Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Számtalan irányból próbáltam ma kihúzni a kormányból a devizahiteles-álláspontját, illetve azt, hogy nyitott‑e a rendezés érdekében. Jegyezzük meg, hogy a Fidesz-KDNP-t régen láttuk ennyire bátortalannak egy kérdésben, mint amilyen a devizahitelezésé. Rendre a Kúriára mutogat a kormány, miszerint szerinte meg kell őt várni, és majd utána lehet tárgyalni bármifajta komolyabb rendezésről.

Mi viszont úgy látjuk, hogy ez nincs így. Most is lenne cselekvési tér, és holnap egy történelmi lehetőség előtt áll a kormány, hiszen nemcsak a kilakoltatási és végrehajtási tilalomról szavazhat az Igazságügyi Bizottságban, amit a jobbikosok terjesztettek be először, hanem a lex Marczingósról is szavazhat, harmadsorban pedig arról a vizsgálóbizottsági kezdeményezésről, amely szintén a devizahitelezés lehetséges megoldásait vizsgálná meg.

A kormány másik magyarázati szintje a korábbi kísérleteinek a felsorolása volt, és mivel nagyon rövid időkeret állt rendelkezésre mind a szóbeli kérdések, mind a napirend előtti tekintetében, azért szánjunk néhány percet arra, hogy végigszaladunk ezeken.

(15.20)

A kormány részéről az árfolyamgát annak idején egy tüneti kezelés volt. Nem azt akarom mondani, hogy aszpirin a haldoklónak, de mindenképpen tüneti kezelés, mert gyakorlatilag a továbbterhelés egy részét csillapította egy átmeneti időszakra. Ezt természetesen támogattuk akkor, de már abban az időszakban elmondtuk, hogy ezeknél a szerződéseknél a felvétel napjának árfolyamán kellene és lehetne értelmezni az egész történetet, és akkor ‑ idézőjelben ‑ a „pénzügyi szemét” áthárítását megakadályozhattuk volna.

A Nemzeti Eszközkezelő volt még talán a leginkább sikeresként bemutatott kormányzati projekt. Itt viszont az alapfilozófiával van gondunk: adott egy, a polgárokat kifosztó, a bankokkal, közjegyzőkkel és az érintett végrehajtókkal összejátszó rendszer, amely kétségkívül nagyon nagy ingatlanvagyont is elvett az emberektől, és a Nemzeti Eszközkezelőbe belépőktől szintén elvették az ingatlanvagyont, és a korábbi saját otthonukat bérelhették vissza. Jegyezzük meg a kormány javára, hogy itt legalább a legvégén nyomott és töredék áron visszavásárolhatta a saját ingatlanát az ember. De hát, milyen dolog az, hogy vissza kell ezt vásárolni? Ezt a koncepciót is alapjaiban lehetne és kellene felülvizsgálni.

Itt jutottunk el oda, hogy mi van azokkal, akik mondjuk, a Nemzeti Eszközkezelővel végezték a dolgot, vagy már rég lezárult a szerződés. A mi értelmezésünk szerint egy igazságtételi csomagnak akkor van értelme, ha mindenkire vonatkozik. Mindenkinél, ha úgy tetszik, egy új könyvelésre van szükség, és arra, hogy a tőkén felüli rész visszajárjon az érintett polgároknak. Hozzáteszem, a legtöbben ebből nem jachtot fognak vásárolni, nem világ körüli útra indulnak, hanem próbálják helyreállítani az eredeti életüket, vagy valami ahhoz közelit elérni, és itt, a magyar nemzetgazdaságban fogják felhasználni ezeket az összegeket. Ez még nemzetgazdasági szempontból is jó lehet.

Menjünk tovább! A kilakoltatási moratóriumot hosszú éveken keresztül erőltettük, miközben a kormány az ellenkezőjét csinálta: megállapodott a végrehajtókkal, hogy negyedévente hány embert lehet kitenni a lakásából. És ezek a negyedéves kvóták borzolták a kedélyeket nagyon sokáig. Végül, amikor már nemcsak a Jobbik mondta, hanem civilek és más politikai szereplők is mondták, akkor az együttes hangerővel sikerült elérni, hogy legalább a ’22-es választás előtt másfél évig kilakoltatási moratórium volt.

És hát, eljutottunk oda, a legdurvább folyamathoz, a forintosításhoz, amelyre ma is hivatkozott a kormány. Ez az egyik legcinikusabb érvelés, hiszen azt mondják, hogy miért állítom én azt, hogy több százezer devizahiteles szerződés érintett a tömeges lehúzásban, miközben ők átváltották ezt forintra, és nézzünk körül, már csak 6 ezer darab devizahiteles per van, alig van itt valami látnivaló. A helyzet az, hogy mi logikusan gondolkodunk: ha valakinek a korábbi, brutálisan lehúzó, kizsigerelő devizahitelét forinthitelre váltották, de ugyanolyan kedvezőtlen feltételek mellett, és ez az ember ugyanúgy forintban nyögi a terheket, mint amikor ezt még devizahitelnek hívták a papíron és a könyvelésben, a mi szemünkben egy ugyanúgy megsegítendő állampolgárról van szó. Igenis, itt van velünk a devizahitelezés, akár több százezer átváltott, áthangszerelt, átkonstruált szerződésben, és mi azt mondjuk, hogy mindenkinek jár az igazságtétel.

A kormány lepaktált a bankokkal, a kormány azt az utat választotta, hogy piaci áron forintosít a felvételkori helyett. A szerencsésebbeknek kedvezményes árfolyamon lehetett végtörleszteni, de a többségre rászakadt a kormány bankokkal kötött paktuma. Éppen ezért a holnapi napon próbálunk fordítani a történelmen, és Marczingós Lászlóval együtt megpróbáljuk a parlamentben rendbe tenni ezt a dolgot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a kedvező európai döntés a magyar dimenzióban is érvényesülhessen. Köszönöm a figyelmet.