Dr. Panyi Miklós

DR. PANYI MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen a felszólalását. Jó látni, hogy van nemzeti minimum, és vannak olyan témák, vannak olyan ügyek, vannak olyan közös történelmi pontok, amelyekről lehet közösen beszélni, amelyek kapcsán lehet közösen emlékezni. Külön köszönöm, hogy felszólalását a pártja politikai túlélése érdekében nem a gyűlölettematika köré építette, mint ahogy nagyon sok párt így cselekszik ebben az Országgyűlésben.

Valóban, a magyar nemzet története a szabadságharcokról szól, az a szabadságszeretet története. Az elmúlt fél évezredben a történelmünket átszövi a szabadságharcoknak egész sorozata. A legismertebb magyarok mind szabadságharcosok voltak egészen visszanyúlva a török időkig, mind a XVIII. században Rákóczi Ferenc, mind a XIX. században Kossuth Lajos, mind pedig a XX. században az ’56-os srácok és a szabadságharcosok azok, akik a magyarok hírnevét a világban fémjelezték, erről ismertek minket. Nem véletlen, hogy ez az elmúlt fél évezred szabadságharcokkal tűzdelve igazi névjegyévé vált a magyaroknak, és nem véletlen, hogy a magyarok azok, akik nagyon is kényesek és nagyon érzékenyek arra, amikor a szabadságukat korlátozni akarják.

Van tehát helye annak, hogy történelmi hőseinket megidézzük, és október 6-a méltán gyásznap a magyar nemzet történetében. Méltósággal és tisztelettel kell adóznunk a hőseink iránt, az aradi vértanúk iránt is, akiknek a magyar nemzeti panteon polcain a legmagasabb helyen van helyük, és nemcsak azért, mert a szabadságért küzdöttek, hanem azért is, amiért ‑ ahogy képviselő úr is említette ‑ nagyon sokan közülük nem magyarok voltak, nem beszélték a nyelvünket, és mégis a magyar szabadságért küzdve áldozták fel magukat. Meglett volna a lehetőségük, hogy elmeneküljenek, de nem kértek kegyelmet, nem térdeltek le, és vállalták azt, hogy a szabadságharcban folytatott szerepükért ők hősi halállal fognak áldozatot hozni a magyar szabadság oltárán.

Ez egy olyan nap, tisztelt képviselő úr, amikor szerte a Kárpát-medencében és a világ számos pontján a magyarság megemlékezik. Azt gondolom, hogy ez egy olyan pont, ez egy olyan kérdéskör, amiben érdemes ezeket a nemzeti pontokat keresni, amiket képviselő úr is jelzett.

Felmerült a nemzetpolitika kérdése, illetve, hogy a közöspont-keresés, az együttműködés tekintetében fontos, hogy nemzetpolitikai kérdésekben is összhang legyen. Én azt gondolom, hogy azért 2010 előtt nagyon sokat tett a baloldal azért, hogy a baloldal hozzáállása a magyar nemzetpolitikai kérdésekben, a határon túli magyarok ügyében legalábbis vitatható, és a mai napig sajnos vannak olyan megnyilvánulások a baloldalon, akik vitatják a határon túli magyar közösség helyét és szerepét a magyarság életében.

Mi egy egységes nemzetben gondolkodunk. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar nemzet akkor lehet erős, ha a határon túli magyar közösségek is erősek. Ennek érdekében visszük azokat a nemzetpolitikai programjainkat, amelyeket nagyon sok esetben az ön szövetségesei egyébként rendre támadnak.

A szabadságszeretet és a szabadság védelmében még egy gondolatot, ha megenged: azt gondolom, világos, hogy amikor a magyar kormány felszólal a magyar szuverenitás kérdésében, akkor nemcsak a magyar szuverenitást, hanem a közép-európai nemzetek szuverenitását is, az európai szuverenitás eszményét is védelmezi, és azt gondolom, hogy ebben a küzdelemben méltó utódai vagyunk az elmúlt évszázadok történelmében nyújtott magyar eredményeknek, magyar eseményeknek.

Úgyhogy én még egyszer köszönöm szépen a képviselő úr felszólalását. Tisztelet a hősöknek! Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti sorokban.)