korábbiakban. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire alulfizeti őket az állam. A mindenkori nemzetgazdasági átlagkereset alig 50 százalékát éri el a fizetésük, de a kétharmadát biztos, hogy nem haladja meg.
Most olyan új elemeket szeretnék beemelni a felszólalásomba, amelyek szintén szakmai kérdések, és az elmúlt időszakban szakértők, például Herczog Mária, az ország egyik vezető gyermekvédelmi szakembere felhívta erre a figyelmet. Rögtön itt van a kifogástalanéletmód-vizsgálatoknak a kérdése, amit egyébként én magam és más ellenzéki képviselők is kifogásoltak. Én azt gondolom, hogy a pszichológiai alkalmassági vizsgálatoknak abszolút van terepe, de az, hogy kik és milyen módszertannal végzik a kifogástalanéletmód-vizsgálatot, tehát a vizsgálatoknak egy másik körét, az igenis kritizálható, ezzel kapcsolatban lehet szempontokat megfogalmazni.
Amit a szakértők vetettek fel, és egy új szempont, az az, hogy ha egyébként vannak vizsgálatok és vannak erre nemzetközi példák, mert nemzetközi gyakorlat, hogy a gyermekek közelében dolgozó szakembereket valóban ellenőrzik, kontrollálják, vizsgálják, akkor miért nem terjed ki ez a vizsgálat egyébként minden munkakörre és minden munkavállalóra. Ugyanis, ha megnézzük az elmúlt időszak valós botrányait, akkor valóban fölmerülhet egy gyanú, mondjuk, gyermekvédelmi intézményben dolgozó portással kapcsolatban, erről is voltak híradások. Rá ugyan nem terjednek ki ezek a vizsgálatok, ha kiterjednének vagy kiterjedtek volna, lehet, hogy meg lehetne előzni bizonyos helyzeteknek a kialakulását, szakértők ezt is felvetik.
Vagy ott van az intézménytelenítés, a kitagolás kérdése, amiről most már igencsak jó lenne egy kormányzati beszámolót elolvasni, egy transzparens beszámolót látni, hogy hogyan történt ez Magyarországon a gyermekvédelmi rendszerben. Az, hogy történik, az jó, és ez a nemzetközi irány, de az, hogy milyen alternatívákat sikerül kialakítani a nagy intézmények helyett, az itt a nagy kérdés.
Utalok például a nevelőszülői hálózatnak a kérdésére, hogy a benne dolgozó szülők, illetve családok mennyire tekintik hivatásnak azt a munkát, hogy ők gyermekeket nevelnek, gondoznak, felügyelnek, vagy mennyire tekintenek erre csupán pénzkereseti lehetőségként, mert akkor működik hatékonyan és jól a rendszer, ha a munka és a hivatástudat összekapcsolódik. És természetesen kormányzati akarat lehet arra vonatkozólag, hogy ezt a hivatástudatot szolgálja, erősítse, segítse különböző szakmai protokollokon keresztül, különböző kampányokon keresztül, képzéseken keresztül, nem lehet eléggé hangsúlyozni ezeknek a képzéseknek a szerepét.
Nagyon sok egyéb szakmai szempont van, az idő hiánya miatt a későbbiekben fogom ezeket ismertetni. Nagyon fontosnak tartom, hogy higgadtan, szakmai szempontok alapján is beszéljünk a gyermekvédelmi rendszerről, fogom folytatni ezt a felszólalási sorozatomat. Köszönöm szépen.
HivatkozásJSON
karzat: Kanász-Nagy Máté — 2025-10-07, napirend utáni felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl42/felszolalas/170-79.html
BibTeX
@misc{karzat-42-felszolalas-170-79,
title = {Kanász-Nagy Máté — 2025-10-07, napirend utáni felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl42/felszolalas/170-79.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
year = {2026}
}