Dr. Pajtók Gábor (Fidesz)

DR. PAJTÓK GÁBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr az expozéjában utalt rá, hogy a közhitelesség szabályozásának kereteit a 2024. évi LXXXII. törvény, az úgynevezett közhiteles törvény teremtette meg. Ugyanakkor a teljes körű jogrendszeri felülvizsgálatra e törvény alkalmazása szempontjából sor kellett hogy kerüljön. S hogy miért, az magából a törvényjavaslat indoklásából is kitűnik. Ugyanis a hatályos nyilvántartási rendszer gyakorlatilag átláthatatlan volt, azért is, mert az egyes nyilvántartások között számos átfedés volt, és a közhiteles adatok pontos megjelölése sokszor elmaradt. Ezért indokolt az egységes szabályozás megteremtése. Ez együtt járt a már meglévő nyilvántartások átfogó felülvizsgálatával, az egyes nyilvántartási adatok kontrolljával, azok közhitelességi jellegük szerinti besorolásával. Ennek megfelelően a törvényjavaslat révén a közhiteles nyilvántartások száma a ténylegesen szükséges minimumszintre fog csökkenni. A közhitelesség joghatásával ezután már csak olyan adat ruházható fel, amely a nyilvántartásának és a közhitelességéről és közhiteles nyilvántartások egységes vezetéséről szóló 2024. évi LXXXII. törvénynek és a végrehajtására kiadott kormányrendeletnek való megfelelőségét és szükségességét a közhitelesség biztosításáért felelős szerv tanúsítja.

A közhitelesség joghatásának jogszabályból kell fakadnia. Ezt a rendelkezést a törvény 3. §-a tartalmazza. Ebből következően csak azok a nyilvántartások minősülhetnek közhiteleseknek, amelyek megfelelnek a közhiteles törvény kritériumainak, és az ágazati szabályozás kifejezetten deklarálja a nyilvántartás közhitelességét. A közhiteles törvény 18. § (4) bekezdésére figyelemmel a közhiteles törvény hatálybalépése előtt közhitelesen nyilvántartott adatok és nyilvántartások, amelyek nem felelnek meg a törvény rendelkezéseinek, és nem rendelkeznek a közhiteles törvény 15. § (2) bekezdés a) pontja szerinti tanúsítvánnyal, vagy jogszabály nem rendelkezik külön a közhitelességükről, 2027. január 1-jén elveszítik közhiteles jellegüket.

(12.50)

Azaz minden olyan nyilvántartás, amely esetében nem kerül külön kimondásra a közhitelesség, megszűnik hatósági nyilvántartásnak, így közhiteles nyilvántartásnak is lenni. A közhiteles törvény és a kapcsolódó, a közhitelességről és a közhiteles nyilvántartások egységes vezetésével kapcsolatos feladatokról szóló 1415/2024. kormányhatározat értelmében, mint ahogy arra államtitkár úr is utalt, a jogrendszer felülvizsgálata a szaktárcák feladatát képezte. Az Igazságügyi Minisztérium és az Energiaügyi Minisztérium vezette ezeket a munkacsoportokat, amelyek ezt a munkát elvégezték. Ennek a felülvizsgálati munkának a keretében azonosították, felmérték a sok száz nyilvántartást, majd a közhitelességi kritériumok alapulvételével a szaktárcáktól érkezett javaslatok kerültek kodifikálásra.

A felülvizsgálat alapját egyfelől az egyes adatokhoz kapcsolódó joghatás megléte, másfelől a nyilvántartás vezetéséhez kapcsolódó, azonosítható közérdek képezte. Ahol az egyes nyilvántartásokhoz vagy adathoz joghatás nem kapcsolódott, vagy a nyilvántartás vezetésével kapcsolatban a közérdek nem volt azonosítható, a javaslat a közhitelesség megszüntetését indítványozza. A jogrendszerünk szempontjából meghatározónak számító nyilvántartások, mint például a személyiadat-, lakcímnyilvántartás, anyakönyvi nyilvántartás vagy az ingatlan-nyilvántartás, szükségszerűen mintegy bázis-, vagy ahogy államtitkár úr nevezte, magnyilvántartásként funkcionálnak. Természetszerűen az ezekben foglalt adatok közhitelessége is deklarált. Az egyes szakterületi nyilvántartások ezen magnyilvántartásokhoz fogják igazítani közhiteles adattartalmukat.

A törvényjavaslat eredményeképpen egyértelműen meghatározható lesz, hogy az adatok közhitelességét mely nyilvántartás biztosítja, az adatokban bekövetkező esetleges változások esetén pedig egyértelművé válik, hogy melyik nyilvántartást kell alapnyilvántartásnak tekinteni. A felülvizsgálat eredményeként, ahol a közhitelesség nem volt indokolt, de a hatályos szabályozás annak nyilvánította, ott deregulációra kerül sor. A dereguláció ugyanakkor nem jelenti sok esetben a nyilvántartás megszüntetését, az pusztán a közhiteles minősülésére és nem magára a nyilvántartásra vonatkozik.

Szögezzük le, hogy a jogrendszer átláthatósága biztosításának és deregulációjának az első lépését jelenti a törvényjavaslat elfogadása, hiszen ez csak a törvényi szintű szabályozásra vonatkozik. A jogrendszerünkben ugyanakkor nem csak törvényi szinten találkozunk közhiteles nyilvántartásokkal, ezért szükséges, hogy a törvényjavaslat elfogadása után számos kormány-, illetőleg miniszteri rendelet is módosításra kerüljön.

Tisztelt Ház! Összegezve: az előttünk fekvő törvényjavaslat a közhiteles nyilvántartások szabályozása tekintetében fontos és szükséges rendelkezéseket tartalmaz. A törvényjavaslat elfogadása szolgálja a nyilvántartási rendszer átláthatóságát, egyértelműsíti az egyes szabályozási területeken a közhiteles adatok körét, és összhangot teremt a közhiteles törvénnyel.

Megköszönve megtisztelő figyelmüket, kérem, hogy az előadottakra figyelemmel támogassák az előttünk lévő törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)