Dr. Molnár Zsolt (MSZP)

DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán jelentősége lesz annak, hogy a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke is vagyok, hiszen a mai napon bár sok fontos kérdésről esett eddig szó, és köszönöm elnök úr megemlékezését, de mégiscsak egy gyásznap van ma, és azt gondolom, hogy az emlékezeten, a hősökre való emlékezeten túl azt is át kell gondolnunk, hogy mit üzen Arad, mi a máig ható üzenete az aradi történéseknek. Természetesen talán az egyik legfontosabb, hogy egy nemzetnek, egy Országgyűlésnek emlékezni kell mindig azokra a hősökre, akik életüket adták a nemzeti függetlenségért, vagy ahogy manapság szokták mondani, a nemzeti szuverenitásért, de meg kell néznünk, hogy ezen túlmenően mik azok az üzenetek, amelyek ma is aktuálisak számunkra, ezen a napon is.

Bár katonai értelemben a szabadságharc és forradalom elbukott, hiszen a szentnek sem nevezhető szövetség katonai túlereje végül legyőzte a nemzeti ügyünket, azonban a nemzet egységgé kovácsolódott, és nyilván Arad nélkül nem lett volna a nemzeti függetlenséget részben visszaszerző kiegyezés, amely nagy lehetőséget adott Magyarország számára. Sajnos a XIX. század végén nemcsak a mi nemzeti öntudatunk ébredt magára, hanem a Kárpát-medence más népeié is, ezért sajnos nem éltünk ezzel a lehetőséggel kellő körültekintéssel.

Azonban vannak olyan üzenetei Aradnak, amelyeket érdemes megszívlelni. Az első, ami szerintem rendkívül fontos, hogy magyar az, akinek magyar szíve van. Hiszen ha megnézzük a honvéd tábornokokat, ezredeseket, meg akik harcoltak ezért az ügyért, azt látjuk, hogy alapvetően nagyon más társadalmi státuszból jöttek, másképp is gondolkodtak a világról sok kérdésben. Felekezet szerint is megosztottak voltak, sőt voltak köztük, akiknek az anyanyelve nem is magyar volt, még magyarul sem beszéltek tökéletesen, mégis ezért az ügyért harcoltak. Tehát magyar az, akinek magyar szíve van.

Talán érdemes lenne önöknek itt végiggondolni azt, hogy az elmúlt 15 évben mit tettek azért, hogy ez a nemzeti egység létrejöjjön. Ne felejtsük el, hogy a kihívások bár részben változtak, hiszen ’48-49-ben a nemzeti függetlenség kérdése volt a legfontosabb ‑ most is kérdés természetesen, hiszen a nemzeti függetlenségünket is fenyegetik veszélyek ‑, de ennél egy nagyobb veszély fenyegeti a Kárpát-medencei magyarságot, a megmaradás kérdése. Talán a másik üzenete a magyar szíven túl a kérdésnek az is, hogy a Kárpát-medencében még legalább ezer évig a magyar legyen a legtöbbek által beszélt nyelv. Ehhez arra lenne szükség, hogy tisztelettel és figyelemmel forduljanak a magyar polgárok egymáshoz, és ne a gyűlölet és ne a kirekesztés politikája érvényesüljön. De ennek az első feltétele az, hogy amikor önök arról beszélnek, hogy a haza nem lehet ellenzékben, meg a haza nem eladó ‑ ezek egyébként igaz mondatok ‑, de tegyük rögtön hozzá, hogy a haza nem is kisajátítható, talán egy szép magyar kifejezéssel, nem einstandolható.

(11.40)

Márpedig önök nem keveset tesznek azért, hogy adott helyzetben pártpolitikai célokra is felhasználják a nemzeti ügyet, ami nem helyes, hiszen ‑ persze a választók döntenek sok kérdésről, ezt lehet mondani, ez így van ‑ egyszer a történelem is meg fog ítélni mindnyájunkat, akik ebben a Házban beszéltek, hiszen jegyzőkönyv készült róla.

Érdemes lenne azért tenni, hogy külföldön ne az a kép alakuljon ki rólunk... Nem a külföldnek kell megfelelni, magunknak, de jó lenne, ha nem az a kép alakulna ki rólunk, hogy a magyarok önmagukkal sem értenek szót, hogy képesek egymást gyűlölni.

Ne felejtsük el, hogy a szabadság, amiért nagyon sokan életüket adták a magyar történelem során, nem ott kezdődik, hogy bármit elmondhatunk, hiszen önök szeretik mondani, hogy demokrácia van, hiszen lehet beszélni, én is elmondhatom, amit gondolok; talán a szabadság ott folytatódik, hogy oda is figyelünk egymásra, és nem feltételezzük mindig a legrosszabbat a másikról, és nem gondoljuk azt, hogy a nemzet kisajátítható abban az értelemben, hogy vannak az igazi magyarok, akik az ezeréves történelmünk letéteményesei, másrészt önök könnyedén osztogatják a „hazaáruló” bélyeget. Kérném, hogy gondolják ezt át, mert azok a kihívások, amelyek előttünk állnak, csak egy egységes nemzettel teljesíthetők, csak azok a nemzetek lehetnek sikeresek, amelyek képesek önmagukkal párbeszédre.

Végezetül: nagyon helyes az az idézet, hogy „minden magyar felelős minden magyarért”, de ehhez arra van szükség, hogy előtte minden magyar tisztelje a másik magyart, akkor van még legalább annyi jövőnk, mint amennyi múltunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.