Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mi történik itt? Mondhatom ezt gazdálkodóként, túrázó emberként, vidéket járó emberként: ha elhagyjuk a kistelepüléseket vagy nagyobb településeket, kiérünk a határba, a földes utakra, nem aranyos kis állatokat látunk megbújni a bokrok tövében, hanem szeméthalmazokat. Olyan szeméthalmazokat, amiket az ott lakók hordanak oda, vagy valaki odaszállítja még autóval is. És miért mondom, hogy mi történik itt?

Magyarországon egy teljesen nonszensz, abnormális jogi szabályozás van, ugyanis ha a gazdálkodó időben nem veszi észre a területére lerakott szemetet, őt büntetik meg, őt hurcolják meg, nem azt, aki odapakolta. Ez olyan, mintha valakihez betörnének, megbüntetnék, hogy miért engedte be a betörőt; vagy akinek a háza előtt történik a gyorshajtás, megbüntetnék a lakót is. Józan paraszti ésszel, ha önök ennyire a vidék kormánya, ismerik a vidéket, akkor tudják, hogy a gazdálkodók képtelenek arra, hogy napi szinten járőrözzenek a kisebb-nagyobb földdarabjaik mellett ‑ és nem a több ezer hektárokról beszélek ‑, benézzenek minden bokor alá, minden vízmosásba, hátha valaki odadobott egy hűtőszekrényt, egy tévét, komplett kanapét vagy egy nappalibútort. Ezt nem tudjuk megtenni, és nem is tartjuk jogosnak ezt a szabályozást, hogy minket büntetnek meg érte. Legyen arra lehetőség, hogy ne a gazdálkodót büntessék meg, még ha időben nem is jelenti be! Nagyon jó ez a bejelentő applikáció, hogy be lehet jelenteni az illegális hulladéklerakókat, de ez nagyon sok gazdatársunknak a megbüntetését eredményezte. Hiába jelenti be jó szándékkal a turista, nem az történik, amire számítunk.

Itt van az önök új óriás szörnye, a MOHU. Hát, legyen a MOHU-nak a dolga! Valaki befizette ezt a hulladékdíjat, szállítsák el! De van egy jó javaslat: nem kell a MOHU-nak a határból elszállítania, ki se kerüljön a határba. Legyen lehetősége minden településnek arra, hogy egy bekerített betonplaccon, egy depózóba bárki lerakhassa a hulladékát. Akkor nem jut ki a határba, nem kell összegyűjteni, megspóroltunk egy csomó időt, munkát, pénzt. Onnét pedig a MOHU szépen szállítsa el, hiszen a termékben, a termékdíjban ott van a MOHU-nak a díja. Ne legyen ebből extraprofit! Ezt kérik önöktől a vidéki emberek, polgármesterek és gazdálkodók, mert egy kistelepülésnek is nagyon-nagyon fájó pont ez, ha nekik kell kifizetni, és a jó szándékú szemétszedési akciók édeskevés ennek a megoldására.

A magyar vidéknek van egy olyan fontos problémája, amit önök propagandával megoldottak, és a Jóistenre bízták jórészt, és néhány helyi lelkes gazdálkodóra. Ez a vízmegtartás a tájban. Nemcsak az Alföld szárad ki, hanem az egész ország és szűkebb szülőhazám, a Dunántúli-dombság is. Két folyó folyik át nálunk, a Kapos és a Sió, amelyekre önök ‑ valamilyen fura ötletnél fogva ‑ vízkivételi engedélyeket adtak ki, és mutogatják, hogy persze, megvalósult az öntözés ‑ de a másik felét teljesen elhagyták! Nincsenek beduzzasztva, nincs duzzasztómű a Kaposon, nincs komoly duzzasztómű a Sió felső szakaszán, és lassan a semmit fogják elöntözni. Kapunk még egy aszályos nyarat, tönkre fog menni a folyók élővilága. Önök a rossz rendeletekkel megcsinálják azt nagyban, amit annak idején Eger mellett megcsináltak kicsiben, hogy leszivattyúztak egy folyót. Nem szeretnénk, hogy ez legyen. Javasoltuk már a költségvetésnél is, hogy legyen ennek külön sora, oldják meg valahogy. Önöknél van a kétharmad, önöknél van a kasszakulcs, és önöknél vannak a jogszabályok is. Egyik napról a másikra meg tudják oldani. Mindenki jól járna, jól járna a magyar vidék, jól járna a magyar táj, és jól járnának a magyar gazdálkodók is. Könnyebb lenne termelni, normálisan, és ha nem is teljesen, de visszaállna a hazai táj természetes állapota részben, újra víz lenne a holtágakban, a laposokban, és a kapilláris hatás révén a szántóföldek is nedvesebbek lennének, sokkal jobb terméseredményt hoznának.

Ezt kérik önöktől a magyar gazdálkodók, a vidéken élők, hogy ne csak beszéljenek, adjanak mellé pénzt, és szervezzenek rá egy külön programot, hogy ezeket a vízfolyásokat, folyókat, patakokat úgy be lehessen duzzasztani, hogy a tájban maradjon a víz. Köszönöm. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)