Berki Sándor (Párbeszéd)

BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársak! A címben is benne van a kérdés: mi a baj van? Miért engednek a félelemnek? Honnan tudom, hogy önök félnek? Ez nyilvánvaló, látható azokból a törvényekből, amelyeket önök vagy beterjesztettek, vagy már el is fogadtak. Gondolok itt a gyülekezési jog módosítására, a helyi önazonosság védelméről szóló törvény bizonyos részeire és a veszélyhelyzet meghosszabbítására.

Önök, akik most már évtizedek óta ülnek itt a parlamentben, érzik, hogy baj van, érzik a vesztüket. Jogosan. De szerencsére önök erre is rásegítenek. De ez nekünk szerencsétlenség. De valahogy kibírjuk még ezt az egy évet, valahogy kihúzzuk még, és megpróbáljuk átvészelni ezeket a törvényeket és ezeknek a törvényeknek az eredményeit, hogy jövőre majd megváltoztassuk.

Önök ahelyett, hogy ebben az egy évben bizonyítanák azt, hogy nem érdemtelenül ülnek a parlamentben, és például odaállnának a devizások mellé, és visszaadnák nekik azt, ami jogosan megilleti őket, a gyülekezési jogot módosítják. Miközben megy az MNB-botrány, ahol már vagy tudjuk követni, vagy nem, hogy ennyi vagy annyi milliárd tűnt el, amelyből mondjuk, kárpótolni lehetne a devizásokat, önök a helyi önazonosság védelméről szóló törvényt terjesztik elő. Miközben arról beszélnek, hogy minden gyermek fontos Magyarországon, és hoznak egy részben jó javaslatot, ez például az adó-visszatérítés, aközben elfelejtik azokat az embereket is bevonni ebbe a rendszerbe, ahol egy szülő neveli ‑ itt az apákra is gondolok ‑, vagy egy gyerek van, tehát az egygyermekes családokra. Őket szépen kihagyják ebből a csomagból. Valójában a szülőknek fizetnek a gyermek neveléséért, ahelyett, hogy a gyermekeket támogatnák. Mert ha a gyermekeket támogatnák, akkor a családi pótlékot növelték volna. Ez egy egyértelmű tény.

Sokszor elmondtuk, önök pedig sokszor elmondják, hogy ezt unják. De az igazságot nem lehet megunni. Lehet kedvezményeket adni, és lehet megpróbálni önök mellé állítani embereket, de ez most már nem fog sikerülni. Mindenki látja, hogy a király meztelen. Ez az igazság.

Veszélyhelyzet meghosszabbítása. Önök folyamatosan arról beszélnek, hogy háború van mellettünk és Ukrajna, megtalálták az új ellenségképet. De mindeközben önök nem Ukrajna, nem az Unió és mások ellen, hanem a magyar emberek ellen harcolnak; a magyar emberek ellen harcolnak, akik önöket hatalomra juttatták. Nem értem, hogy miért. Nem értem, hogyan adhatják a nevüket ezekhez a törvényekhez, ezekhez a javaslatokhoz. Nem értem, hogy öt, hat, hét ciklus után, amikor azt gondolom, hogy ezekben az évtizedekben önök akár jó dolgokat is tettek, és valahol igazolták, hogy részben alkalmasak voltak országgyűlési képviselőnek is, és valójában ezért az országért és a magyar emberekért tudtak tenni, nagy tervekkel indultak neki az életnek, ma önök mindent lerombolnak.

Jön a változás, ez tény, de ez a helyes. Ettől nem kell félniük, nem kell megijedni, letelt az idejük. Ennyi volt! Jön az új váltás, jön az új generáció. De erre szükség is van, mert nekem senki ne mondja, hogy valaki, aki hat ciklus óta ül a parlamentben, ő még érti a mai Magyarországot, a mai magyar embert, a fiatalokat, az ő elképzeléseiket. Nem értik. Ragaszkodnak foggal-körömmel a hatalomhoz, ezek a törvények is ezt mutatják. De ez rossz. Ne engedjenek a félelemnek, vagy legalábbis, ha félnek, ne mutassák ki, és fejezzék be tisztességesen az itt töltött idejüket. És a munkájukat is zárják le tisztességgel, békességgel, úgy, hogy szépen köszönnek el a magyar emberektől, hogy ne az legyen, hogy ezek miatt a törvények miatt és a sok-sok hiba miatt emlékeznek majd önökre.

Én azt tudom önöknek tanácsolni, hogy dolgozzanak azért, ami a feladatuk, ez pedig ez az ország, Magyarország és a magyar emberek érdeke. És van kin segíteni, van min változtatni, van min javítani, és van még egy kis idejük. Úgyhogy bízom benne, hogy talán felébred a lelkiismeretük. Köszönöm szépen.