Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A 2025. május 22-ei ülésen a költségvetésitörvény-javaslat vitájában szólaltam fel, amikor arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a magukat keresztényként meghatározó kormánypártok gyakorlatában nem érvényesülnek a tízparancsolat alapelvei a közpénzek felhasználása tekintetében sem. Mondandóm a vita legitim keretei között maradt, politikai és katolikus neveltetésem szerinti morális értékítéletet fogalmazott meg. Részemről nem hangzott el olyan kijelentés, mely az országgyűlési törvény alapján sértőnek lenne mondható. Ennek ellenére a levezető elnök megvonta tőlem a szót, anélkül, hogy ennek jogalapját egyértelműen megjelölte volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tízparancsolatra vonatkozó hivatkozás nem példa nélküli a magyar parlament diskurzusában. A kormány egyik minisztere maga állította korábban, hogy a halálos betegségek 70-80 százalékban elkerülhetők lennének, ha az emberek betartanák a tízparancsolatot. Ez akkor semmilyen tiltakozást nem váltott ki önökből, sőt a kormányzati kommunikáció elemeként szolgált.

Ugyancsak többször elhangzott ebben a ciklusban a „ne lopj!” parancsolat említése közpénzek kapcsán (Nacsa Lőrinc: Csillebérc!), és ezekben az esetekben a levezető elnök nem alkalmazott sem figyelmeztetést, sem szankciót. (Nacsa Lőrinc: Csillebérc!)

A kérdés tehát: miért volt éppen az én hozzászólásom olyan, amelyet a levezető elnök aránytalanul és példa nélkül félbeszakított? Nem a vallási hivatkozás ténye miatt, hiszen arra volt már példa; sokkal inkább azért, mert az én szavaim a kormánypártok morális következetlenségére világítottak rá.

Az első négy parancsolat egyébként, talán tudják önök is, az Istennel való kapcsolatunkkal foglalkozik (Nacsa Lőrinc: Nem, csak az első három!), a többi hat parancsolat az egymással való kapcsolatunkat szabályozza. Az egyetemes etika és jog alapját képezi, mivel lefekteti (Nacsa Lőrinc: Csak az első három, képviselő úr!) az élet, a család, a tulajdon védelmét, valamint a közösségi élethez elengedhetetlen erkölcsi normákat, mint a becsületesség és a tisztelet. Az önök különbségtétele azonban kétségbe vonja a parlamenti elnöklés pártatlanságát és veszélyezteti a vita szabadságát.

A jegyzőkönyv ráadásul egyértelműen mutatja: nem az ülésvezetést kifogásoltam, hanem jogszerűen tettem fel a kérdést, hogy mi volt a szót megvonó intézkedés alapja. Erre ugyanis az országgyűlési törvény értelmében minden képviselőnek joga van választ kapnia.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlés működésének egyik legfontosabb garanciája a vita szabadsága, annak pártatlan levezetése, és nem méltatlan vádaskodás. Ezért kérem, hogy az Országgyűlés állapítsa meg: a levezető elnök beavatkozása indokolatlan volt, sértette a vita szabadságát. Követeljük, hogy a jövőben minden képviselőnek egyenlő mértékben legyen biztosítva a szólás joga, politikai álláspontjától függetlenül. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a DK soraiban.)