Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! „Teljesen elhülyülünk a ChatGPT-től”, állítja Martin Stransky, a Yale professzora. (Nacsa Lőrinc: Tegnapi cikk!) Azok, akik három hónapig a ChatGPT-re bízzák a tanulást, 47 százalékos agyműködés-csökkenést szenvednek el. Egyébként a Brain Bar fesztiválon, a kiváló jövőfesztiválon nem is olyan régen az előadót hallani is lehetett.

És nagyon durvának tartom azt, hogy megjelentek a parlamentben is azok a hangok, amelyek az út végén ide juttatják el a gyermekeket, fiatalokat. Tegnap a Gazdasági Bizottságban ugyanis Mellár Tamás professzor, bár biztos vagyok benne, hogy ezért nem fizették meg őt a high-tech cégek, de pontosan úgy beszélt, minthogyha igen, és a vegytiszta neoliberális technooptimista őrületet zúdította a magyar parlamentre, ahol elmondta, hogy szerinte a magyarok versenyképessége le van maradva. Ezzel egyet is értünk, a statisztikák ezt mutatják, de a skandináv országokban az okoseszközök, a digitális eszközök használata a kicsik körében is kiterjedtebb. Szerinte ezt engedni kell, ettől majd versenyképesek leszünk.

Én ezzel az egész világképpel szemben állok, az utolsó leheletemig küzdeni fogok vele szemben, mert azt látom, hogy az a technooptimista őrület, ami elharapódzott a világon, drogként funkcionál, kimondottan drogként funkcionál, amely drogossá teszi a gyerekeket. Kormánypárti képviselőtársaimat is inteném, mert jellemzően képernyőfüggő, tehát digitálisan drogos felnőttektől várják azt, hogy megtanítsák a tudatos használatot a szintén veszélyben lévő gyerekeknek.

Én nem vitatom azt, hogy a család felelőssége elsődleges ebben a kérdésben, de önök, akik itt a teremben ülnek ‑ nem megbántva önöket, mert valószínűleg én is ebbe a körbe tartozom ‑, nem is ismerjük a legtöbb olyan eszközt, amit a saját gyerekeink használnak. Ez a technológia gyorsabban rotálódik és cserélődik le, mint ahogy azt egy törvényhozás követni lenne képes. Éppen ezért az egyik javaslatom az lesz, hogy ezt ne próbálják kizárólag jogalkotási eszközökkel követni.

Én ezt támogatni fogom. Jó, amit letettek az asztalra, bár még jobban tetszett volna, ha Dúró Dóra képviselőtársam összes javaslatát, meg a korábbi, a tárgyban megfogalmazott összes jobbikos javaslatot a magukévá tették volna. Egy kész csomagot szerintem mindenki tudott volna támogatni, de az AI Act a legjobb példája annak az őrületnek, ami körülöttünk történik. Az AI Act utolsó passzusai 2027-re fognak majd hatályba lépni, addigra, amire a teljes technológia lecserélődik, amit szabályozni lett volna hivatott. Olyan az Európai Unió jogalkotása, és a magyar is ezt követi ebben a kérdésben, mint a lassú dinoszaurusz: megszúrják a lábát, és öt év múlva eljut a fájdalom a fejéhez. Ez így nem megy! Ezt hatósági szinten lehet szabályozni. Ki kell jelölni azokat a hatóságokat és brutális jogkörökkel felruházni, amelyek képesek mondjuk a platformok esetében a különböző AI-, deepfake- vagy egyéb túlkapások esetében azonnal beavatkozni, ha kell, elsötétíteni a képernyőt, ha kell, hozzájárulni a hozzáférhetetlenné tételhez. Megvannak azok a digitális eszközök, amelyekkel az őrületnek útját lehet állni.

De vissza a Gazdasági Bizottságba! Nem csak az a bajom a Mellár professzor által elmondottakkal, hogy lenézik a vitapartnert, és ezt a technooptimista liberális világképet, amiben ők hisznek, egy hamis kiválasztottságtudattal rá akarják erőszakolni az egész világra, mert ez az ő egyéni szociális problémájuk. A problémám az, hogy azok a példák, hasonlatok, mint a kés hasonlata… ‑ ugye, hát a kést is lehet jóra használni, meg lehet vele leszúrni valaki mást, ez attól függ, hogy mennyire tanuljuk meg használni, és majd milyen jó lesz a világnak, ha megtanuljuk jól használni. Vagy a gőzgép példája, hogy hú, régen a gőzgép megjelenésekor mennyire féltek az emberek, hogy majd elveszi a munkát, és majd úristen! Azt nem ismerik fel ezek a hangok, hogy az emberiség legdurvább technológiai forradalmának, villámsebes forradalmának az elején, hajnalán vagyunk, a legnagyobb jóindulattal a közepén. Olyan tempóval forog ez az egész, hogy a társadalom ennek a legtöbb esetben csak kárvallottja lehet. Gondoljunk csak az elvesztett álláshelyekre! Tehát itt már régen az ingyenes átképzésekről kellene beszélnünk az általunk megalkotott magyar munkahelyvédelmi alap koncepciója kapcsán.

De vissza a digitális gyermekvédelemhez, mert szerintem ez a javaslat fő tárgyköre! A helyzet az, hogy nem lehet letagadni, hogy egy adatvezérelt gazdasági világrend jött el, bizonyos szereplők szerint egy adatvezérelt diktatúra. Én is úgy gondolom, hogy az a megfigyelési kapitalizmus, amelynek alapján az ingyenesnek hazudott szolgáltatások felzabálják az adatainkat, és ebből ránk targetált, gyönyörű szépen célzott marketingeszközökkel azt teszik elénk, amit az ösztöneink alapján leginkább szeretnénk, egy életveszélyes technológiát takar, és a felnőtt embernek is nagyon komoly problémát és kihívást jelent ellenállni ennek az egész áradatnak. Egy gyermek a legtöbbször teljes mértékben védtelen ezzel szemben. Tehát nekünk nagyon sokat kellene arról beszélnünk, hogy hogyan óvjuk meg a gyermekeket ettől.

Mellár professzor, többször fogom emlegetni, a vegytiszta neoliberális őrület ideje egyébként az AI-szakmában is lejárt! Engem az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek előadónak Magyarország legnagyobb mesterségesintelligencia-konferenciáján, az AI Summiton, és ott végighallgattam a két nap többi előadását is. És ami néhány éve igaz volt, tehát hogy egy technooptimista légkör uralkodott, ez mára megváltozott. Az előadók több mint 70 százaléka beszélt a veszélyekről, a szabályozási kihívásokról és arról, hogy ennek a túlfutásaival valamit csinálni kell, mert józan ember felfogja, hogy azért ülünk itt a parlamentben, és arra tettük az eskünket, hogy az életveszélyes folyamatokat mindig megpróbáljuk kordában tartani, de ezzel az egésszel két dolgot nem szabad csinálni: megpróbálni betiltani elég nagy marhaság lenne, lévén, hogy a modern technológiát nem lehet totálisan betiltani hatósági eszközökkel. Nem is hiszem, hogy lenne ilyen szándék, de amit legalább ennyire nem szabad csinálni, az a szabadjára engedés és a lasszó lovak közé dobása.

Tehát én megértem, hogy néhány technooptimista vagy liberális képviselő ezt akarja, de azért a nap végén az összes hasonló digitális fejlesztés adattömege, annak a profitja bezúdul 4-5-6 óriáscéghez a világon, és ezek a brutális óriásvállalatok irányítják ezt az új gazdasági rendet, ahol már nem a tökéletes verseny az elérendő állapot, és nem a verseny a természetes közeg, hanem az oligopóliumok és a monopóliumok világa lett a természetes, ami elképesztően káros hatással van nemcsak a világgazdaságra nézve, de egyébként a pszichére, az emberek lelkivilágára és minden egyébre.

(13.10)

Sorra idézzük, egyébként képviselőtársnőm is idézte azokat a tanulmányokat, én is számtalanszor, amelyek a tudomány frontján bizonyítják be, hogy a digitális őrületnek gátat kell szabni. Tehát ez nem egy vallási vita, ahol Mellár professzor meg én állunk a két oldalon, aztán ki tudja, kinek van igaza. A helyzet az, hogy sorra soroljuk fel a tudományos eredményeket, tanulmányokat, és a másik oldalon nem jön semmi, csak az a vallásos révület, hogy ami modern és most találták fel, az biztos, hogy jó. De ez nem igaz! Az lehet egy életveszélyes fegyver, azt lehet arra használni, hogy embereket kifosszanak, azt lehet arra használni, hogy függőségbe taszítsanak teljes generációkat, és ‑ bocsássanak meg ‑ ha a nemzeti kormányok és az Unió vezetése vértelen és nem ismeri fel ezeket a kihívásokat, akkor ezt a kávét lefőzték, és óriási problémákkal szembesülünk.

A Journal of Human Development and Capabilities című folyóiratban jelent meg, hogy a 13 év alatti gyerekek okostelefon-használata egyértelmű összefüggésben áll öngyilkossági gondolatokkal, rosszabb érzelmi szabályozással, alacsonyabb önértékeléssel, és arra jutottak a tudósok, hogy minden egyes mínusz egy év, tehát amennyivel a 13 év előtt szembesül a közösségimédia-használattal a gyermek, annál inkább felerősíti ezeket a negatív lelki hatásokat. Ki merészeli kitenni ilyesminek a gyerekét vagy a gyerekeit? Amikor ezek az amúgy alapvetően liberális tudósok nyilvánvalóan globális korlátozást javasolnak, akkor jönnek még mindig olyanok, akik szabadjára akarják engedni ezt az őrületet. Megáll az ember esze!

Jonathan Haidt szociálpszichológus írt egy könyvet a szorongó generációról, hogy hogyan okozza a gyermekkor nagy átalakítása a mentális betegségek járványát. Az egyértelmű szakmai javaslat: 16 éves korig a gyerekeknél ne forduljon elő a közösségimédia-használat. Szerencsére itt nálunk még józanabbak és még megfontoltabbak a szakemberek, a Bethesda példáját már többen emlegették, ezt nem szeretném említeni, de egyébként még egy floridai törvényről is olvasni a szaksajtóban, amely egyértelműen leírja, hogy 14 év alatti gyerekeknek közösségimédia-fiókkal nem kell rendelkezniük. Nincs is ennek semmi értelme.

Amikor Mellár tanár úr vagy hasonló szaktekintélyek elmondják azt, hogy a gyerekek majd megtanulják a digitális kompetenciákat, és felnőtt korukban ettől nem lesz versenyhátrányuk, akkor én azt mondom, hogy szabadítsuk meg őket a digitális béklyótól, fejlődjenek ki azok a kognitív képességeik, amelyek alapján nagykorukban majd el tudják dönteni, hogy melyik digitális eszköz segítség a számukra, és melyik az, ami egyértelműen veszélyes. Megint előttem van egy másik tanulmány: a túlzott mobiltelefon-használat egyértelműen negatívan befolyásolja a gyerekek kognitív fejlődését. Én nem hiszem, hogy ebben vita lenne a világban, de érdekes módon még mindig megjelennek azok a néha fizetett ügynöki beszédek, néha a vallásos révületből fakadóak, amelyek azt próbálják erőltetni, hogy mindent rá kell engedni a társadalomra. Nem kell!

Említettem már, hogy 47 százalékos agyműködés-csökkenést mértek a ChatGPT-használat és a klasszikus beadandó dolgozatok megírása összevetésében. Igen, mert amikor döntési helyzethez jutunk, akkor dolgozik az agyunk, ha pedig rábízzuk ezt egy algoritmusra, akkor egyértelműen nem fog. Nem véletlen, hogy a közösségimédia-használatot a neurológusok is neurológiai szemétként emlegetik, és a folyamat következtében egy átlagos tinédzser ma már csak minden harmadik alkalommal beszél face to face, tehát személyesen a barátaival, a kommunikáció kétharmada a digitális térre szorítkozik. Ha pedig ezt mintának vesszük, és összeadjuk, mire valaki betölti a tizennyolcadik életévét, nagyjából harminc iskolai évet tölt el képernyő társaságában, beleértve a hétvégéket és a vakációkat is. Ez tizenhat munkaévnyi idő, miközben nem olvas, nem vitatkozik, akadoznak a szociális kapcsolatai.

Az emberiség történelmében ilyen még nem volt. Erre azt mondani, hogy engedjék szabadjára, nem lehet, tehát nem tudom elképzelni, hogy valaki a magyar parlamentben emellett megpróbál érvelni. Mint említettem, ennek az egész folyamatnak a profitja végül bezúdul egy-két óriáscég vezetőihez, tehát még az sem mondható, hogy egy globális áldásos korhoz vezet el ez az egész, amiben vagyunk.

Összességében tehát rengeteg feladatunk lenne, a gyermekek számára kidolgozott alkalmazások terén biztosan van feladat, ahol a szülő kell hogy kapjon lehetőséget arra, hogy kordában tartsa azt is, mit ér el a gyerek, és mennyi időben teszi mindezt. Lehetőséget kell teremteni arra is, ha valaki úgy szeretné nevelni a gyerekét, hogy akár teljesen távol maradjon a közösségimédia-használattól, akkor ezt meg lehessen tenni. Képviselő asszonynak egy kiváló példája volt tegnap erre, hogy egy egyszerű buta telefonnál is már be vannak építve azok a közösségimédia-alkalmazások, amelyeket nagyon sokan nem akarunk a gyerekeink közelében látni. Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania.

A készségek fejlesztésére kell tehát szorítkozni és nem a digitális kompetenciák javítására néhány éves korban. De továbbmegyek: majd egy teljes platformszabályozási vitát is le kell folytatni a deepfake és egyéb hamisított tartalmak visszaszorítása tekintetében. Mert az nagyon helyes, hogy az erőszakos tartalmakat, mondjuk, egy Facebook vagy a nagy platformok visszaszorítják, de ugyanilyen alapon megvan a digitális mintázata a manipulált tartalomnak is. Azt is vissza lehetne szorítani, csak ehhez kéne a nemzetállami kezdeményezés, amire én felszólítom önöket, kéne az európai közös fellépés, ami egészen más fókuszban lelhető fel, vagy egészen más témakörökben mostanában. Arra intem önöket, hogy ne próbálják csak jogalkotással szabályozni mindezt, a hatósági szintet meg kell teremteni ehhez az egészhez.

Azt látjuk, hogy az a kognitív deficit, amely kialakult, mondjuk, egy ChatGPT-használat során, az a három hónapos használati kísérlet elmúltával, tehát amikor abbahagyták a csak erre való támaszkodást és szorítkozást, akkor is megmaradt. Megmaradt a deficit, tehát tartós hatásai vannak annak, amiről beszélünk, és ha ezeket ráengedjük gyerekekre vagy fiatalokra, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy ami az előttünk fekvő javaslatban van, annak a szándéka jó, azt támogatni kell. Ha az említett programpontokkal kiegészítenék, akkor már egészen lehetne miről beszélni, tehát akkor már a valóság terében is érezhető hatása lenne annak, ami pozitív irányba elindul. Egyetértek önökkel abban, hogy a családnak és a szülői felelősségnek kiemelt szerepe van, de én az áldozathibáztatást nem szeretem, itt sem szeretem, mert mindannyian áldozatai vagyunk annak a digitális áradatnak vagy ránk zúduló özönnek, amivel szemben a fegyvereink nagyon is korlátozottak. Tehát én nem tudom kizárólag a szülőt felelőssé tenni azért, hogy amilyen kihívással ő is küzd, azt nem tudja tökéletesen mintaként felmutatni a saját gyerekének. Tehát van nekünk feladatunk és van felelősségünk ebben.

Martin Stránskýt már idéztem, ő a mesterséges intelligencia és a digitális áradat utáni korról is beszél. Ezzel szeretném befejezni. Lesznek lángok, halál, pusztítás, majd visszatérés a normális értékekhez és prioritásokhoz, a realitás pedig nem az, hogy megtörténik, hanem az, hogy mikor. Ennek szellemében kérem önöket, hogy a problémakör súlyát átérezve, a lehető legszélesebb körben hassanak oda, és Magyarország ne engedjen a globális hálózatok szorításának. Köszönöm a figyelmet.